BK BH 2001/511
BK BH 2001/511
2001.11.01.
A védett úton a megengedett sebességhatár átlépésével közlekedő gépkocsi vezetője a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt – gondatlanságának hiányában – nem vonható felelősségre, ha a baleset elsődlegesen azért következett be, mert a védett utat keresztező járművezető az elsőbbségadásra vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, jóllehet a védett úton haladó jármű sebességtúllépése nem volt megtévesztő jellegű [Btk. 187. § (1) bek., 14. §; KRESZ 3. § c) pont, 26. § (1) bek. a) pont IV. tét.; BJE 6/1998. sz.].
A kerületi bíróság az 1998. december 3. napján hozott ítéletével az I. r. terheltet a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 300 napi tétel, napi tételenként 60 forint pénzbüntetésre ítélte; a II. r. terheltet a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A másodfokú bíróság az 1999. november 16-án kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. terhelt 1995. október 16-án 21 óra 40 perc körüli időben közlekedett a személygépkocsijával, amelyben szülei foglaltak helyet. Az I. r. terhelt az út kereszteződésénél balra kívánt kanyarodni. Az osztott pályás, két-kétsávos úttestet középen villamossínek és azok mellett levő járdasziget választja el, amelyen nyírott sövény található. Az útkereszteződés mindkét oldalán a járdaszigeten ,,elsőbbségadás kötelező'' jelzőtábla került elhelyezésre. Az I. r. terhelt a kereszteződésben a balra kanyarodás után egyenesen kívánta az útját folytatni.
Ebben az időben az ellenkező irányból az út belső sávjában a II. r. terhelt a gépkocsijával közlekedett, kb. 74-86 km/óra sebességgel. Kb. 41-43 méterre járt a kereszteződéstől, amikor az I. r. terhelt megkezdte a kanyarodást, mivel az elsőbbségi helyzetben közlekedő gépkocsit nem vette észre.
A II. r. terhelt a féktávolságon belül elé kanyarodó gépkocsit látva fékezett, de a gépkocsit már nem tudta megállítani, így 54-65 km/óra sebességgel a 14-17 km/óra sebességgel közlekedő I. r. terhelt által vezetett személygépkocsi jobb oldalának ütközött.
A II. r. terhelt által vezetett gépkocsi után 20,4 m féknyom maradt hátra. A baleset helyszínén a megengedett sebesség 50 km/óra volt. A II. r. terhelt 50-53 km/óra sebesség mellett lassító fékezéssel tudta volna a balesetet elkerülni.
A baleset következtében az I. r. terhelt gépkocsijának két utasa 8 napon túl gyógyuló, az I. r. terhelt pedig 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
Az elsőfokú bíróság a II. r. terheltet bűncselekmény hiányában felmentő rendelkezését azzal indokolta, hogy a II r. terhelt sebességtúllépése nem volt olyan jelentős, amelynél a terheltnek arra kellett volna számítania, hogy az elsőbbségadásra kötelezettet megtéveszti. A II. r. terhelt sebességtúllépése észlelhetőségét ez nem tette lehetetlenné. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint, amikor az I. r. terhelt féktávolságon belül a II. r. terhelt elé kanyarodott, akkor a II. r. terhelttől az I. r. terhelt gépkocsija 40 méterre járt, ez a távolság pedig figyelmes vezetés mellett mindenképpen lehetővé tette volna számára az egyenes úton érkező gépkocsi észlelését és sebességének felmérését.
A másodfokú bíróság a II. r. terhelt felmentése tekintetében az elsőfokú bíróság jogi következtetésével egyetértve csupán a felmentés jogcímét változtatta meg a bizonytalansági tényezőkre utalva akként, hogy azt a Be. 214. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján látta megállapíthatónak. A másodfokú bíróság jogi érvei körében kiemelte, hogy a II. r. terhelt sebességtúllépésben megnyilvánuló szabályszegése nem áll releváns okozati összefüggésben a bekövetkezett balesettel. A Legfelsőbb Bíróság BJE 6/1998. számú jogegységi határozatában kifejtettekre hivatkozva rámutatott, hogy az elsőbbségadásra kötelezett akkor is felelősséggel tartozik az elsőbbségi szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre jogosult a megengedett sebességét túllépte. Mielőtt az elsőbbségadásra kötelezett ténylegesen megkezdi azt a műveletet, amellyel kapcsolatban elsőbbséget kell adnia, vagyis a bekanyarodást, meg kell győződnie ennek a műveletnek a veszélytelenségéről, és a megengedettnél nagyobb sebességgel közlekedő elsőbbségre jogosult jármű részére is biztosítani kell az elsőbbséget. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az adott esetben a baleset oka kizárólag az volt, hogy az I. r. terhelt a védett útra történő ráhaladása előtt annak veszélytelenségéről nem győződött meg, mert amennyiben a kellő körültekintést nem mulasztotta volna el, időben észlelhette volna az elsőbbséggel rendelkező, de semmiképpen sem megtévesztő sebességtúllépéssel. az ütközési ponttól mindössze 40 méterre közlekedő járművet.
Az első- és másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen a legfőbb ügyész törvényes határidőn belül felülvizsgálati indítványt nyújtott be a II. r. terhelt terhére, a felmentését sérelmezve anyagi jogszabálysértésre hivatkozva. A felülvizsgálati indítványban kifejtett álláspont szerint az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a Legfelsőbb Bíróság BJE 6/1998. számú jogegységi határozatának 2) pontjában írt és a bíróságokra kötelező iránymutatást, mely szerint a megengedett sebességet túllépő elsőbbségre jogosult jármű vezetője is felelősséggel tartozik a balesetért, kivéve, ha a baleset a jármű megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna.
Mivel ebben az ügyben az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a II. r. terhelt 53 km/óra haladási sebesség mellett még lassító fékezéssel is el tudta volna kerülni a balesetet, a mérlegelést nem tűrő szabály megszegése nyilvánvalóan okozati összefüggésben van a balesettel. Mivel a II. r. terhelt az elé kanyarodó járművel történő összeütközés elkerülése érdekében nyomban célratörően cselekedett, és ezzel a KRESZ 3. §-a c) pontjában előírt baleset-elhárítási kötelezettségét teljesítette, az elhárítása kizárólag a KRESZ 26. §-a (1) bekezdése a) pontjának IV. tételében foglalt kötelező szabály megszegése miatt nem járt eredménnyel. A II. r. terheltet a hivatkozott szabály megszegése tekintetében gondatlanság (luxuria) terheli.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Tévesen utalt a felülvizsgálati indítvány a Legfelsőbb Bíróság 6/1998. BJE számú jogegységi határozata 2) pontjában foglaltakra. A jogegységi határozat hivatkozott pontja nem ad olyan iránymutatást, hogy az elsőbbségre jogosult, aki a megengedett sebességét túllépte, az elsőbbségadási kötelezettség megszegésével összefüggő közúti balesetért kötelezően felelősséggel tartozik. A jogegységi határozat 2) pontja értelmében a megengedett sebességét túllépő elsőbbségre jogosult – egyéb feltételek megléte esetén – az elsőbbségadási kötelezettség megszegésével összefüggő közúti balesetért ,,felelősséggel tartozhat'', ,,felelős lehet''. Az elsőbbségre jogosult felelősségét azonban önmagában nem alapozza meg a megengedett sebesség túllépése. Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez az adott közlekedési szituáció, a konkrét forgalmi helyzet, a közlekedésben részt vevők magatartásának elemző vizsgálata szükséges.
Az adott ügyben nem sértettek anyagi jogszabályt az eljárt bíróságok, és nem hagyták figyelmen kívül a Legfelsőbb Bíróság BJE 6/1998. számú jogegységi határozatában adott iránymutatást sem. A jogegységi határozat 1) pontja továbbra is fenntartotta és megerősítette azt az addig is egységes bírói gyakorlatot, hogy az elsőbbségadásra kötelezett felelőssége akkor is fennáll, ha az elsőbbségre jogosult a megengedett sebességét túllépte. Az elsőbbségre kötelezett az elsőbbségre jogosult tényleges sebességéhez képest köteles az elsőbbséget biztosítani, kivéve, ha az elsőbbségre jogosult jelentősen túllépte a megengedett sebességét, és ezzel megtévesztette az elsőbbségadásra kötelezettet az elsőbbségre jogosult jármű távolságát illetően.
A jogegységi határozat 2) pontja szerint a sebességét túllépő elsőbbségre jogosult is felelős lehet az elsőbbségi szabályok megszegésével előidézett balesetért, ennek feltétele azonban az, hogy a baleset az elsőbbségre jogosult sebességtúllépésével okozati összefüggésben következzék be, és az elsőbbségre jogosult gondatlansága az eredmény (közúti baleset) tekintetében megállapítható legyen.
Az alapeljárás során megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó ítéleti tényállás szerint az elsőbbségi helyzetben közlekedő II. r. terhelt a lakott területen a megengedett sebességét túllépve 74-86 km/óra sebességgel közlekedett. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a II. r. terhelt sebességtúllépése bár megközelítette, de nem érte el a szabálysértési kódex szerinti és a bírói gyakorlat által is jelentősként elfogadott mértéket (a megengedett maximális sebességet 50%-kal meghaladó sebességértéket). Az eljárt bíróságok helyesen következtettek arra is, hogy a II. r. terhelt sebességtúllépése az adott elkövetési körülmények mellett nem volt megtévesztő. Az irányadó tényállás szerint az elsőbbségadásra kötelezett I. r. terhelt akkor kezdte meg a védett útra kanyarodását, amikor a II. r. terhelt a kereszteződéstől mindössze 40 méterre járt, így a II. r. terhelt sebességtúllépését figyelmes vezetés mellett észlelhette és felmérhette. Az I. r. terhelt azonban a kellő körültekintés, az elsőbbségi szabállyal védett út tényleges forgalmáról való meggyőződés nélkül úgy kanyarodott a II. r. terhelt járműve elé, hogy a művelet veszélytelenségéről nem győződött meg, holott az adott közlekedési helyzetben tőle fokozott figyelem volt elvárható, tekintettel a két-kétsávos úttest közepén bonyolódó villamosforgalomra, a járdaszigetre és a mellette levő sövénynek az út forgalma szemrevételezésére kiható esetleges takaró hatására is.
Megállapítható, hogy a II. r. terhelt is KRESZ-szabályt szegett meg, amikor a megengedett sebességét túllépte. Az irányadó tényállás szerint a II. r. terhelt 53 km/óra haladási sebesség mellett még lassító fékezéssel is elkerülhette volna a balesetet, ezért a KRESZ-szabály-szegő tevékenységével közrehatott a baleset bekövetkezésében.
A Btk. 187. §-ának (1) bekezdése szerinti vétség gondatlan eredmény-bűncselekmény, a törvényi tényállás megvalósulásának feltétele, hogy az elkövetési magatartás: a közúti közlekedés szabályainak szándékos vagy gondatlan megszegése és a bekövetkezett eredmény: a súlyos testi sértés okozása okozati összefüggésben álljon. Az adott esetben a II. r. terhelt közlekedési szabályt szegő magatartása és a bekövetkezett baleset között az okozati összefüggés megállapítható. Ezért a törvényi tényállás tárgyi elemei megvalósultak, a cselekmény tényállásszerű és jogellenes. A tényállásszerű és jogellenes cselekményre nézve az elkövető büntetőjogi felelőssége azonban csak akkor állapítható meg, ha az eredmény tekintetében gondatlanság terheli, ha szubjektíve is képes volt az eredmény előrelátására és annak elkerülésére. Azt kellett tehát vizsgálni, hogy az elkövetői tevékenység kifejtése során a II. r. terhelt tudata átfogta-e az eredmény bekövetkezésének a lehetőségét, előre láthatta-e magatartásának lehetséges következményét, de könnyelműen bízott azok elmaradásában, vagy pedig e következmények lehetőségét azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta.
Az adott esetben a II. r. terhelt terhére az eredmény tekintetében a gondatlanság egyik formája sem róható. Az elsőbbségi helyzetben belátható egyenes útszakaszon az adott sebességtúllépés mellett – amely nem volt megtévesztő – nem láthatta előre magatartásának következményét, és kellő figyelem és körültekintés kifejtése mellett sem számolhatott azzal, hogy az útkereszteződésben az I. r. terhelt teljes figyelmetlenséget tanúsítva, az elsőbbségadási kötelezettségét megszegve a már 41-43 méterre lévő személygépkocsi sebességéhez tartozó féktávolságon belül elé kanyarodik.
A II. r. terhelt az I. r. terhelt által teremtett veszélyhelyzetet észlelve úgy járt el, ahogy tőle elvárható, de a balesetet késedelem nélküli intenzív fékezéssel sem kerülhette el.
Mindezekre figyelemmel helyesen döntöttek az eljárt bíróságok, amikor a II. r. terheltet a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentették.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.I.614/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás