504/B/2001. AB határozat
504/B/2001. AB határozat*
2008.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság Vértessomló Kisebbségi Települési Önkormányzat Képviselő-testületének Vértessomló Község törvényességi észrevétel miatt módosított építési szabályzatáról szóló 5/2002. (VI. 27.) számú önkormányzati rendelete 12. §-a és 13. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Vértessomló Község Önkormányzat Képviselő-testületének Homokdűlői Tó és környéke helyi építési szabályzatáról szóló 8/2000. (VI. 21.) számú önkormányzati rendelete törvényellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság Vértessomló Község Önkormányzat Képviselő-testületének Helyi Építési Szabályzatáról szóló 17/2000. (XII. 14.) számú önkormányzati rendelete törvényellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz Vértessomló Község Önkormányzat Képviselő-testületének Homokdűlői Tó és környéke helyi építési szabályzatáról szóló 8/2000. (VI. 21.) számú önkormányzati rendeletét (a továbbiakban: Ör1.), valamint Vértessomló Község Önkormányzata Képviselő-testületének Helyi Építési Szabályzatáról szóló 17/2000. (XII. 14.) számú önkormányzati rendeletét (a továbbiakban Ör2.) érintően. Az indítványozók állítása szerint az önkormányzat a fent hivatkozott rendeletek megalkotása során jogsértően járt el, mivel nem tartotta be az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Étv.) kötelezően előírt véleményeztetési eljárás szabályait, valamint megsértette a tulajdonosok jogait, mivel őket semmilyen formában nem tájékoztatták a rendelet tervezetéről, illetve közmeghallgatást sem tartottak, ami sérti az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 3. §-ában foglaltakat.
Hivatkoznak továbbá az indítványozók arra is, hogy a rendelettel a tulajdonukat képező telket „ún. gazdasági fejlesztési tevékenység céljából átcsoportosították” a szomszédságukban lévő tulajdonos telkeihez, ami sérti az Alkotmány 13. §-ában rögzített tulajdonhoz való jogot.
Indítványozók vitatják ugyanakkor az önkormányzat által alkotott helyi építési szabályzat, valamint szabályozási terv közérdekűségét is.
2. Az Alkotmánybíróság vizsgálata lefolytatásának megkezdésekor megállapította, hogy az indítvány benyújtása és elbírálása között eltelt időben a kifogásolt jogi szabályozás megváltozott. Az indítványozók által megjelölt Ör.1-et és Ör.2.-t hatályon kívül helyezte Vértessomló Kisebbségi Települési Önkormányzat Képviselőtestületének Vértessomló Község törvényességi észrevétel miatt módosított építési szabályzatáról szóló 5/2002. (VI. 27.) számú (a továbbiakban: Örmód1.) önkormányzati rendelete, valamint Vértessomló Kisebbségi Települési Önkormányzat Képviselőtestületének Vértessomló Község törvényességi észrevétel miatt módosított Homokdűlői Tó és környéke helyi építési szabályzatáról szóló 4/2002. (VI. 27.) számú (a továbbiakban: Örmód2.) önkormányzati rendelete.
Az Alkotmánybíróság – főszabályként – csak hatályban lévő jogszabály, illetve állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a alapján bírói kezdeményezés, vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. A jelen eljárásban előterjesztett indítvány nem tartozik ezek körébe, hanem utólagos normakontrollra irányul. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag, valamint a szabályozás szintje tekintetében is a korábbival azonos (1066/B/1995. AB végzés, ABH 1999, 867, 868.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2001, 1605, 1606.). Az indítványban megjelölt kifogások részben az Ör1. és Ör2. megalkotásával kapcsolatos eljárási kérdéseket érintenek, részben pedig az indítványozó ingatlanának övezeti besorolását kifogásolják, továbbá a helyi önkormányzat által megalkotott helyi építési szabályzat és szabályozási terv közérdekűségét vitatják.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó ingatlanának övezeti besorolását az Örmód1. tartalmazza [12. §, 13. § (4) bekezdés]. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a jogszabályváltozások miatt felhívta az indítványozót, hogy nyilatkozzon arról, továbbra is feltartja-e indítványát, illetve kívánja-e azt kiegészíteni. Az indítványozó az Alkotmánybíróság felhívására nem válaszolt. Így az Alkotmánybíróság vizsgálatát az új szabályozás vonatkozó részei tekintetében folytatta le.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
2. Vértessomló Kisebbségi Települési Önkormányzat Képviselőtestületének Vértessomló Község törvényességi észrevétel miatt módosított építési szabályzatáról szóló 5/2002. (VI. 27.) számú önkormányzati rendelete vonatkozó rendelkezései:
„Gazdasági terület
Kereskedelmi, szolgáltató terület
(1) A kereskedelmi szolgáltató gazdasági övezetben elsősorban
– A lakosság és az üdülőnépesség alapellátását biztosító kereskedelmi, vendéglátó, szolgáltató funkciók létesítményei,
– közösségi, szórakoztató, kulturális épületek,
– mindenfajta, környezetet nem szennyező, nem zavaró hatású gazdasági tevékenységi célú épület,
– a gazdasági tevékenységi célú épületen belül a tulajdonos, a használó és a személyzet számára szolgáló lakások (legfeljebb 2db) hozhatók létre.
A fenti funkciók elhelyezésének feltétele
– a vonatkozó (külön jogszabályi) előírások betartása,
– a szakhatóság hozzájárulása,
– az OTÉK szerint szükséges parkoló helyek telken belüli biztosítása.
(2) A telken belül elhelyezhető épületek száma legfeljebb 2 db lehet.
(3) A meglévő beépíthető telkek legkisebb mérete 16,0m, a kialakítható telkek legkisebb mérete legalább 30,0 m legyen.
(4) Az épületek elő-, oldal-, és hátsó kertjeinek minimális méreteit a terven ábrázoltak szerint kell betartani. Építési helyen kívül épület nem helyezhető el.
(5) 100 m2-nél nagyobb, összefüggő, burkolt felületnél minden 100 m2-hez tartozóan 2db lombos fa ültetendő.
(6) Az épületek tervezésénél figyelembe veendő építészeti-karakter jellemzői az alábbiak
a) Az épületek formálása belterületi környezetben csak magas tetővel történhet, külterületi környezetben vegyes-tető (lapos és magastető együtt) alkalmazása is megengedhető. A tető hajlásszöge magastető esetén 15–30° közötti lehet. Általános esetben az épület hossztengelyével párhuzamos gerincű tetőforma alakítandó ki. A telken lévő épületek és építmények anyaghasználata, tetőfedő anyaga azonos legyen. A tetőfedésre nem alkalmazható natúr alumínium lemez, élénk színű felülkezelt fémlemez, azbesztcement és műanyag hullámlemez, nádfedés.
b) Az épületek csak hagyományos építőanyag (kő, tégla, látszó és/vagy vakolt felület) felhasználásával készülhetnek, nem lehet faház jellegű, fémburkolatú, látszó betonfelületű.
c) A kerítés kialakításánál, a lakóterületnél meghatározott elvek a mértékadóak.
(7) Építési engedély a KG2, KG3 és KG6 jelű építési övezetben részletes geodéziai- és talajmechanikai szakvélemény megállapításait figyelembe véve adható meg.
(8) A KG2 jelű építési övezetben elvi építési engedély készítendő. „Önkormányzati Szakmai Tervtanács” egyetértő véleménye esetén engedélyezhető a telepítendő funkció és telken belüli építészeti kialakítás.”
„Kereskedelmi szolgáltató övezetek
(...)(4) KG3
jelű építési övezetben szabadon állóan, legfeljebb 40%-os megengedett beépítettségig, legfeljebb 0,4-es szintterületi mutatóval, 5,0m-es legnagyobb építménymagassággal, legalább 900 m2-es telken a meglévő épületek bővíthetők, új épület a régi helyén, vagy a terven ábrázolt helyeken és esetekben létesíthető. A telken belül kialakítandó zöldfelület aránya legalább 30% legyen, amelynek 1/3-án háromszintű zöldfelület telepítendő.”
3. Az Étv. hivatkozott rendelkezése:
„3. § (1) Az épített környezet alakítását és védelmét:
a) a jogszabályokkal összhangban álló településrendezési és építészeti-műszaki tervek alapján,
b) a jogszabályokban előírt építészeti, műszaki, biztonsági, egészségügyi, rendeltetési és használati, továbbá környezet- és természetvédelmi követelményekkel összhangban,
c) a humánus környezetre és az esztétikus kialakításra tekintettel, valamint
d) a résztvevők – építtetők, tervezők és kivitelezők – együttműködésével
kell megvalósítani.
(2) Az épített környezet alakítása és védelme során a közérdekű intézkedéseket és döntéseket megelőzően, illetőleg azok végrehajtása során biztosítani kell a nyilvánosságot és a közösségi ellenőrzés lehetőségét az e törvényben és más jogszabályokban meghatározott módon. Gondoskodni kell az érdekelt állampolgárok, szervezetek megfelelő tájékoztatásáról, és lehetőséget kell adni részükre véleménynyilvánításra és javaslattételre.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Elsőként az Alkotmánybíróság azon indítványozó állítást vizsgálta, amely szerint ingatlanának Örmód1. általi kereskedelmi szolgáltató övezeti besorolása sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében szabályozott tulajdonhoz való jogot, továbbá azt, hogy helytálló-e ezzel kapcsolatosan a közérdek sérelmére történő indítványozói hivatkozás.
A helyi önkormányzatokat az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése, valamint az Ötv. 16. § (1) bekezdésében foglaltak alapján megilleti a jogforrási hierarchiában magasabb szintű jogszabállyal nem ellentétes, helyi társadalmi viszonyokat szabályozó rendeletek alkotásának a joga. Ennek alapján fogadja el a helyi önkormányzat képviselő-testülete az Étv. 7. § (3) bekezdés c) pontjában meghatározott településrendezési eszközként a szabályozási tervet és a helyi építési szabályzatot.
Az Étv. 13. § (1) bekezdése értelmében „az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania”.
Az Étv. 13. § (2) bekezdése meghatározza, melyek azok a kérdések, amelyeket a helyi építési szabályzatnak mindenképpen rendeznie kell. Ezen minimális szabályozási tárgykörök közé tartozik a beépítésre szánt területek, valamint az azokon belüli egyes területrészek (építési övezetek) lehatárolása, azok felhasználásának, beépítésének feltételei és szabályai meghatározása; a beépítésre nem szánt területek tagozódásának, az egyes övezetek lehatárolásának, felhasználásuk és az azokon történő építés feltételeinek, szabályainak a megállapítása [Étv. 13. § (2) bekezdés b) és c) pont].
Vagyis a helyi önkormányzatok képviselő-testülete által megalkotott helyi építési szabályzat, a jelen esetben az Örmód1., szükségképpen érinti a tulajdonhoz való jogot, mivel az adott területen területet felhasználni, építési telket kialakítani, épületet átalakítani, bővíteni, felújítani, helyreállítani, korszerűsíteni és lebontani, elmozdítani, rendeltetését megváltoztatni, azaz építési munkát végezni, valamint mindezekre hatósági engedélyt adni az Országos Területrendezési és Építési Követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet és mellékletei (OTÉK), továbbá az egyéb általános érvényű törvényi, hatósági előírások megtartása mellett, a szabályozási tervben és az építési szabályzat rendelkezéseiben foglaltaknak megfelelően szabad.
Az Alkotmánybíróság döntéseiben eddig is következetesen hangsúlyozta, hogy a tulajdonhoz való jog alapvető jog, de nem korlátlan, a köz érdekében, a közérdekkel arányos módon korlátozható.
Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában fejtette ki az alapjogi tulajdonvédelem sajátosságaival kapcsolatos álláspontját, és határozta meg elvi éllel a tulajdonkorlátozás alkotmányosságának vizsgálata során alkalmazandó szempontokat. E határozatában megállapította, hogy „[a]z alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más.” (ABH 1993, 373, 380.)
A tulajdonkorlátozás alkotmányosságának megítélésével kapcsolatosan pedig kimondta, hogy „[a]z alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett. Az alapjog-korlátozás szükségessége, illetve elkerülhetetlensége vizsgálatánál itt eleve figyelembe kell venni, hogy az Alkotmány 13. § (2) bekezdése a kisajátításhoz csupán a ‘közérdeket’ kívánja meg, azaz, ha az értékgarancia érvényesül, ennél szigorúbb ‘szükségesség’ nem alkotmányos követelmény.” A korlátozás közérdekűségének vizsgálatával kapcsolatosan megfogalmazta azt is, hogy „[a] törvénnyel érvényesített ‘közérdek’ alkotmánybírósági vizsgálata (...) nem a törvényhozó választásának feltétlen szükségességére irányul, hanem – (...) – arra kell szorítkoznia, indokolt-e a közérdekre hivatkozás, illetve, hogy a „közérdekű” megoldás nem sért-e önmagában is valamely más alkotmányos jogot (például a hátrányos megkülönböztetés tilalmát)” (ABH 1993,373, 382.).
A közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságával kapcsolatosan kifejezésre juttatta továbbá azt is, hogy „az Alkotmánybíróság általában is meghatározhatja azokat az ismérveket, amelyek a beavatkozás alkotmányosságát eldöntik. Ezzel ellensúlyozhatja azt a kényszerű veszteséget, amelyet a jogbiztonság a közérdek ‘szükségességének’ korlátozott felülvizsgálata miatt szenved. Aránytalannak tekinti például az Alkotmánybíróság a tulajdonkorlátozást, ha annak időtartama nem kiszámítható (...). Más esetekben a tulajdonkorlátozás arányosságához szükséges lehet a kártalanítás. Az Alkotmány a 13. § (2) bekezdés szerinti kisajátításhoz azonnali, feltétlen és teljes kártalanítást követel meg. Az Alkotmánybíróság azonban megállapíthatja a tulajdonkorlátozás más eseteiben is, hogy az arányosság csak adott kártalanítás mellett áll fenn.” (ABH 1993, 373, 381–382.)
A fent idézett határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a közérdekből szükséges korlátozás esetén a beavatkozást igazoló közérdek és a tulajdonos kényszerű jogsérelme közötti arányosság megkövetelheti a veszteség kiegyenlítését, vagy legalábbis mérséklését a tulajdon súlyos megterhelése esetén, illetőleg akkor, ha a törvény a tulajdonosoknak csak egy csoportját kényszeríti teherviselésre, összehasonlítható tulajdonosokat pedig nem (ABH 1993, 373, 381.).
Az Étv. 7. § (1) bekezdése értelmében „a településrendezés célja a települések terület-felhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése”. A településrendezés feladata: a település területének, telkeinek felhasználására és beépítésére vonatkozó helyi szabályok kialakításával meghatározni a település összehangolt, rendezett fejlődésének térbeli-fizikai kereteit; a település adottságait és lehetőségeit hatékonyan kihasználva elősegíteni annak működőképességét a környezeti ártalmak legkisebbre való csökkentése mellett; továbbá biztosítani a település megőrzésre érdemes jellegzetes, értékes szerkezetének, beépítésének, építészeti és természeti arculatának védelmét. A helyi önkormányzat képviselő-testülete ezen településrendezési feladatának az Étv. 6. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott módon, a helyi építési szabályzat, illetve szabályozási terv megalkotásával tett eleget, amelyben a jogszabályi előírások betartása mellett megváltoztatta az indítványozó tulajdonát képező ingatlan besorolását.
A településrendezési feladatok ellátása, ahogyan azt a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 2. § c) pontja kifejezetten rögzíti is, közérdekűnek tekintendő, amely elsősorban az építési övezetek, illetve az övezeti besorolás kialakítása, révén érinti a tulajdonhoz való jogot, ha a korábbi szabályozáshoz képest megváltoztatja, vagy korlátozza az ingatlanok használati módját. A tulajdonhoz való jog korlátozása azonban nem lehet aránytalan. Azokra az esetekre nézve, amikor a megalkotott településrendezési tervek, helyi építési szabályzatok a tulajdonhoz való jog olyan súlyos korlátozását eredményezik, amelyekben a tulajdonkorlátozás csak kártalanítás mellett tekinthető arányosnak, az Étv. 30. §-a biztosítja a kártalanítás lehetőségét. Az Étv. 30. § (1) bekezdése ugyanis – a tulajdonjog védelmét tiszteletben tartandó – a tulajdonos(ok) kártalanításáról rendelkezik arra az esetre, ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv másként állapítja meg (övezeti előírások változása), vagy korlátozza (telekalakítási vagy építési tilalom), és ebből a tulajdonos(ok)nak, haszonélvező(k)nek kára származik. Ennek elbírálása azonban nem az Alkotmánybíróság, hanem a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Örmód1. 12. §-ában és 13. § (4) bekezdésében foglaltak közérdekből történnek, nem valósítanak meg aránytalan korlátozást, s így nem állnak ellentétben az Alkotmány 13. §-ában foglalt tulajdonhoz való joggal.
2. Az indítványozók hivatkoznak arra is, hogy az Ör1. és Ör2. megalkotása során az önkormányzat elmulasztotta a tulajdonosok tájékoztatását, illetve az ingatlanok tulajdonosai véleményük ismertetésére sem kaptak lehetőséget, ami sérti az Étv. 3. §-ában foglaltakat.
Az Étv. 3. §-a, ahogyan azt az Alkotmánybíróság már 773/B/2001. AB határozatában (ABK 2008. február, 220, 225.) is megállapította, az épített környezet alakítása során – a településrendezéstől a konkrét építésig – biztosítandó általános elveket fogalmazza meg. Az Étv. 3. §-ában megfogalmazott követelmények általános jellegű, a törvényhozó által kinyilvánított szabályozási elvek, amelyekre alanyi jogok vagy kötelezettségek nem alapíthatók. Ezen elvek konkretizálását a településrendezési eljárás során az Étv. 9. §-ában foglalt eljárási szabályok végzik el. Az Étv. 9. §-a speciális eljárási szabályokat és ezek között részletes, a településrendezési eljárás során is követendő véleményezési és egyeztetési kötelezettséget ír elő a jogalkotó számára. Ezzel az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseletek, hatóságok számára véleménynyilvánítási, javaslattételi, észrevételezési lehetőséget biztosít, amelyek garanciális szabályokként épülnek be az eljárásba. Az Alkotmánybíróság azonban 30/1999. (X. 13.) AB határozatában rögzítette, hogy „az önkormányzati rendeletalkotás eljárási szabályainak megsértéséből adódó törvényellenesség vizsgálatát csak a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezheti” (ABH 1999, 411.).
Tekintettel arra, hogy a közigazgatási hivatal vezetője a jelen esetben nem élt az Ötv. 99. § (2) bekezdés a) pontja által számára a törvényességi ellenőrzés során biztosított hatáskörrel, mivel az Ör1. és az Ör2. kapcsán tett törvényességi észrevételeiben foglaltakat elfogadva a képviselő-testület megalkotta az Örmód1.-et és az Örmód2-t, így a rendeletalkotási eljárás törvényellenességének megállapítására irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság a jelen esetben az indítványozási jog hiánya miatt visszautasította.
Budapest, 2008. április 29.
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás