PK BH 2001/471
PK BH 2001/471
2001.10.01.
Gyászszertartás kegyeletsértő módon való megszervezése miatt megítélt nem vagyoni kártérítés [Ptk. 84. § (1) bek. a)-e) pont, 355. § (1) és (4) bek.; Alk. bír. 34/1992. (VI. 1.) AB. hat.].
A felperes férje, néhai B. Gy. 1995. október 15-én elhunyt. A peres felek között létrejött szerződésben az alperes vállalta, hogy a felperes néhai férjének búcsúztató szertartását lebonyolítja, és azt követően az elhunyt hamvait tartalmazó urnát, valamint négy koszorút a T.-i köztemető ravatalozójába elszállítja. Az alperes a búcsúztatási szertartást megfelelő módon lebonyolította, majd az elhunyt hamvait és a koszorúkat narancssárga színű furgon gépkocsiban helyezte el, és abban szállította el a megállapodásban foglaltaknak megfelelően T.-ra. A temetési szertartáson részt vevő gyászolók a gépkocsi színe miatt megbotránkoztak.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes azzal, hogy a búcsúztató szertartáson jelenlevő gyászolók eltávozásának bevárása előtt a gyászszertartáshoz nem illő, narancssárga színű furgon gépkocsival ment a helyszínre, és az elhunyt hamvait tartalmazó urnát e gépkocsival szállította el, kegyeleti jogait megsértette. Kérte továbbá, hogy a bíróság az alperest 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezze.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy a felperes néhai férje gyászszertartásán kegyeletsértő magatartást tanúsított volna. Nem vitatta, hogy a szertartás lebonyolítását követően narancssárga gépkocsival ment a helyszínre, és e gépkocsiban helyezte el az elhunyt hamvait tartalmazó urnát és a koszorúkat. Arra hivatkozott, hogy e hibás teljesítése miatt a felperessel megállapodást kötött, amely megállapodás alapján 29 450 forintot a felperes részére visszafizetett.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes az 1995. november 14-i kegyeleti szertartás nem megfelelő lebonyolításával ,,néhai B. Gy. kegyeleti jogait megsértette''. Egyúttal kötelezte az alperest, hogy 25 nap alatt fizessen meg a felperesnek 300 000 forintot és annak 1995. november 4. napjától járó évi 20%-os kamatát, valamint 15 000 forint perköltséget.
Az elsőfokú bíróság a kihallgatott tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a temetési szertartás lebonyolítása után (amikor a gyászolók még a helyszínt nem hagyták el) ment az alperes a kegyeleti szertartáshoz nem illő narancssárga színű gépkocsival a felravatalozott urnáért és a koszorúkért. Ezzel az elhunyt kegyeleti jogait megsértette. A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával a jogsértést megállapította, és az e) pont alapján alkalmazandó Ptk. 355. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján az alperest 300 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a kegyeleti szertartás megismételhetetlensége megalapozta a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét, amelynek mértékét a körülményekre tekintettel és a szertartás megismételhetetlensége miatt mérlegeléssel 300 000 forinttal látta kiküszöbölhetőnek.
Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a kártérítés összegét 100 000 forintra és annak kamatára leszállította. Egyúttal kötelezte a felperest 2000 forint másodfokú perköltség megfizetésére. A jogerős ítélet álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kárpótlás mértékét eltúlzott összegben állapította meg, nem vette ugyanis kellő súllyal figyelembe azt, hogy a felperes által kifogásolt színű gépkocsi nem a gyászszertartás részeként tartózkodott a helyszínen, hanem a megállapodásnak megfelelően a gyászszertartást követően az urna elszállítása céljából jelent ott meg. Ezt a körülményt is mérlegelve úgy ítélte meg, hogy a felperest ért nem vagyoni hátrány 100 000 forint kárpótlással kiküszöbölhető:
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélettel megállapított kártérítés összege sérti a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésében írt rendelkezést és ellentétes az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozatával. E határozatból is levezethető az, hogy a személyiséget ért sérelmeket nem lehet kisebb súlyúnak tekinteni, mint a vagyoni érdeksérelmeket. A jogerős ítélet által kártérítésként megítélt összeg az általa elszenvedett sérelmek súlyát tekintve megalázóan alacsony, ezért önérzetének, kegyeleti jogának sérelmét nem küszöbölte ki, inkább súlyosbította.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között [Pp. 275. § (2) bek.] bírálta felül, és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján nem törvénysértő.
A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében akit személyhez fűződő (kegyeleti) jogában megsértenek, kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.
A Ptk. 355. §-ának (1) és (4) bekezdése értelmében a kárért felelős személy azt a kárpótlást vagy költséget köteles megtéríteni, amely a károkozó körülmény folytán a károsultat ért nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. E rendelkezés alapján a nem vagyoni kártérítés összegének megállapításakor a perben eljárt bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy az alperes által elkövetett jogsértés miatt a felperes milyen jellegű és mértékű nem vagyoni hátrányt szenvedett. Ehhez képest lehetett állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesnek okozott nem vagyoni hátrány milyen összegű nem vagyoni kártérítéssel küszöbölhető ki.
A perben rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a temetési szertartás a szokásoknak megfelelő külsőségek mellett, rendben zajlott le. Ezt követően – még a gyászolók eltávozása előtt – került sor arra, hogy az alperes az urna elszállítása miatt a gyászszertartáshoz nem illő gépkocsival ment a ravatalozóhoz. Megállapítható tehát, hogy a felperesnek (és nem az elhunytnak), aki az elhunyt hozzátartozójaként a gyászszertartást is megszervezte, kegyeleti jogai sérültek az alperes hibás szolgáltatása miatt. A jogerős ítélet helytállóan értékelte a jogsértéssel összefüggően a felperest ért nem vagyoni hátrányt, a gyászszertartás résztvevőinek megbotránkozását, a méltatlan körülmények miatt a felperes jogos felháborodását, és helyes mérlegeléssel jutott arra a következtetésre, hogy a felperest ért nem vagyoni hátrány 100 000 forint nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható. Ennek az összegnek a felemelésére a felülvizsgálati kérelem alapján – jogszabálysértés hiányában – nem volt lehetőség.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.IV.20.488/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás