BK BH 2001/518
BK BH 2001/518
2001.11.01.
Ha az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás helyességét a fellebbezési eljárás során felvett bizonyítás adatai megerősítik, vagyis a másodfokú bíróság eltérő tényállást nem állapít meg, felmentő ítéleti rendelkezés kizárólag anyagi jogi okra alapítható, ha pedig ennek a kifejtése elmaradt, a felülvizsgálati eljárás során a másodfokon hozott felmentő ítélet hatályon kívül helyezésének van helye [Be. 284. § (1) bek. a) pont, 291. § (1) bek. a) pont].
A városi bíróság az 1998. március 27. napján kelt ítéletében a terhelt bűnösségét több ember halálát eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg, ezért őt 2 évi fogházbüntetésre, a közúti járművezetéstől 3 év 6 hónapi eltiltásra és 50 000 forint pénzbüntetésre ítélte, a fogházbüntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az ügyben másodfokon eljárt megyei bíróság az 1999. július 5. napján kelt jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a vádlottat az ellene emelt vád alól – bebizonyítottság hiányában – felmentette.
A jogerős másodfokú határozat ellen a legfőbb ügyész felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a terhelt terhére, anyagi jogszabálysértés miatt. Indítványozta a határozat hatályon kívül helyezését, és – más tanács kijelölése mellett – a megyei bíróságnak új eljárásra utasítását.
A törvényes határidőben előterjesztett legfőbb ügyészi felülvizsgálati indítvány a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt anyagi jogszabálysértést sérelmezett.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1996. október 23-án délelőtt a főútvonalon haladt nyerges vontatóból és a hozzákapcsolt fél pótkocsiból álló járműszerelvényével. A községet elhagyva a járműszerelvény sebességét 66 km/órától fokozatosan, enyhén növelte. A szerelvény mögött közlekedett személygépkocsijával T. L., aki elhatározta a terhelt által vezetett szerelvény megelőzését, és ezt gyorsítva, 84 km/óra sebességgel hajtotta végre akként, hogy a szerelvény előtt mintegy 23 méterrel tért vissza a saját sávjába.
Az előzés befejezése után a terhelt ,,figyelmetlensége folytán a járműszerelvény fölött elvesztette az uralmát, és fokozatosan áttért a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávba''. Sebessége ekkor mintegy 73 km/óra volt. Ebben a sávban szembehaladt a terhelt járművével a sértett által vezetett személygépkocsi, amelyben a vezetőn kívül három személy foglalt helyet. Ennek a gépkocsinak a haladási sebessége 81-84 km/óra volt. A sértett a terhelt járművének mozgását látva hatékony fékezésbe kezdett, járműve 15,4 m gördülő és 4,2 állóra fékezett nyomot hagyott maga után, ám a terhelt baloldalra áthaladó járművével a frontális összeütközést már nem tudta elkerülni.
A terhelt járművének az ütközési sebessége a haladási sebességével volt egyenlő (kb. 73 km/óra), a megállásáig értékelhető féknyom nem maradt utána.
Az ütközés következtében a sértett és további két utas azonnal meghalt, a harmadik utas maradandó testi fogyatékosságot szenvedett.
Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást – a vádlott védekezésének elvetésével – az elsőfokú eljárásban közreműködő két igazságügyi közlekedési szakértő lényegileg egybehangzó véleményére és a meghallgatott tanúk vallomásaira alapította. Az így megállapított tényállásból vonta le azt a következtetést, hogy a balesetben részes járműveknek műszaki hibája nem volt, a közlekedési helyzet – beleértve T. L. korábban végrehajtott előzését is – a terhelt számára veszélyhelyzetet nem teremtett, így a terhelt járműszerelvényének mintegy 104 méteren keresztül tartó balra kormányzása a terhelt vezetés közben tanúsított figyelmetlenségére, ekként gondatlanságára volt visszavezethető. A KRESZ 3. §-ának c) pontjában foglaltak megszegése miatt a terhére rótt vétségben a bűnössége ekként megállapítható volt.
Az ítéletet a terhelt tudomásul vette, a büntetés súlyosbításáért bejelentett ügyészi fellebbezés folytán azonban a megyei bíróság azt – másodfokú eljárásában – felülbírálta, és a terheltet az ellene emelt vád alól felmentette.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú határozatban foglalt tényállás megalapozottságát lényegében nem kifogásolta. Megállapította, hogy az ítéleti ténymegállapítások az elsőfokú eljárásban közreműködő igazságügyi szakértők véleményeire épülnek, ám – közelebbről meg nem jelölt körben – a műszaki szakértő a terhelt figyelmetlen vezetését illetően túlterjeszkedett a kompetenciáján. Jóllehet nem kétséges, hogy a szakértői kompetencia áthágásával tett megállapítások nem a szakkérdések körébe tartoznak, a megyei bíróság a szakértői hatáskör megszegésére figyelemmel új igazságügyi gépjárműszakértőt rendelt ki az ügyben felmerült valamennyi szakkérdés újabb vizsgálatára és véleményezésére.
A másodfokú ítélet az ekként kirendelt igazságügyi szakértő véleményét csaknem teljes terjedelmében idézve egészítette ki a felmerült bizonyítékok ismertetését. A megyei bíróság megállapította, hogy a másodfokú eljárásban előterjesztett igazságügyi szakvéleményt a ,,tényállás kiegészítése alapjául'' minden részletében elfogadta, a korábban eljárt szakértők véleménye a figyelembe vehető adatok tekintetében ehhez képest lényegi eltérést pedig nem mutat.
Mindehhez képest a megyei bíróság tényállás kiegészítéseként felfogható megállapításként azt rögzítette, hogy ,,a balra térés a járművezető valamely okból történő cselekvésére vezethető vissza, amely lehet pl. az előzést végző jármű manővere is, a gépkocsivezető a balra indulás után a járműszerelvényt már nem tudta visszafogni, a baleset kizárólag az ehhez vezető okot kiváltó szitálás megelőzésével lett volna csak elkerülhető.'' Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a T. L. által végrehajtott előzés szabályosságát illetően a másodfokú bíróság nem tett az elsőfokú ítéletben rögzített tényállással ellentétes ténymegállapítást, ennek hiányában pedig – az elsőfokú ítélet tényállásával ellentétesen – a terhelt balra térése okául e jármű szabálytalan közlekedésének megjelölésére nem kerülhetett sor.
Mindemellett észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az első- és másodfokú ítélet jogi értékelése során egyaránt figyelmen kívül maradt az a szakértőileg egyébként rögzített tény, hogy a terhelt a községet elhagyva mintegy 66 km/óra sebességgel haladt, ám a jármű sebességét enyhén növelte. Ebben a helyzetben zajlott le T. L. előzése is, amely után a terhelt szerelvényével balra térve 73 km/óra haladási sebességével ütközött a szemből haladó gépjárművel. Az előzés alatti gyorsítás a KRESZ 34. §-ának (7) bekezdésében foglalt tilalommal ellentétes, a terhelt gondatlanságának megítélésében – ekként az anyagi jogi következtetések körében – ennek a ténynek jelentősége lehet.
Összegezve a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítélete és a városi bíróság ítélete együttesen nem tartalmaz olyan koherens tényállást, amelynek alapján a terhelt bűnösségére levont következtetés tekintetében egyértelműen állást lehetne foglalni. Nincs lehetőség ilyen következtetés levonására ugyanis olyan esetben, amikor az ügyben releváns ténykérdéseket illetően az elsőfokú tényállás érintetlenül hagyása mellett a másodfokú bíróság az abban foglaltakkal ellentétes tényeket is rögzít.
Mindezeken túl megállapította a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a megyei bíróságnak a terhelt bűnösségét érintő kérdésekkel kapcsolatos jogi következtetései is hiányosak. Az ítélet nem tartalmazza a másodfokon eljárt és részletesen idézett igazságügyi gépjárműszakértő véleményének jogi értékelését. Ekként lényegében tisztázatlan maradt, hogy a menetirány szerinti bal oldali sávba mintegy 104 méter hosszan behajtó járműszerelvényt vezető terhelt gondatlanságának megállapíthatóságát mely közlekedési körülmény(ek) teszik kétségessé, így nem érthető, hogy a felmentéshez milyen anyagi jogi megfontolások kapcsolódnak.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a megyei bíróság ítéletét – Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt anyagi jogszabálysértés okából a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – hatályon kívül helyezte. A felülvizsgálati eljárás során ugyanis a büntető anyagi jogszabály sérelmeként értékelhető, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróság megalapozottan nem foglalhat állást a terhelt cselekményének a törvényes minősítése, következésképpen a büntetés kiszabása kérdésében (BH 1998. 110.).
Az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a megyei bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Ennek során a korábban lefolytatott másodfokú eljárásban készített igazságügyi gépjárműszakértői vélemény adatainak figyelembevételével – ám az elsőfokú ítélet tényállásának felülbírálatára vonatkozó eljárási szabályok betartása mellett – kell az irányadó tényállás kérdéseiben határozni úgy, hogy a bűnösség, a cselekmény anyagi jogi minősítése egyértelműen megítélhető legyen. (Legf. Bír. Bfv.I.2145/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás