PK BH 2001/473
PK BH 2001/473
2001.10.01.
I. A szerződés, a jogügylet tartalmánál illetőleg joghatásainál fogva, vagy a felek által elérni kívánt közös cél miatt minősülhet nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközőnek.
II. Az érvénytelenségi ok megszüntetése mellett a szerződés érvényessé nyilvánítása helyett a szerződést megelőző helyzet visszaállítása [Ptk. 200. § (2) bek., 201. § (2) bek., 202. §, 237. § (1) bek.].
A felperes az 1996. június 4. napján kelt adásvételi szerződéssel 14 ha 4782 m2 területű szántó művelési ágú ingatlanának a tulajdonjogát 160 000 forint vételár ellenében átruházta az alperesekre; a szerződés értelmében a vételár teljes összegét az alperesek már kifizették a felperes részére.
Az 1905-ben született felperes a szerződés megkötésének időpontjában nem állt cselekvőképességet érintő gondnokság hatálya alatt, és állapota miatt nem hiányzott teljesen az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége sem.
A felperes keresetében az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását, és a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállítását kérte. Előadása szerint a szerződés megkötésének idején gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen állapotban volt; a szerződést tévedésből, illetőleg az alperesek megtévesztő magatartása miatt írta alá. Végül harmadsorban a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára is hivatkozott. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a felperesnek 160 000 forintot és annak 1996. június 4-étől a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében a másodfokú bíróság helybenhagyta. Jogerős ítéletében a bíróság kifejtette, hogy a perben alkalmazott igazságügyi elmeorvos szakértő véleménye szerint az aggastyánkorú felperes agyi érelmeszesedése miatt szellemileg leépülőben van ugyan, gondolkodási képessége hanyatlik, ennél fogva a szerződés kötésének időpontjában az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége nagymértékben csökkent volt ugyan, de teljes bizonyossággal nem volt cselekvőképtelen. Így a Ptk. 17. és 18. §-ában foglalt rendelkezésekre tekintettel jognyilatkozatának semmissége – ez okból – nem állapítható meg. A perben lefolytatott bizonyítási eljárás adatai nem támasztották alá a felperesnek azt az előadását sem, hogy az alperesek vagy más személyek az ügyletkötés során a felperest tévedésbe ejtették, vagy megtévesztették volna.
A fellebbezésben foglaltakra utalással a másodfokú bíróság kiemelte, hogy a szerződésnek a jó erkölcsbe ütközése sem állapítható meg, mert nem merült fel arra peradat, hogy a szerződés a felperes egyéni érdeksérelmén túl a társadalmi közfelfogással is ellentétes volt, és az emberek szélesebb körének az értékítéletét sértette volna.
A perben kirendelt ingatlanforgalmi szakértő aggálytalan szakvéleményében az átruházott ingatlan szerződéskori forgalmi értékét 325 000 forint és 390 000 forint közé tette, ehhez képest a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a feltűnő értékkülönbség fennállását a bíróság megállapította, és a jogügylet érvénytelenségét a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján – a felperes megtámadása folytán – megállapította. Úgy ítélte meg, hogy a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítható, s a Legfelsőbb Bíróság PK. 267. számú állásfoglalás alkalmazásával 320 000 forintban határozta meg azt a vételárat, amely esetében az értékkülönbség már nem feltűnően nagy. Ezért a szerződés érvényessé nyilvánítása mellett az alpereseket további 160 000 forint vételár és kamata megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése, a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállítása iránt – a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Jogorvoslati kérelmében előadta, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor korlátozott cselekvőképessége mellett az okiratot nem tudta elolvasni, annak felolvasását nem hallotta, emellett a szöveg értelmezésére, cselekedetei következményeinek belátására sem volt képes, ennél fogva a jogügylet nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközött. Ezen túlmenően a felperes részéről hiányzott a szerződéskötési szándék, ugyanakkor az alperesek vételárat nem fizettek. Arra az esetre, ha a vételár kifizetésének elmaradásával kapcsolatos előadása nem lenne bizonyított, vállalta a szerződésben meghatározott összegű vételár visszafizetését; a szerződés érvényessé nyilvánítása esetén pedig a marasztalás összegének meghatározását a lehetséges forgalmi érték alapulvételével kérte.
Az I. r. alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos.
Valamely szerződés vagy a jogügylet tartalmánál, illetőleg joghatásainál fogva, vagy a felek által elérni kívánt közös cél miatt minősülhet nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütköző [Ptk. 200. § (2) bek.] szerződésnek. Ez a semmisségi ok – a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogi okfejtéstől eltérően – nem azonosítható és nem is helyettesíthető a másik fél helyzetének – aránytalan előny kikötése mellett történő – kihasználásával. Az utóbb említett feltételek fennállása esetében a szerződés a Ptk. 202. §-a alapján minősül tilosnak.
A perbeli esetben sem a jogügylet, sem a szolgáltatás, sem a felek által közösen elérni kívánt cél nem volt tiltott, ennél fogva a szerződés a jó erkölcsbe sem ütközött. A peres felek előadásán kívül nem merült fel olyan peradat, amely igazolta volna, hogy a szerződés megkötése a felperes helyzetének (korának, egészségi állapotának) célzatos kihasználásával történt; a szerződést szerkesztő ügyvéd tanúvallomása pedig nem hagyott kétséget az iránt, hogy a jogügylet megkötésénél a szellemi képességeinek birtokában lévő felperes az okirat tartalmát megismerte, a vevőkkel messzemenően együttműködött, és tőlük az ingatlan vételárát átvette. A felek által kötött jogügylet tehát a felülvizsgálati kérelemben is felhozott okból nem semmis.
Nem tévedett a bíróság akkor sem, amikor a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között mutatkozó feltűnő értékkülönbség miatt a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségét megállapította. A szerződés érvénytelensége esetén a bíróság két egyenrangú lehetőség között választ: a szerződéskötést megelőző helyzetet visszaállítja [Ptk. 237. § (1) bek.], vagy – ha ez lehetséges – az érvénytelenségi ok megszüntetése mellett a szerződést érvényessé nyilvánítja [Ptk. 237. § (2) bek.]. Olyan esetben, amikor mindkét megoldás alkalmazható, a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy az érvénytelenség melyik jogkövetkezményét választja.
A perbeli esetben a bíróság helytelenül mérlegelte az irányadó körülményeket, és figyelmen kívül hagyta, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között mutatkozó különbség oly mértékben kirívó, amelynek kiküszöbölése nem áll egyik fél érdekében sem. Ezért a felperes kérelmének megfelelően a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása indokolt. Ennek keretében a felperesnek vissza kell fizetnie a felvett vételárat annak a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint járó kamatával együtt, s ennek teljesítésétől függően az eredeti ingatlan-nyilvántartási helyzet visszaállítása is szükséges.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyzete, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig megváltoztatta, és elrendelte a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállítását. (Legf. Bír. Pfv.VI.20.984/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás