PK BH 2001/476
PK BH 2001/476
2001.10.01.
Az ápolási, gondozási szolgáltatásokért remélt ellenszolgáltatás – az örökhagyó konkrét ígérete hiányában – a hagyatéki hitelezői igényt nem alapozza meg [Ptk. 677. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, a felperest 62 150 forint perköltségben marasztalta annak megállapítása mellett, hogy a le nem rótt eljárási illetéket és előlegezett szakértői költséget az állam viseli.
A megállapított tényállás szerint az alperes édesapja és a felperes között évtizedek óta barátságot meghaladó, bensőséges kapcsolat állt fenn, amelynek során 1983. március 2-án a felperes az örökhagyó és a házastársa tulajdonát képező ingatlanba költözött, és az örökhagyó 1997. május 13-án bekövetkezett haláláig abban lakott. A felperes a lakáshasználatért ellenértéket nem fizetett, üzemeltetési költséget nem viselt. Az örökhagyó részére beteg házastársa ápolásával, gondozásával kapcsolatos tevékenység ellátásában segédkezett, részt vett a kert művelésében, állatgondozásban, háztartási munkák elvégzésében, az élelmezési költségek 1/3-át viselte. A felperes az örökhagyótól kamatozó betétkönyvet kapott 1997. őszén, abból 107 000 forint összeghez jutott. Az örökhagyó halálát követően pedig az alperestől részesült 30 000 forint juttatásban.
A felperes keresetében az örökhagyó és elhunyt házastársa részére nyújtott tartási, gondozási szolgáltatásainak ellenértékeként 680 000 forint iránti hagyatéki hitelezői igényt érvényesített.
Az elsőfokú bíróság szakértő bevezetése útján határozta meg a felperes részéről nyújtott szolgáltatások ellenértékét és a felperesnek biztosított lakáshasználat ellenértékének az összegét, és a kölcsönös szolgáltatások értékének egybevetésével úgy foglalt állást, hogy az alperest tartozás nem terheli.
Az ítélet megváltoztatása, keresetének való helyt adás iránt a felperes fellebbezett.
Az alperes az ítélet indokolási része ellen élt csatlakozó fellebbezéssel.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását akként változtatta meg, hogy az örökhagyó halálát megelőzően egy hónapig szorult teljes gondozásra, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest 20 000 forint perköltségben marasztalta. Ítélete indokolásában rámutatott, hogy a perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy kereseti igényének jogalapja fennáll. A felperes nyilatkozatából és a rendelkezésre álló peradatokból kitűnően azonban a felperes részéről az alapvető tartási szolgáltatás nyújtására vonatkozó kötelezettség nem keletkezett, ilyen címen a felperes nem teljesített. A Ptk. 578/G §-ának (1) bekezdése szerinti, a közös háztartásban élők vagyoni viszonyaira jellemző gazdasági közösség sem állt fenn. A perben az nyert bizonyítást, hogy a felperes lakáshelyzetének rendezetlensége miatt, érzelmi kapcsolat alapján költözött a B. házaspár lakásába, ahol ingyenes lakhatása mellett az üzemeltetéssel kapcsolatos szolgáltatások is biztosítva voltak részére, és a házaspár igényei szerint vett részt a háztartási munkák végzésében, közreműködött az ápolásban és saját egészségi állapota által korlátozott körben a kert művelésében. A felperes az ingyenes lakáshasználat mellett még pénzbeli ellenszolgáltatásban is részesült. A kölcsönös szolgáltatások értéke között jelentkező eltérés kompenzálásának igénye az örökhagyó életében egyik fél részéről sem merült fel, ezért az érzelmi kapcsolatra figyelemmel ingyenesen nyújtott szolgáltatást a felperes az örökös irányában már nem teheti visszterhessé. Azt, hogy a szolgáltatásokért az örökhagyó örökségi juttatást ígért volna, a peradatok nem támasztották alá, a felperesnek ,,a hagyaték tekintetében'' való titkos fenntartása vagy rejtett indoka pedig a szolgáltatás utólagos megítélése szempontjából közömbös.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével kereseti kérelmének való helyt adás iránt.
A felülvizsgálati kérelemben nem jelölte meg azt a jogszabályt, amelyet álláspontja szerint a jogerős ítélet sért. Érvelése szerint közeli hozzátartozójának nyilatkozatával a perben igazolta, hogy az örökhagyó a hagyatékából való részesítést ígért a tartási szolgáltatásaiért. Az örökhagyói ígéretnek pedig csak abban az esetben van ügydöntő jelentősége, ha több olyan törvényes örökös van, akik mindegyike tartásra köteles, de a tartást örökség reményében csak az egyikük nyújtja. A felperes azonban idegen személy részére nyújtott túlnyomó részt ápolást, gondozást és végzett háztartási munkát, bízva abban, hogy annak ellenértékét az örökhagyótól életében vagy végintézkedése folytán megkapja. A tartási szerződés hiányával és az érzelmi kapcsolatra való hivatkozással a keresete elutasítása téves, mert az örökhagyó házastársához érzelmi kapcsolat sem fűzte, egészségi állapota folytán pedig az ellenértékre nagy szüksége van.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében már rámutatott, hogy a felülvizsgálat alapját a tényállásnak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a bírói mérlegeléssel való megállapítása csak akkor képezheti, ha a megállapított tényállás iratellenes, a per adataival ellentétes, vagy logikai ellentmondást tartalmaz. Mindezek hiányában a felperes a megállapított tényállást a felülvizsgálati eljárás során nem teheti vitássá. A Legfelsőbb Bíróság PK 89. sz. állásfoglalásának b) pontja értelmében ha az örökhagyó végintézkedés hátrahagyása nélkül halt meg, és hagyatékában a törvényes öröklés rendje érvényesül, a perbeli adatok alapján azonban aggálytalanul megállapítható, hogy az örökhagyót a tartásra köteles hozzátartozói közül csak az egyik tartotta, és a tartás örökségi juttatás ígérete ellenében történt, akkor az örökhagyót ténylegesen eltartó rokon a tartásból származó igényét a hagyatékkal szemben hagyatéki hitelezői igényként érvényesítheti. Ennek alkalmazását a bírói gyakorlat terjesztette ki más személy által nyújtott ilyen szolgáltatások ellenértékével kapcsolatban, melyre a Ptk. 201. §-ának (1) bekezdésében foglaltak is irányadóak, azaz a szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik – ellenszolgáltatás jár. A felek közötti kölcsönös szolgáltatások létét a jogerős ítélet megállapította, az ezen túlmenő juttatási ígéret pedig a peradatok alapján kétséget kizáróan bizonyítást nem nyert. Nem állapítható meg tehát, hogy az örökhagyó a felesége és a maga részére nyújtott szolgáltatások ellenében a hagyatékból való részesítést ígért. Ezért a felperes által állított szolgáltatások ellenértéke nem minősíthető a Ptk. 677. §-a szerinti hagyatéki tartozásnak. Ezen nem változtat az a körülmény sem, ha a felperes a tartásért, gondozásért ellenszolgáltatást remélt (BH 1997/1/25.). Örökségi juttatás ígéretének hiányában ezért keresetének jogalapja hiányzik, így a jogerős ítélet jogszabályt nem sért.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.21.865/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás