BK BH 2001/50
BK BH 2001/50
2001.02.01.
A kiskorú veszélyeztetése bűntetténél a kiskorú bűncselekmény elkövetésére való rábírása fogalmilag felbujtás, tehát csak akkor valósul meg bűncselekmény, ha a nagykorú rábíró tevékenységének hatására határozza el a kiskorú a bűncselekmény elkövetését [Btk. 21. § (1) bek., 195. § (2) bek.].
A városi bíróság mint fiatalkorúak bírósága az 1998. november 26. napján kelt ítéletével a fk. I. r. vádlott bűnösségét 16 rb. lopás bűntettében, garázdaság bűntettében; a II. r. vádlottat kiskorú veszélyeztetése bűntettében, lopás bűntettében, garázdaság bűntettében és súlyos testi sértés bűntettében állapította meg, ezért a fk. I. r. vádlottat – halmazati büntetésként – a fiatalkorúak fogházában letöltendő 4 hónapi fogházbüntetésre, míg a II. r. vádlottat halmazati büntetésként – mint többszörös visszaesőt – 6 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A fk. I. r. vádlott – aki a terhére megállapított bűncselekmények elkövetése idején a 16. életévét már betöltötte – és a II. r. vádlott testvérek. A fk. I. r. vádlott sorozatosan követett el megőrzésre szolgáló zár feltörésével lopásokat, részben a gépkocsikban levő értékek megszerzése, részben a lakásokba való behatolás útján.
Egy esetben a vádlottak közösen valósítottak meg lopást akként, hogy 1996. április 13. napján a hajnali órákban a fk. I. r. és a II. r. vádlott egy élelmiszerboltba betörtek olyan módon, hogy az ajtó üvegét a II. r. vádlott betörte, majd mindketten bementek, és elloptak 550 doboz cigarettát, 18 kg kávét, 13 üveg különböző tömény szeszes italt, 80 csomag rágógumit és 60 db különböző csokoládét, és mindezeket nagyméretű papírdobozokban vitték magukkal.
A sértettnek 106 000 forint kára keletkezett, amely nem térült meg.
A II. r. vádlott azzal a magatartásával, hogy a testvérét – a fk. I. r. vádlottat – rávette a fenti bűncselekmény elkövetésére, a kiskorú személy erkölcsi fejlődését nagymértékben veszélyeztette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. vádlott és a védője jelentett be fellebbezést, enyhítés érdekében.
A megyei főügyész az ítélet helybenhagyására tett indítványt.
Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a II. r. vádlott a testvérét, a fk. I. r. vádlottat rávette a lopás elkövetésére, és ezzel a kiskorú erkölcsi fejlődését nagymértékben veszélyeztette.
E ténymegállapítás tekintetében azonban az elsőfokú bíróság nem hallgatta meg részletesen egyik vádlottat sem, a tárgyalás anyagává tett nyomozati vallomásuk viszont ilyen megállapítás tételéhez nem volt elégséges.
A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredményeként a megyei bíróság a tényállást e tekintetben módosította akként, hogy a II. r. és a fk. I. r. vádlott közös megbeszélés alapján követték el a bűncselekményt, de arra az I. r. fiatalkorú vádlottat a II. r. vádlottnak nem kellett rábírnia. Ezt a módosítást a fk. I. r. vádlott vallomása alapozta meg, aki előadta, hogy ő ezt a cselekményt megelőzően már sorozatban követett el lopásokat, őt nem kellett újabb lopásra rábeszélni, a testvérével megbeszélték, hogy ebbe a boltba betörnek. Azt is vallotta, hogy a cselekmény elkövetésének ő maga volt a kezdeményezője. A megyei bíróság a fk. I. r. fk. vádlott vallomását elfogadta, mert nem állt ellentétben a nyomozás során gyanúsítottként tett vallomásával, és a II. r. vádlott korábbi vallomásával sem. A bizonyítékok ilyen összhangja alapozta meg a tényállás módosítását.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. vádlott bűnösségét a kiskorú veszélyeztetésének bűntettében is megállapította. Ezt a bűncselekményt az a nagykorú személy követi el, aki kiskorút bűncselekmény elkövetésére rábír. A törvényi tényállásban szereplő rábírás fogalmilag felbujtást jelent, azaz a rábírás olyan tevékenység, amelynek hatására a kiskorú elhatározza a bűncselekmény elkövetését. Az irányadó tényállás szerint a fiatalkorú I. r. vádlott sorozatban követett el vagyon elleni bűncselekményeket, többségében egyedül. A II. r. vádlottnak nem kellett őt rábeszélnie az újabb bűncselekmény elkövetésére. Bár a lopás véghezvitelét előzetesen megbeszélték, a fiatalkorú I. r. vádlottnak a lopás elkövetésére irányuló szándéka nem a II. r. vádlott ráhatására alakult ki, azt legfeljebb erősítette.
Miután ez a cselekmény nem meríti ki a kiskorú veszélyeztetése bűntettének törvényi tényállását, a megyei bíróság a II. r. vádlottat a Btk. 195. §-ának (2) bekezdésében meghatározott és az (1) bekezdés szerint büntetendő kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdés a) pontjának I. fordulata alapján felmentette, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1.Fkf.95/2000/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás