KK BH 2001/500
KK BH 2001/500
2001.10.01.
A közbeszerzési eljárásban az ajánlattevőnek akkor is kell nyilatkozatot csatolnia, ha az elkülönített állami pénzalapokkal szemben nem áll fenn tartozása [1995. évi XL. tv. 46. § (4)–(6) bek., 53. § (1) bek. a) pont].
A felperes a Közbeszerzési Értesítő 1999. december 8-i számában ajánlati felhívást tett közzé Gy. közigazgatási területén közétkeztetési szolgáltatás szállítással történő biztosítására. A felperes a 2000. január 24-i képviselő-testületi ülésén meghozott határozatával a közbeszerzési eljárás nyertesének az Ú. éttermet nyilvánította.
Az alperes a 2000. február 29. napján meghozott határozatával K. Ferenc egyéni vállalkozó előbbi tárgyú, közbeszerzési eljárás elleni jogorvoslati kérelmének részben helyt adott, és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 46. §-ának (4) bekezdésére tekintettel az 53. § (1) bekezdésének a) pontját, ezért vele szemben egymillió forint bírságot szabott ki, ezt meghaladóan a kérelmet elutasította. Határozata indokolásában megállapította, hogy az ajánlatkérő azzal a magatartásával, hogy az Ú. Kft.-t az elkülönített állami pénzalapokra vonatkozó nyilatkozat és ezzel összefüggésben nemleges hatósági igazolás becsatolásának hiánya miatt nem zárta ki az eljárásból, megsértette a Kbt. fentebb hivatkozott rendelkezéseit.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a Kbt. 46. §-ában előírt nyilatkozatot nem csatolta be, így az sem volt ellenőrizhető, hogy a (6) bekezdés szerint: nyilatkozatot mely pénzalapoktól kellett volna beszereznie. A felperes megsértette a Kbt. 53. §-a (1) bekezdésének a) pontját, ezért az alperesi határozatot kellő alap nélkül kifogásolta.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megfogalmazott bírósági állásponttal ellentétben nem azt a kötelezettséget írja elő a jogszabály, hogy nemleges nyilatkozatot terjesszen elő az ajánlattevő, hanem hogy azt a pénzalapot jelölje meg, amelyikkel szemben tartozása áll fenn. Az ajánlati felhívás valóban előírta, hogy csatolni kell a Kbt. 46. §-ának (4)–(6) bekezdései szerinti nyilatkozatokat és hatósági igazolásokat, de ezek között a pénzalapokkal kapcsolatos nemleges nyilatkozat – mivel nem törvényi előírás – nem szerepelhet.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a felperes a Kbt. 46. §-ából téves jogi következtetést vont le, mert e rendelkezések szerint kifejezett nyilatkozatot kell tenni az ajánlattevőnek, hogy bármely alappal szemben áll-e fenn jogszabály alapján fizetési kötelezettsége.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A fellebbezés nem alapos.
A Kbt. 46. §-ának (4) bekezdése értelmében az ajánlattevőnek az ajánlathoz írásbeli nyilatkozatot kell csatolnia arról, hogy az (1) bekezdés b) pontjában említett elkülönített állami pénzalapok közül melyik irányában áll fenn jogszabály alapján fizetési kötelezettsége.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint – egyetértve az alperes határozatában és az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakkal – a Kbt. idézett rendelkezése alapján az ajánlattevőt akkor is terheli nyilatkozattételi kötelezettség, ha az elkülönített állami pénzalapok irányában nem áll fenn fizetési kötelezettsége. E rendelkezés tehát azt jelenti, hogy az ajánlattevő tartozás hiányában is köteles nyilatkozni arról, hogy nincs az alappal szemben fizetési kötelezettsége. A Kbt. fenti szabályának ekkénti értelmezését, alkalmazását a (6) bekezdésben foglaltak is alátámasztják annak előírásával, hogy az alap kezelőjének igazolását csak tartozás fennállása esetén kell az ajánlattevőnek csatolnia. Ebből következően, tartozás hiányában az ajánlattevőnek nemleges nyilatkozatot kell tennie.
A kifejtettek értelmében tévedett tehát a felperes a perbeli jogkérdésben, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf.III.38.353/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás