BK BH 2001/515
BK BH 2001/515
2001.11.01.
Ha a bíróság a tárgyalás előkészítésének szakában megállapítja, hogy azonos történeti tényállás alapján, ugyanazon vádlottak ellen párhuzamosan folyó büntetőeljárás során első fokon nem jogerős ítélet meghozatalára került sor: nem a büntetőeljárás felfüggesztésének, hanem az ügy áttételének van helye [Be. 31. § (1) bek., 137. § (1) bek. b) pont, 168. §, 169. § (1) bek., 170. § (1) bek. d) pont].
A D.-i Városi Bíróság 2001. április 5. napján kelt végzésével az I. r. vádlott és a II. r. vádlott ellen folyamatban levő büntetőeljárást felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A D.-i Városi Ügyészség az I. r. vádlottal szemben hatóság félrevezetésének vétsége, valamint büntetőügyben felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntette; a II. r. vádlott esetében pedig büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt nyújtott be vádiratot.
A Ny.-i Városi Bíróság a 2000. december 4. napján kelt ítéletében az I. r. vádlott bűnösségét megállapította csalás bűntette kísérletében, magánokirat-hamisítás vétségében, valamint hatóság félrevezetésének vétségében, ezért őt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre ítélte, melynek a végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette; a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének a kísérletében, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, valamint bűnsegédként elkövetett hatóság félrevezetésének vétségében, ezért őt halmazati büntetésül 1 évi és 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek a végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az ügy jelenleg a másodfokú bíróság elbírálása alatt áll, az ügyben jogerős döntés még nem született. Tekintettel arra, hogy D.-i Városi Bíróság előtt folyó ügy tényállása megegyezik a Ny.-i Városi Bíróság nem jogerős határozatában megállapított tényállással, a bíróság álláspontja szerint a Be. 169. §-a (1) bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 137. §-a (1) bekezdésének b) pontjára – az eljárás felfüggesztésének van helye, mivel a cselekmény elbírálása olyan előzetes kérdéstől függ, amelynek eldöntése a bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik.
A bíróság az eljárás felfüggesztése során figyelemmel volt arra is, hogy a Be. 170. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján – amennyiben a cselekményt már jogerősen elbírálták – az eljárás megszüntetésének van helye a tárgyalás előkészítő szakában.
Az elsőfokú bíróság eljárást felfüggesztő végzése ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, melyet a megyei főügyész módosított tartalommal tartott fenn. Indítványában kifejtette, hogy illetékesség hiányában az ügy áttételéről kellett volna rendelkezni.
A végzést a vádlottak tudomásul vették.
Az ügyészség a vádiratában amiatt emelt vádat, mivel 1999. szeptember 2. napján az I. r. vádlott a tulajdonában levő személygépkocsi indítókulcsát és forgalmi engedélyét előzetes egyeztetés alapján átadta a II. r. vádlottnak, aki abból a célból, hogy elrejtse, a gépkocsit elvitte, és azt egy ismerőse garázsában helyezte el. Az I. r. vádlott még aznap feljelentést tett a rendőrkapitányságon, amely szerint a személygépkocsit ellopták. A nyomozás során az I. r. vádlott a tanúkénti kihallgatásakor megismételte a feljelentésben előadottakat. Tanúként kihallgatták a II. r. vádlottat is, aki a megbeszélteknek megfelelően az ügy lényeges körülményeire nézve valótlan vallomást tett. a vádlottak 1999. november 1. napján foganatosított kihallgatásuk alkalmával a korábbi nyilatkozataik valótlanságát feltárták.
Az elsőfokú bíróság a tárgyalás előkészítésének szakaszában tudomást szerzett arról, hogy a vádlottak ellen a Ny.-i Városi Ügyészség lényegileg egyező történeti tényállás alapján vádat emelt. A beszerzett vádiratban az I. r. vádlottat társtettesként elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérletével és magánokirat-hamisítás vétségével, a II. r. vádlottat társtettesként elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettének a kísérletével vádolják.
A vádirat szerint az I. r. vádlott 1999. március 2. napján egy Kft. hozzájárulásával és a lízingdíj fizetésének átvállalásával megvásárolta a 2 024 000 forint értékű személygépkocsit. Ezzel egyidejűleg a kft. mint szerződő és az I. r. vádlott mint tulajdonos határozatlan időtartamra szóló CASCO biztosítást kötött a biztosító rt.-vel. 1999 szeptemberében a vádlottak megállapodtak abban, hogy megrendezik a gépkocsi ellopását, és azt a rendőrségen, illetve a biztosítónál bejelentik. 1999. szeptember 2. napján az I. r. vádlott az autó gyári kulcsát és a forgalmi engedélyt átadta a II. r. vádlottnak, aki a gépkocsit elvitte a korábbi megbeszélés alapján az ismerőse garázsába. Ugyanezen a napon az I. r. vádlott az autó ellopása miatt feljelentést tett 1999. szeptember 3. napján a rendőrkapitányságon és a biztosító rt. kirendeltségén. Az I. r. vádlott kiállított egy valótlan tartalmú kárbejelentő lapot, a teljes gépjármű kifizetéshez szükséges meghatalmazást és engedményező okiratot, majd ezeket a biztosítóhoz benyújtotta. A biztosító a kár kifizetését megtagadta. 1999. október 29. napján az I. r. vádlott a rendőrkapitányságon bejelentette, hogy a gépkocsit visszavásárolta.
A Ny.-i Városi Bíróság 2000. december 4. napján kelt ítéletében az I. r. vádlott bűnösségét megállapította csalás bűntettének kísérletében, magánokirat-hamisítás vétségében és a hatóság félrevezetésének vétségében, ezért halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette; a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében és bűnsegédként elkövetett, hatóság félrevezetésének vétségében, ezért halmazati büntetésül 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az ítélet ellen a vádlottak fellebbezést jelentettek be, így az nem emelkedett jogerőre, jelenleg az ítélet másodfokú felülbírálata folyamatban van. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az előkészítés szakában levő ügy tényállása a lényegét tekintve megegyezik a Ny.-i Városi Bíróság nem jogerős ítéletében megállapított tényállással, azonban döntése nem felel meg az eljárási szabályoknak, és a fellebbezés a következők szerint alapos:
A BH 1998/216. számú jogesetében kifejtett álláspont szerint azonos történeti tényállás mellett párhuzamosan folyó eljárások esetén, ha az egyik ügyben első fokon nem jogerős érdemi döntés született, úgy az eljárás felfüggesztésének a jogintézménye alkalmazandó. Ilyen helyzetben azonban nemcsak azt kell tisztázni, hogy a másik bíróság előtt indult büntetőügy milyen stádiumban van, hanem figyelemmel kell lenni arra is, hogy a saját eljárásban sor került-e a tárgyalás megkezdésére. Ennek a hatásköri és illetékességi szabályok vizsgálata szempontjából van döntő jelentősége a tárgyalás megkezdése előtt. Az előkészítés szakában ugyanis elsősorban a hatáskör és illetékesség megléte kérdésében kell állást foglalni, és ennek hiánya megállapítása esetén a Be. 168. §-a alapján áttételnek van helye.
Az adott ügyben egyértelműen megállapítható az elsőfokú bíróság illetékességének hiánya a Be. 31. §-ának (1) bekezdése szerinti megelőzés miatt.
Ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Be. 270. §-a folytán alkalmazandó 260. §-a értelmében megváltoztatta, és a 168. §-ban írtak szerint az iratoknak a Ny.-i Városi Bírósághoz való áttételét rendelte el. (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Bf.564/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás