KK BH 2001/503
KK BH 2001/503
2001.10.01.
Az azonos tényeken alapuló – ismételten beadott – menekültkénti elismerésre irányuló kérelem rövidített eljárásban történő elutasításának van helye, ha a kérelmező személyazonosságát illetően sorozatosan szándékosan megtéveszti a menekültügyi hatóságot [1997. évi CXXXIX. tv. 2. § a) pont, 3. § (1) bek., 43-44. § c) pont; 1993. évi LXXXVI. tv. 32. § (1) bek.; 24/1998. (II. 18.) Korm. r. 16. § (1) bek. a) pont].
A B. Ibrahim, a magát Sierra Leone-i állampolgárnak és szunnita vallásúnak valló kérelmező elmondása szerint 2000. április 20-án ismeretlen helyen illegálisan érkezett Magyarország területére Guineán és Ukrajnán keresztül, majd menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő. Meghallgatása során előadta, hogy hazáját a polgárháborús körülmények miatt hagyta el, mivel 1997-ben lázadó csapatok fogságába került, és kényszerítésük hatására 3 éven keresztül végzett munkát a részükre. Elmondása szerint 1999 novemberében szökött meg, majd Conakry-Ukrajna útvonalon illegálisan, embercsempész segítségével érkezett Magyarországra. A kérelmező meghallgatásai során határozottan úgy nyilatkozott, hogy ezen eljárást megelőzően menedékjog iránti kérelmet sem Magyarországon, sem más országban nem terjesztett elő, személyazonosságát Sierra Leone-i személyi igazolvánnyal kívánta igazolni, amellyel kapcsolatosan kétség merült fel. Az ORFK Bűnügyi Szakértő és Kutatóintézet Daktiloszkópiai Szakértői Osztálya által közölt értesítés szerint a kérelmező ujjlenyomatai megegyeztek a MMH Budapesti Ügyosztály által 1998. májusában I. Touray néven és a BÁH Debreceni Ügyosztálya által 2000 januárjában J. Ibrahem néven felterjesztett ujjlenyomatokkal.
Ezen tények kérelmezővel történt közlését követően a kérelmező továbbra is úgy nyilatkozott, hogy hazájában háború folyik, és ezért mindenképpen védelemre van szüksége. Valódi személyazonosságát nem lehetett megállapítani.
A menekültügyi hatóság Ibrahim Touray ügyében érdemi határozatot hozott, melynek a felülvizsgálatát kezdeményezte a kérelmező. A Fővárosi Bíróság végzésével a kérelmező felülvizsgálati kérelmét elutasította. Fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság végzésével a kérelmező fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A kérelmezett a 2000. évi július 18. napján kelt határozatával a kérelmező menekültkénti elismerését megtagadta azzal, hogy ugyanazon ténybeli alapon a kérelmező vonatkozásában már született határozat, ezért kötelező a kérelmének a megtagadása. Határozatában rögzítette, hogy a kérelmezővel szemben az 1993. évi LXXXVI. törvény (Idtv.) 32. §-ának (1) bekezdésében írt tilalmi ok nem áll fenn.
A kérelmező a személyesen beadott felülvizsgálati kérelmében korábbi előadásai megismétlésével kedvező elbírálást kért annak hangsúlyozásával, hogy polgárháború folyik az országában, és megerősítette, hogy Magyarországra 2000. április 20-án érkezett.
A kérelmezett a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte azzal, hogy határozata jogszerű volt.
Az elsőfokú bíróság végzésével a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Végzése indokolása szerint a kérelmezőnek a bírósági eljárás során sem sikerült igazolnia vagy valószínűsítenie a menekültkémi elismerés alapjaként felhozott tények fennállását és valódiságát. Rámutatott arra, hogy azonos ténybeli alapon a kérelmező már 1998. májusában menedékjogi kérelmet terjesztett elő, melyet a kérelmezett megtagadott, és ezt követően a bírósági felülvizsgálat szintén elutasított. Mindezekre figyelemmel kötelező volt a kérelmezett részéről a kérelem megtagadása, ezért a kérelmezett sem anyagi, sem eljárási szabályt nem sértett határozatának meghozatalakor.
A Fővárosi Bíróság elutasító végzését a kérelmező ismeretlen helyen tartózkodására figyelemmel nem tudta kézbesíteni, ezért a bíróság a határozat hirdetményi kézbesítését kérte. Mielőtt a Fővárosi Bíróság a hirdetményi kézbesítést foganatosította volna, a kérelmező megjelent a befogadó állomáson, ahol 2000. október 31-én a Fővárosi Bíróság végzését előtte angol nyelven felolvasták, majd egy magyar nyelvű példányát részére átadták.
A kérelmező jogi képviselője útján a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet és egyben fellebbezést is terjesztett elő, melyben a menekültkénti vagy befogadottkénti elismerését, illetőleg az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését kérte, és az elsőfokú bíróságot a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítésére kérte utasítani.
A kérelmezett nyilatkozatában arra hivatkozott, hogy a kérelmező fellebbezése elkésett.
A kérelmező fellebbezése nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kérelmező fellebbezését határidőben nyújtotta-e be. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kérelmező részére a Fővárosi Bíróság elutasító határozata 2000. október 31-én lett joghatályosan kézbesítve figyelemmel arra, hogy az elrendelt hirdetményi kézbesítés eddig az időpontig nem ment foganatba. Ehhez képest pedig a kérelmező 2000. november 6. napján kelt, a Fővárosi Bírósághoz november 8-án érkezett fellebbezése – figyelemmel a 15 napos fellebbezési határidőre – határidőben került előterjesztésre. Mivel a kérelmező a fentiek alapján a fellebbezési határidőt nem mulasztotta el, ezért az igazolási kérelme okafogyottá vált, így arról a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett döntenie.
A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. tv. (a továbbiakban: Met.) 2. §-ának a) pontja szerint e törvény alkalmazásában menekült az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy (külföldi), aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás avagy politikai meggyőződése miatti üldözése, az üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága – hontalan esetén szokásos tartózkodási helye – szerinti országon kívül, a Magyar Köztársaság területén tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni, továbbá e személy közvetlen családtagja; feltéve, hogy az érintettet kérelmére a menekültügyi hatóság menekültként elismerte.
A Met. 3. §-ának (1) bekezdése szerint kérelmére – a 4. §-ban foglalt kivétellel – a menekültügyi hatóság menekültként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy valószínűsíti, hogy reá nézve a Genfi Egyezmény 1. Cikk a) pontja, valamint b) pontja (1) bekezdésének b) alpontja, továbbá a jegyzőkönyv 1. Cikkének 2. és 3. pontjában foglalt okok miatt a Genfi Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni kell.
A Met. 4. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében meg kell tagadni annak a külföldinek a menekültkénti elismerését, aki menekültkénti elismerését korábbi kérelme jogerős elutasítása után azonos ténybeli alapon kéri.
A Met. végrehajtásáról rendelkező, a menekültügyi eljárás részletes szabályairól, továbbá a kérelmezők, a menedékesek és a befogadottak okmányairól szóló 24/1998. (II. 28.) Korm. rendelet 16. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a menekültügyi eljárás során különösen valószínűsíteni kell, hogy a kérelmezőre nézve a menekülésre késztető okok fennállanak. A menekültügyi eljárásban tehát a külföldinek kell igazolnia, de legalább valószínűsítenie személyes meghallgatásakor tett meggyőző, részletes, ellentmondásoktól mentes és aggálytalan előadásával azt, hogy reá nézve az Egyezmény alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság végzése indokolásában helytállóan állapította meg, hogy a személyazonosságát igazolni nem tudó kérelmező azonos ténybeli alapon ezen eljárást megelőzően terjesztett már elő menedékjog iránti kérelmet, melyet a kérelmezett elbírált, és megtörtént a kérelmezetti határozat bírósági felülvizsgálata is.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a kérelmező bizonyítottan a személyazonosságára, állampolgárságára vonatkozóan szándékosan, sorozatban megtévesztő adatot szolgáltatott, ezért kérelme ez okból a Met. 44. §-ának c) pontja alapján nyilvánvalóan alaptalan, s mint ilyet, a Met. 43. §-a értelmében rövidített eljárásban kellett volna elbírálni.
A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a menekültügyi eljárás során a bíróság hatásköre kizárólag azon menekültügyi határozat felülvizsgálatára irányulhat, amely a kérelemre indult menekültügyi eljárás eredményeként a kérelem tárgyában született. A kérelmezetti határozat a befogadottkénti elismerésről döntést nem tartalmaz, így a bírósági felülvizsgálat – ilyen rendelkezés hiányában – nem lehetséges.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság helytálló végzését a Pp. 259. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kpkf.II.39.169/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás