468/B/2001. AB határozat
468/B/2001. AB határozat*
2003.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság elutasítja azt az indítványt, amely szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénnyel kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség valósult meg azzal, hogy a jelenleg folyósított és a megállapított nyugdíjak nem kerülnek bruttósításra és adót nem viselnek.
2. Az Alkotmánybíróság visszautasítja az arra irányuló indítványt, hogy a jogalkotót a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény meghatározott tartalmú módosítására kötelezze.
Indokolás
I.
Az indítványozó véleménye szerint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény bevezetésekor „a helyes megoldás az lett volna, ha a törvény, a valós helyzetnek megfelelően, kimondja, hogy a nyugdíj adózott jövedelem, amelynek személyi jövedelemadóját a nettó szemléletű nyugdíjmegállapítási rendszer „beépítetten”, ab ovo levonja, s ez a tényleges oka az adómentességnek és annak, hogy a nyugdíjat az adóbevallásnál nem kell figyelembe venni. ... Nem számoltak azzal, hogy adófizetéshez a későbbiekben bizonyos jogok és kedvezmények (pl. befektetési, családtámogatási kedvezmény, vagy az adó 2x1 százaléka feletti rendelkezési jog, az adósávok módosulásából származó előny, stb.) is kapcsolódhatnak, amelyektől a nyugdíjasok, formálisan nem fizetvén személyi jövedelemadót, külön rendelkezés hiányában automatikusan elesnek.”
Az indítványozó szerint „az adminisztráció egyszerűsítésének a szempontja ... nem indokolhatja a nyugdíjas társadalom hátrányos megkülönböztetését a többi jövedelemtulajdonostól, ami nyilvánvalóan sérti az Alkotmány szellemét és betűjét, akkor is, ha az alkotmánysértő helyzet nem a törvényhozók akaratából, hanem a törvények megfelelő koordinálásának a hiányából alakult ki”.
Az indítványozó hivatkozott az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésére. Kérte annak kimondását, hogy alkotmánysértő helyzet alakult ki, amennyiben a nyugdíjasok a nyugdíjból származó jövedelmük után nem élhetnek olyan jogokkal, illetve kedvezményekkel, amelyeket törvények az adófizető állampolgárok számára megkülönböztetés nélkül nyújtanak.
Állította, hogy „a nyugdíj- és az adótörvény nem kielégítő összehangolása miatt” alakult ki alkotmánysértő állapot.
Kezdeményezte, hogy „az adótörvény fogalmazza meg világosan a nyugdíj és az adófizetés kapcsolatát”, továbbá „az adótörvény mondja ki külön passzusban, hogy a személyi jövedelemadóhoz kapcsolódó, az adózó állampolgárokat megillető jogok és kedvezmények a nyugdíjból származó jövedelmekre is kiterjednek”.
II.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja-tv.) „A jövedelemre és az adókötelezettségre vonatkozó általános szabályok” című IV. Fejezetben a „Bevételnek, illetőleg költségnek nem számító tételek” cím alatt az alábbiak szerint rendelkezik:
„7. § (1) A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:
a) a nyugdíjat, a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti járadékot, valamint azt a bevételt, amely e törvény 1. számú melléklete vagy más törvény előírása alapján adómentes;”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése értelmében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság akkor állapít meg, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát mulasztotta el, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, alkotmányellenes helyzetet teremtett.
Az Alkotmánybíróság már a 22/1990. (X. 16.) AB határozatban elvi jelentőséggel rámutatott arra, hogy a jogalkotó szerv jogszabály-alkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha a jogi szabályozás iránti igény annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos joguk érvényesítésének gyakorlati lehetőségétől (ABH 1990, 83, 86.). Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata továbbá, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.].
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204–205.], hanem akkor is ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.].
1. Az Alkotmánybíróság már több esetben foglalkozott a személyi jövedelemadózás szabályainak a nyugdíjas munkavállalókra vonatkozó egyes rendelkezéseivel [26/1991. (V. 20.) AB határozat, ABH 1991, 70; 1357/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 491.; 102/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 613.; 402/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 633.; 652/B/1997. AB határozat, ABH 1997, 752.; 636/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 738.].
A jelen ügyben az indítványozó a nyugdíj adózásnál való figyelembevételének a hatályos Szja-tv-ben szabályozott módját kifogásolja, nevezetesen azt, hogy a jelenleg folyósított és a megállapított nyugdíjak nem kerülnek bruttósításra és adót nem viselnek.
A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvény 2002. január 1-jétől úgy módosította az Szja-tv-t, hogy a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a nyugdíjat. Ezt megelőzőn a nyugdíj egyéb jövedelem volt [28. § (1) bekezdés] azzal, hogy a számított adót csökkentette a nyugdíj összegének az adótábla szerint kiszámított adója annál a nyugdíjas magánszemélynél, akinek a nyugdíja nem adómentes [34. § (1) bekezdés].
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 13. § (1) bekezdése szerint a 2013. január 1-je előtti időponttól megállapított (megállapításra kerülő) öregségi nyugdíj összegét a 22. § alapján meghatározott havi átlagkeresetből kell kiszámítani azzal, hogy az 1987. december 31-ét követően és 2013. január 1-jét megelőzően elért kereseteket, jövedelmeket – ideértve a minimálbér összegét is – naptári évenként a személyi jövedelemadónak erre az összegre képzett összegével csökkenteni kell.
Az öregségi nyugdíj összegének megállapítása, miként arra az indítványozó is utal, nettó szemléletű. Az öregségi nyugdíj összegét a havi átlagkeresetből kell kiszámítani, de az elért kereseteket, jövedelmeket csökkenteni kell a személyi jövedelemadónak erre az összegre képzett összegével.
A 62/1992. (XII. 11.) AB határozat értelmében (ABH 1992, 413, 415.) az a kérdés, hogy a nyugdíjjárulék alapját a bruttó illetmények képezik, a nyugdíjalapot viszont a nettó illetmény alapján számítják ki, a szociális biztonság körébe vonható alkotmányossági kérdés lehet akkor, ha a nyugdíjrendszer szerződéses biztosítási alapokra lenne helyezve, és a nyugdíjak fedezetéül kizárólag a járulékok szolgálnának.
Az, hogy az Szja-tv. értelmében a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a nyugdíjat, nem vet fel alkotmányossági kérdést. Az adózás az Alkotmány 70/I. §-a értelmében nem jog, hanem kötelezettség.
Az adóalany az adókedvezmények igénybevételéről dönthet választása szerint, azt a jogalkotó nem kényszerítheti rá. Míg az adókötelezettség ex lege jön létre, az adókedvezmények igénybevételéhez az adóalany egyoldalú jognyilatkozatára van szükség – ennyiben az adójogviszony tartalmát maga alakítja. [16/1996. (V. 3.) AB határozat, ABH 1996, 61, 67.]
Ugyanakkor az Szja-tv. 44. §-a az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezményeket korlátozza. Eszerint a csökkentő tételek együttes összege legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet.
Mindaddig, amíg a nyugdíjat a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, és a csökkentő tételek együttes összege csak az adó összegéig terjedhet, a nyugdíj adózásnál való figyelembevételének a hatályos Szja-tv-ben szabályozott módja nem hátrányos; a jelenleg folyósított és a megállapított nyugdíjak bruttósítása sem teremthetne kedvezőbb helyzetet.
Az Alkotmány 70/A. §-a nem mindenfajta különbségtételt tilt, hanem csak azt, amelyik hátrányos; ilyen helyzet a jelen esetben a kifejtettekre figyelemmel nem állapítható meg.
2. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a nyugdíjas társadalom hátrányos megkülönböztetését jelenti az is, hogy a csak nyugdíj-jövedelemmel rendelkező személyek – a nyugdíj bruttósításának hiányában – nem élhetnek az Szja-tv. 45. §-ában biztosított lehetőséggel.
Az Szja-tv. 45. §-a értelmében a magánszemély – a törvényben meghatározott feltételek mellett – a befizetett adó meghatározott részéről rendelkezhet nyilatkozatban.
Az Alkotmánybíróság a 10/1998. (IV. 8.) AB határozatban (ABH 1998, 107.) vizsgálta a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: T.) egészét és egyes rendelkezéseit. Az elbírált ügyben az indítványozók egyrészt azon az alapon kifogásolták a T. egészének és 1. §-ának rendelkezéseit, hogy azok az állampolgárok közül csak az adófizetőknek, illetve az adófizetők szűk csoportjának biztosítják a személyi jövedelemadó meghatározott része feletti rendelkezési jogot. Megítélésük szerint ez ellentétben állt a demokratikus jogállam alkotmányos elvével, ellentétes az Alkotmány hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezésével, továbbá az egyesüléshez, a gazdasági, társadalmi érdekszervezet alakításához, a művelődéshez, a tudományos és művészeti élet szabadságához való joggal, valamint a közteherviselés kötelezettségével. Szerintük az Alkotmány alapján az adók felhasználásáról csak a választóknak vagy helyettük az Országgyűlésnek, nem pedig pusztán az adófizetők szűk körének van joga dönteni. Úgy vélték, hogy a személyi jövedelemadó meghatározott hányadáról szóló rendelkezés alapján történő közpénzelosztást csak akkor lehet demokratikusnak nevezni, ha nemcsak a meghatározott összegű adót befizető, hanem valamennyi szavazó polgár véleményt nyilvánít. Az Alkotmánybíróság ezeket az indítványokat elutasította. A határozat és a különvélemény összevetéséből kiderül, hogy az Alkotmánybíróság nem tartotta diszkriminatívnak a T. vizsgálatakor azt, hogy a kifogásolt törvényi konstrukció – a nyugdíjak nettószintű megállapítása folytán – közel két és félmillió nyugdíjast teljesen kirekeszt a döntési folyamatból és abban nem vehetnek részt az önálló jövedelemmel még nem rendelkező fiatal szavazópolgárok sem.
Az „ítélt dolog” az alkotmánybírósági eljárásban azt jelenti, hogy ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány elbírált kérdésnek minősül, mert az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot is köti. [1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 972, 973.; 35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200.]. Mindebből azonban az is következik, hogy amennyiben az újabb indítványt más okból, a rendelkezésnek más alkotmányossági összefüggésére történő hivatkozással vagy tartalmilag más rendelkezés megjelölésével terjesztik elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik.
Noha a jelen ügyben nem a T. szabályait támadják, hanem mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését kezdeményezték, az elbírálásnál az Alkotmánybíróság értelemszerűen felhasználja mindazokat az érveket és megállapításokat, amelyek a tartalmi összefüggésbe hozható korábbi döntésénél irányadók voltak. Az Szja-tv-vel kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló indítvány tartalmilag az idézett döntésben elbírált alkotmányossági kérdést veti fel. Ezért az Alkotmánybíróság az ott kifejtettekre utalva az indítványnak ezt a részét is elutasította. Nem állapítható meg ugyanis a jelen ügyben sem annak a helyzetnek az alkotmányellenessége, hogy a csak nyugdíj-jövedelemmel rendelkező személyek nem gyakorolhatnak rendelkezési jogot a személyi jövedelemadó meghatározott része felett.
3. Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott, hogy önmagában az azonos szintű jogforrások közötti ellentét nem eredményez alkotmányellenességet. Alkotmányellenesség megállapítására törvényi rendelkezések vélt vagy valós ellentéte miatt csak akkor kerülhet sor, ha alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike sérül. Ennek hiányában az azonos szintű normaszövegek értelmezési nehézsége, illetőleg értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet [Pl. 35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176–177., 27/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 150, 152.].
Az indítvány kapcsán – a korábban kifejtettekre is figyelemmel – az Alkotmánybíróság szerint olyan ellentétes szabályozásról, amely alkotmányos elv vagy jog sérelmével járna, a jelen esetben nem beszélhetünk. Így az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
4. Az Abtv., továbbá más törvények sem biztosítanak az Alkotmánybíróság számára törvénykezdeményezési hatáskört. Az Alkotmánybíróság hatáskörének hiányában visszautasította azt a kérelmet, hogy az Alkotmánybíróság az indítványozó által javasolt módon szorgalmazza az Szja-tv. módosítását.
Budapest, 2003. november 10.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás