53/2001. (XI. 29.) AB határozat
53/2001. (XI. 29.) AB határozat1
2001.11.29.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének és az azon szereplő kérdésnek a hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogások alapján – dr. Strausz János alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 8/2001. (VIII. 21.) OVB határozatát helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Magyar Szocialista Párt aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB) azzal, hogy országos népszavazást kezdeményezzen a következő kérdésben:
,,Akarja-e Ön, hogy a közoktatás az érettségi megszerzéséig minden tanuló számára térítésmentesen biztosítsa legalább egy idegen nyelvből a középfokú nyelvtudás megszerzésének és államilag elismert nyelvvizsga letételének feltételeit?''
Az OVB eljárása során megállapította, hogy a népszavazás tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, a kérdésben az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésére figyelemmel az országos népszavazás nem kizárt, a kérdés megfogalmazása megfelel az országos népszavazásról szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, továbbá az aláírásgyűjtő ív megfelel a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 118. § (3)–(5) bekezdéseiben foglalt alaki követelményeknek. Erre tekintettel az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát és az azon szereplő kérdést a 8/2001. (VIII. 21.) OVB határozatával hitelesítette.
E határozat ellen a törvényes határidőn belül több kifogás érkezett. Az Alkotmánybíróság a kifogásokat egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
II.
A középfokú nyelvtudás és a nyelvvizsga letételének térítésmentes biztosítására irányuló kérdést hitelesítő 8/2001. (VIII. 21.) OVB határozat ellen benyújtott kifogások a népszavazásra bocsátandó, aláírásgyűjtő íveken szereplő kérdést az alábbi szempontból kifogásolták.
A kifogást előterjesztők egyike szerint az Nsztv. 10. § a) pontja és az Alkotmány 28/B. § (1) bekezdése alapján e kérdésben népszavazást tartani nem lehet, mert a kérdés nem az Országgyűlés, hanem a Kormány és az oktatási miniszter hatáskörébe tartozik, másrészt a kérdés sérti az Nsztv. 13. § (1) bekezdését, arra ugyanis nem adható egyértelmű válasz.
Az egyik indítványozó szerint nem világos a kérdés abban a tekintetben, hogy a nyelvvizsga letétele feltételeinek a biztosítása hányszori próbálkozást jelent, illetve, hogy a térítésmentesség jelenti-e a tankönyvek és egyéb segédanyagok ingyenes biztosítását.
Egy másik indítványozó szerint ,,nem egyértelmű, hogy a kezdeményező az érettségi megszerzéséig javasolja mindenki számára legalább egy nyelvvizsga megszerzését, vagy kizárólag az érettségi megszerzéséig kívánja a térítésmentességet biztosítani''.
A középfokú nyelvtudás megszerzése a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény alapján biztosított, az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Kormányrendelet 4. és 5. §-ai alapján pedig emelt szintű érettségit tehet a diák, amely egyenértékű az államilag elismert középfokú nyelvvizsgával.
A fenti érvek alapján a kifogásokat előterjesztők azt kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg az OVB 8/2001. (VIII. 21.) OVB határozatát, és kötelezze a testületet új eljárás lefolytatására.
III.
Az Alkotmánybíróság a benyújtott kifogásokat az Alkotmány, az Nsztv. és a Ve. alábbi rendelkezései alapján vizsgálta meg:
Alkotmány ,,2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.''
,,19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.
[...]
(3) E jogkörében az Országgyűlés
a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát;
b) törvényeket alkot;''
,,28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.''
Nsztv. ,,10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,
d) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.''
,,13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.''
Ve. ,,130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
[...]
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.''
IV.
1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg.
Az Alkotmánybíróság az OVB határozatai ellen benyújtott kifogások elbírálása során kialakította következetes gyakorlatát. Az Alkotmánybíróságnak a kifogások alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Az Alkotmánybíróság a jogorvoslati eljárásban azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogások megfelelnek-e a Ve.-ben foglalt feltételeknek, és az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. Eljárása során az Alkotmánybíróság e feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251., 256.; 28/1999. (X. 6.) AB határozat, ABH 1999, 290., 291–292.; 25/2000. (VII. 6.) AB határozat, ABH 2000, 159., 160.; 32/2001. (VII. 11.) AB határozat, ABK 2001. június–július, 343., 345.]
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során elsőként azt vizsgálta, hogy a népszavazásra bocsátandó kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Országgyűlés Alkotmányban biztosított jogalkotói hatásköre teljes, és mind a Kormány, mind a Kormány tagjai irányába nyitott. Önmagában az, hogy jelenleg valamely jogviszonyt nem törvényi, hanem rendeleti szinten szabályoznak, nem zárja ki azt, hogy később az Országgyűlés törvényt alkosson abban a tárgyban. A kizárólagos törvényhozási tárgyak alkotmányi megjelenítése csupán példálódzó felsorolást tartalmaz, semmiképpen sem tekinthető zárt alkotmányi taxációnak. Időről időre az Országgyűlés jogköre, hogy eldöntse, mely kérdéseket kíván – figyelemmel az alkotmányi rendelkezésekre – törvényi úton szabályozni, és melyek azok a tárgykörök, amelyekben rendeleti szintű szabályozás elegendő, és ennek érdekében jogalkotásra irányuló felhatalmazást ad a jogalkotói hatáskörrel rendelkezőknek. A magyar jogforrási rendszerben – a jogforrási hierarchia elvének megfelelően – az egyszer már törvényben szabályozott jogviszonyok átalakítása, megváltoztatása azonban csak törvénnyel történhet.
Mindezekre figyelemmel az, hogy a középfokú nyelvtudás megszerzésével és a nyelvvizsga letételével összefüggő, népszavazásra bocsátandó kérdés jelenleg részben törvényi, részben kormányrendeleti, részben oktatási miniszteri rendeleti szabályozású, nem zárja ki azt, hogy a választópolgárok akaratának megfelelően e tárgyban népszavazásra kerülhessen sor.
3. Az Alkotmánybíróságnak eljárása során arra is választ kellett adnia, hogy a népszavazási kezdeményezés alapjául szolgáló kérdés egyértelmű-e.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a népszavazáshoz való jog alanyi jogi jellegéből következően és e politikai jog teljesebb érvényesülése érdekében a népszavazásra szánt kérdés egyértelműségének megítélésekor, jogorvoslati eljárása során az Alkotmánybíróságnak megszorítóan kell értelmeznie saját hatáskörét.
Az egyértelműség követelményének vizsgálata ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdés egyértelműen megválaszolható-e, azaz eldöntendő kérdés esetében arra ,,igen''-nel vagy ,,nem''-mel egyértelműen lehet-e felelni. Ahhoz azonban, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen.
Az Nsztv. 13. § (1) bekezdése azonban nem támaszt olyan követelményt a népszavazás kezdeményezőivel szemben, hogy a kérdés megfogalmazásakor az egyes jogágak kifejezéskészletét, a jogszabályokban meglévő fogalmakat, illetve az egyes tudományágak, szakterületek terminus technicusait vegyék alapul. Nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe a népszavazásra szánt kérdés célszerűségi vizsgálata sem.
A kérdés egyértelműségének megállapításakor az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés – az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség. Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörének – Alkotmányban rögzített – alkotmányos korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Az Alkotmánybíróságnak jogorvoslati eljárása során nem feladata annak tisztázása, hogy a magyar jog hatályos szabályrendszere milyen jogi rendelkezéseket tartalmaz a középfokú nyelvtudás és a nyelvvizsga letételével kapcsolatosan. Az egyértelműség követelményéből csupán az következik, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni: terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen. Az Alkotmánybíróság szerint a vizsgált konkrét kérdésben a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés meg tudja állapítani, hogy milyen jogalkotási kötelezettség terheli.
Az Alkotmánybíróság a választópolgárok népszavazásra irányuló kezdeményezése alapjául szánt kérdés vizsgálata során megállapította, hogy arra egyértelmű felelet adható, a kérdés megfogalmazása eleget tesz az egyértelműség nyelvtani értelemben megkívánt követelményének.
4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a kifogásokat elutasította, és az OVB 8/2001. (VIII. 21.) OVB határozatát helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság figyelemmel az OVB határozat Magyar Közlönyben való megjelenésére, elrendelte e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.
Alkotmánybírósági ügyszám: 888/H/2001.
Dr. Strausz János alkotmánybíró különvéleménye
Álláspontom szerint az OVB 8/2001. (VIII. 21.) OVB határozatát meg kellett volna semmisíteni az alábbi okokból:
1. Az Alkotmány 28/B. § (1) bekezdése értelmében országos népszavazás tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet, a népszavazásról szóló 1998. évi III. törvény 10. § a) pontja szerint pedig meg kell tagadni az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani.
Az Alkotmány 28/B. § (1) bekezdése nem ún. ,,tiltott tárgyat'' határoz meg – ellentétben a 28/C. § (5) bekezdésében található taxációval –, hanem olyan törvényi előfeltételt konstruál, amelynek hiányában a népszavazás eleve kizárt.
Az országgyűlési hatáskör megjelölése azt a célt szolgálja, hogy népszavazást csak fontos, országos jelentőségű ügyekben lehessen tartani, tehát olyan tárgykörben, amely egyébként törvényi szintű szabályozást igényel.
Az Országgyűlés hatáskörét az Alkotmány 19. § (3) bekezdése tartalmazza [a)–m) pontok], de a helyes jogértelmezés szerint nyilvánvaló, hogy a népszavazással összefüggésben itt csak a b) pont jön figyelembe, amely az Országgyűlés törvényalkotási (jogalkotói) hatáskörét mondja ki.
A parlamenti jogalkotás elvileg korlátlan, tárgya nincs megszabva, tehát az Országgyűlés bármely kérdést törvényben szabályozhat. A jogalkotás azonban megosztott a törvényhozói hatalmat gyakorló parlament és a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány között.
Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, a törvényalkotás viszont – a fentiek szerint – az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
Lényegileg és azonos tartalommal ugyanezt mondja ki a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 2. § c) pontja is.
A felsorolt szabályok tehát az ún. kizárólagos törvényhozási tárgyakat határozzák meg.
2. Ezzel szemben a Kormány és a miniszterek jogalkotási, rendeletalkotási hatásköre másodlagos, származékos jellegű, és vagy alkotmányi, vagy eseti törvényi felhatalmazáson alapul. [Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés, 37. § (3) bekezdés, jogalkotási törvény 7. §, 8. § (1) bekezdés.]
3. A jogalkotási törvény 5. § i) pontja értelmében a közoktatást és a közművelődést törvényben kell szabályozni, mivel ez az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit érinti.
Az Országgyűlés ennek megfelelően törvényt alkotott, a jelenleg is hatályos, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényt.
A már említett alkotmányi és törvényi felhatalmazás alapján kormányrendeletek, illetve miniszteri rendeletek szabályozzák a különféle vizsgakötelezettségeket, tantárgyakat, érettségit, nyelvtanulást, vizsgadíjakat stb.-t, tehát az idegennyelv-tanulást és az ezzel összefüggő vizsgadíjat is.
Az ezekkel kapcsolatos, részletkérdésekre vonatkozó szabályozást tehát a parlament nem kívánta magának fenntartani, hanem általános és speciális felhatalmazás alapján mindez a kormány és az illetékes szakminiszter rendeleti jogalkotásának tárgyát képezi.
Konkrétan tehát a középiskolai tanulók középfokú nyelvtudásának megszerzésére vonatkozó nyelvvizsga díjának kérdése nem képez olyan, a parlament hatáskörébe tartozó törvényhozási tárgyat, amely egyúttal népszavazás tárgyát is képezhetné. Ha ugyanis az Alkotmány bármilyen jogi szabályozás (jogalkotás) alá eső kérdésben lehetővé akarta volna tenni a népszavazást, akkor nem szabta volna törvényi előfeltételként a parlamenti hatáskörbe tartozást.
Mindebből az következik, hogy a nyelvvizsga térítéses vagy térítésmentes volta nem olyan fontosságú kérdés, amelynek szabályozása törvényi szintet igényelne. Ez jelenleg is rendeleti szinten történik, és módosítása sem követel ennél magasabb jogforrási megoldást.
Parlamenti (törvényhozási) hatáskör hiányában tehát népszavazásnak nincs helye, ezért az OVB-nek az aláírásgyűjtő ív hitelesítését meg kellett volna tagadni.
Mivel ez nem történt meg, véleményem szerint az OVB határozatát az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna semmisíteni.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás