BK BH 2001/517
BK BH 2001/517
2001.11.01.
Kifogás csupán a másodfokú bíróság által hozott olyan nem ügydöntő végzés ellen emelhető, amely ellen az elsőfokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye [Be. 275/A. § (1) bek., 35. § (1) bek. c) pont, 42. § (2), (4) és (5) bek.].
A városi bíróság előtt folyamatban levő bűnügyben a vádlott az eljárás lefolytatására más bíróság kijelölését kérte arra hivatkozással, hogy az eljáró bíró a tanúkat vallomástételre kényszerítette, és őt a védekezési jogában korlátozta. Elfogultsági kifogást jelentett be a megye összes bírája tekintetében is, mert a megyében őt már többször elítélték, így elfogulatlan döntés az ügyében nem várható.
A városi bíróság elnöke és bírái úgy nyilatkoztak, hogy az ügyben nem érzik magukat elfogultnak.
A megyei főügyész indítványozta, hogy a megyei bíróság bírái ellen ismételten bejelentett kizárás iránti kérelmet terjessze fel a Legfelsőbb Bírósághoz állásfoglalás és rendbírság kiszabásának megfontolása végett.
A megyei bíróság bírái ellen a vádlott által bejelentett elfogultsági kifogás tekintetében korábban a Legfelsőbb Bíróság már állást foglalt, és a vádlott kizárása iránti kérelmét elutasította.
Az ugyanolyan indokolással ismételten előterjesztett kizárási kérelem felterjesztését azonban a megyei bíróság mellőzte, tekintettel arra, hogy a vádlott a városi bíróság eljáró bírájával szemben a korábbitól eltérő indokokra hivatkozással jelentette be az elfogultsági kifogást, ami érdemben elbírálható volt.
A Be. 35. §-a (1) bekezdésének c) pontja általános jellegű kizárási okot jelöl meg, melynek lényege az, hogy az ügy tárgyilagos vagy részrehajlás nélküli megítélése a hatóság valamely tagjától egyéb okból nem várható.
Az adott esetben a megyei bíróság a vádlott elfogultsági kifogását nem találta olyannak, ami miatt a városi bíróság eljáró bírájától az ügy tárgyilagos, részrehajlás nélküli megismétlése ne lenne várható, az iratokból kitűnően az ügyben az eljárást a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően folytatták le.
A fentiekre figyelemmel a megyei bíróság megállapította, hogy kizárási ok nem áll fenn, ezért az alaptalan kérelmet a Be. 42. §-ának (2) bekezdése alapján a (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva elutasította, és a kizárást megtagadta.
A megyei főügyész a végzés ellen kifogást emelt arra figyelemmel, hogy a vádlott egy korábbi kérelmét terjesztette ismételten elő, amelyben nem csupán a városi bíróság, hanem a megyei bíróság kizárását indítványozta. Ezért a főügyész a megyei bíróság végzésének megváltoztatását és a kérelem Legfelsőbb Bírósághoz történő felterjesztését indítványozta.
A megyei bíróság kizárása tárgyában hozott végzés ellen azonban jogorvoslatnak nincs helye, így ezen végzés ellen kifogás sem emelhető.
A Be. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a másodfokú eljárásban hozott olyan, nem ügydöntő végzés ellen, amely ellen az elsőfokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye, kifogás emelhető.
A Be. 42. §-a (5) bekezdésének II. fordulata értelmében a kizárás megtagadása ellen nincs önálló fellebbezésnek helye, a kizárás megtagadását csupán az ügydöntő határozat elleni fellebbezésben lehet sérelmezni (eljárási szabálysértésként).
A kizárásra vonatkozó ez a speciális szabály nem tesz tehát különbséget a kizárás tárgyában a különböző szintű bíróságok által meghozott végzések között, így a helyi (elsőfokú) bíróság végzése ellen éppúgy nincs helye önálló jogorvoslatnak, mint ahogyan az önálló jogorvoslat kizárt a megyei (másodfokú) bíróság végzése ellen.
Erre figyelemmel a megyei bíróság a kifogást érdemi vizsgálat nélkül – mivel az törvénynél fogva kizárt –, elutasította. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Bfk.1304/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás