PK BH 2001/478
PK BH 2001/478
2001.10.01.
I. A házastársak közös tulajdonában levő és az osztott használatra objektíve alkalmas lakás használatának megosztását szubjektíve kizáró körülményeket annak a házastársnak kell bizonyítania, aki azokra hivatkozik.
II. Ha nem bizonyított, hogy az életközösség megszűnésekor kétségkívül meglevő vagyontárgy melyik házastárs birtokában maradt, azt a vagyonmérlegből ki kell hagyni [Csjt. 31/B § (4) bek.; Pp. 164. §]
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek 1980. május 31-én kötött házasságát felbontotta, a felek közös tulajdonát képező volt közös lakás használatát megosztotta akként, hogy az iratok között 2. sorszám alatt elfekvő vázrajzon 1. számmal jelzett tetőtéri lakószoba kizárólagos használatára az alperest – a volt férjet –, a földszinti 2. és 3. jelzésű lakószobák kizárólagos használatára pedig a felperest jogosította fel, míg a lakás egyéb helyiségeit a felek közös használatába adta. A felek házastársi közös ingó vagyonát megosztotta akként, hogy az ítélet rendelkező részében tételesen felsorolt közös vagyoni ingóságokat összesen 187 300 forint értékben a felperes, az ugyancsak tételesen felsorolt további közös vagyoni ingóságokat pedig összesen 367 000 forint értékben az alperes kizárólagos tulajdonába adta, kötelezte az alperest arra, hogy fizessen meg a felperesnek 89 850 forint értékkiegyenlítést és – egyéb rendelkezések mellett – a felperes ezt meghaladó – többek között a közös lakás kizárólagos használatára való feljogosítására, valamint a vagyonmérleg 32-84. tételeibe általa felvenni kért ingóságoknak az alperes terhére történő elszámolására irányuló – keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezett részét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint a peres felek házasélete teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, és 1996. április 30-án az életközösségük is végleg megszakadt úgy, hogy a közös lakásukban egymástól elkülönültek. A felek utolsó közös lakásául a közös tulajdonukban álló kb. 100 m2 alapterületű kétszintes lakóházingatlan szolgált, amelynek a földszinti részén két szoba, nappali, konyha, fürdőszoba, WC és közlekedő helyiségek, az emeleti részén pedig egy lakható szoba, valamint egy olyan helyiség található, amely jelenleg lakás céljára még nem alkalmas. Az életközösség megszűnésekor összesen 745 600 forint értékű közös ingóság képezte a felek házastársi közös vagyonát, amelyből 187 300 forint értékű ingóság a felperes, további 367 000 forint értékű ingóság pedig az alperes birtokába került úgy, hogy az életközösség megszűnését követően a felek a közös lakásból a nagyobb értékű ingóságokat kölcsönösen, a saját szüleik lakására szállították el. Ennek következtében az általuk még jelenleg is közösen használt lakás ma már úgyszólván üres.
Az így megállapított tényállás alapján a perben eljárt bíróságok a közös lakás használatának a rendezésére vonatkozó döntésüket azzal indokolták, hogy a közös lakás az alapterülete, alaprajzi beosztása és a helyiségeinek száma folytán a felek közötti megosztott használatra alkalmas, figyelembe véve azt is, hogy az 1986. június 27-én született Csaba és az 1992. január 10-én született Szilvia utónevű közös kiskorú gyermekeik lakáshasználatát a feleknek – életkörülményeiknek megfelelően – a volt lakásban kell biztosítaniuk. A felek házaséletének megromlása és az életközösségük megszakadása nagyobb részben kétségkívül az alperes magatartására vezethető ugyan vissza, olyan többlet-magatartást azonban az alperes a házassági együttélés alatt nem tanúsított, amely miatt a megosztott használat a felperes és a kiskorú gyermekek érdekeinek súlyos sérelmével járna. A peradatokból és az alperes életkörülményeinek az alakulásából nem állapítható meg az sem, hogy a perbeli lakás részleges használatára az alperesnek ne lenne szüksége, ezért a perben eljárt bíróságok a felperesi kizárólagos használatra irányuló keresetet alaptalannak, az alperes használat megosztása iránt előterjesztett viszontkeresetét pedig alaposnak találták.
Kihagyták a perben eljárt bíróságok a felek házastársi közös ingó vagyonának a mérlegéből a felperes által a vagyonmérleg 32-84. tételeibe az alperes terhére felvenni kért további 191 300 forint értékű ingóságot. E tekintetben ugyanis a perben kihallgatott számos tanú vallomása alapján mindössze az volt megállapítható, hogy a vitás ingóságok az életközösség fennállása alatt valóban megvoltak, a különválást követően pedig a lakásból mindkét fél jelentős mennyiségű ingóságot szállított el. Arra vonatkozóan viszont a tanúk nem tudtak nyilatkozni, hogy az alperes konkrétan milyen ingóságokat vitt el, ezért mindkét fél terhére csak azokat az ingóságokat állította be a vagyonmérlegbe, amelyeknek az elvitelét, illetve birtokban tartását a felek kölcsönösen elismerték.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt a közös lakás kizárólagos használatára való feljogosítása, valamint a vagyonmérleg 32-84. tételeibe általa felvenni kért összesen 191 000 forint értékű ingóságnak az alperes terhére történő elszámolása iránt. A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok ellenére sem mérlegelte azt, hogy az alperes korábbi és jelenlegi magatartása a kiskorú gyermekek érdekeinek súlyos sérelmével jár. Az alperes ugyanis a villany- és a gázóra ,,manipulálásával'', valamint a kazánház rendeltetésszerű működtetésének megzavarásával olyan helyzetet teremtett, hogy emiatt a gyermekekkel együtt kénytelen a lakásból elmenekülni. Bizonyítást nyert a perben az is, hogy a vagyonmérleg 32-84. tételeibe felvenni kért ingóságok az életközösség megszűnésekor megvoltak, majd azokat az alperes a közös tulajdonú tanyásingatlanba és az édesanyjához vitte el. Az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítást elrendelő végzésében ennek ellenére is úgy rendelkezett, hogy az alperes birtokában lévő ingóságokat a szakértő a közös lakásban szemlélje meg, ahová azokat az alperes a szakértő felhívására visszaszállítja.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
I. A perben eljárt bíróságok a peres felek egymással ellentétes előadásának, a kihallgatott tanúk vallomásának, T. J.-né igazságügyi tárgyszakértő véleményének, valamint a becsatolt okirati bizonyítékok adatainak az egymással való egybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes és a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt elveknek egyébként is megfelelően történt értékelése alapján, megalapozottan állapították meg a tényállást. A felperes csupán állította, de nem bizonyította azt, hogy az alperesnek a házasság felbontására is okot adó magatartása olyan ,,többlet-tényállást'' is megvalósított volna, amelyre figyelemmel a lakás megosztott használata a felperes vagy a közös kiskorú gyermekek érdekeinek a súlyos sérelmével járna, úgyszintén azt sem, hogy a vagyonmérleg 32-84. tételeibe az alperes terhére általa felvenni kérte, összesen további 191 300 forint értékű ingóságot az életközösség megszűnése után valóban az alperes szállította volna el a közös lakásból. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltak helyes alkalmazásával járt el tehát az első- és másodfokú bíróság is akkor, amikor az e tekintetben fennálló bizonyítatlanság következményeit a felperes terhére értékelte. Eljárásjogi szabálysértés hiányában viszont a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálati eljárásban történő felülmérlegelésének, a bizonyítékok újbóli értékelésének a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint nincs helye.
II.1. A Csjt. 31/B §-ának (4) bekezdése szerint a házastársak közös tulajdonában lévő lakás használatának a megosztása csak akkor mellőzhető, ha a lakás az alapterülete, alaprajzi beosztása és helyiségeinek száma folytán a megosztott használatra objektíve nem alkalmas, vagy ha a lakás használatának a megosztását szubjektív körülmények zárják ki azért, mert a közös használat a házastárs korábbi magatartására figyelemmel a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével jár. Nem volt vitás a perben az, hogy a közös tulajdonú perbeli lakóházingatlan a felek közötti megosztott használatra objektíve alkalmas, és a peradatok alapján annak szubjektív oszthatatlansága sem állapítható meg. Nem sértett tehát jogszabályt az első- és másodfokú bíróság akkor, amikor a közös lakás használatát – a felperes keresetének az elutasítása mellett – az alperes viszontkeresetének megfelelő módon rendezte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.20.549/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás