BK BH 2001/56
BK BH 2001/56
2001.02.01.
Sem a hűtlen kezelést, sem egyéb vagyon elleni bűncselekményt nem valósít meg a telefonközpont kezelője, aki a beosztásának felhasználásával, hosszabb időn át, rendszeresen távolsági magánbeszélgetéseket folytat, és ezáltal az őt alkalmazó szervet terhelő többletköltséget okoz;
a telefonközpont kezelője ugyanis a rá bízott berendezést pusztán technikailag működteti, és azzal mint vagyontárggyal kapcsolatban – a hűtlen kezelés megállapítása szempontjából – vagyonkezelői megbízatása vagy ezzel kapcsolatos kötelezettsége nincs, így nem lehet az említett bűncselekmény elkövetője [Btk. 319. § (1) bek., (3) bek. a) pont; Ptk. 474. § (1) bek.].
A megyei bíróság az 1997. május 8. napján kelt végzésével megállapította, hogy a vádlott a folytatólagosan elkövetett, nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettét követte el, ezért a vádlottat 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott 1987 óta áll telefonközpont-kezelői beosztásban a városi önkormányzat városgondnokságának alkalmazásában. A telefonközponthoz két olyan mellékvonal is tartozik, amelyeken vidékre – akár külföldre is – lehet telefonálni. A vádlott ezeken a vonalakon 1995. június 1. és 1996. április 30. napja közötti időben rokonaival és ismerőseivel rendszeresen folytatott távolsági magánbeszélgetést. Ezek 330 000 forint értékben kerültek számlázásra, amit a városgondnokság fizetett ki.
Az ügyész a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében és súlyosításért jelentett be fellebbezést; a vádlott a tárgyaláson tudomásul vette a végzést.
A legfőbb ügyész az elsőfokú végzés megváltoztatását és a vádlottnak bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta. A másodfokú eljárásban irányadó tényállás alapján a megyei bíróság tévesen következtetett a vádlott bűnösségére, amikor azt állapította meg, hogy megvalósultak a Btk. 319. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hűtlen kezelés törvényi tényállási elemei. Az elsőfokú bíróság e körben elsősorban arra hivatkozott, hogy vagyonkezelői megbízás adására munkaviszony keretei között is sor kerülhet, és a vádlottnak a telefonkezelői kinevezése magában foglal, felölel ilyen megbízást. Azáltal pedig, hogy a szóban forgó magánbeszélgetéseket folytatta, a sértett vagyonában mintegy 330 000 forintnak megfelelő vagyoni hátrányt okozott. Ez az álláspont téves. A hűtlen kezelés a vagyonkezelői megbízással való – az idegen vagyonban vagyoni hátrányt okozó – olyan visszaélés, amelynek elkövetési magatartása magából a vagyonkezelői megbízásból folyó kötelességeknek a megszegése.
A Legfelsőbb Bíróság csak részben értett egyet a legfőbb ügyésznek azzal az érvelésével, hogy az adott esetben egyáltalán dologról, ezen túlmenően vagyonról nincs is szó. Maga a telefonvonal, tehát a szolgáltatás, és ennek függvényében a szolgáltatás ellenértéke valóban nem tekinthető vagyonnak. A Ptk. 94. §-ának (1) bekezdése, valamint a Btk. 333. §-ának 1. pontja határozza meg a dolog fogalmát. Ezek egybevetéséből nyilvánvaló, hogy sem a telefonvonal, sem az említett szolgáltatás büntetőjogi szempontból nem vagyon. Ugyanakkor a vádlott által működtetett telefonközpont – ami a technikai berendezések, tárgyak összessége – már dolognak és mint ilyen, vagyonnak tekinthető, és elvileg a kifejezetten erre irányuló vagyonkezelői megbízás megszegése esetén megvalósulhat a szóban forgó bűncselekmény.
A vagyonkezelői megbízás, illetőleg ezen belül a kezelés fogalma igényel általában – de a konkrét esettel kapcsolatban is –, megfelelő értelmezést. A vagyonkezelői megbízás a Ptk. XL. fejezetében szabályozott kötelmi jogviszonyt hoz létre a tulajdonos és a vagyonkezelő között. A Ptk. 474. §-ának (1) bekezdése szerint a megbízás nyilvánvalóan bizonyos vagyonnal vagy vagyontárgyakkal kapcsolatos teendők ellátásában merül ki. A megbízásnak felismerhetően a rá bízott vagyon kezelésére kell kiterjednie, mivel az itt értékelhető kötelességszegés csakis a vagyon kezelésével kapcsolatosan valósulhat meg. A megbízás tehát nem azonos a puszta rábízással. Az előbbi tartalmilag többet jelent, mivel annak, aki vagyonkezelői megbízást kapott a rá bízott vagyonnal kapcsolatban, bizonyos intézkedési, önálló rendelkezési jogköre is van. Vagyonkezelői megbízást létesíthet jogi norma, eseti megbízás, szóbeli utasítás, munkaviszony keretei között bizonyos munkajogi aktus, ami lehet munkaköri leírás, kollektív szerződés, hivatali, vállalati ügyrend, szabályzat stb. Annak azonban egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a megbízottnak – az esetleges elkövetőnek – a vagyonnal kapcsolatosan milyen kezelési kötelezettségei, teendői vannak. A kezelés sokrétű tevékenység. Általában ilyennek tekinthető az, amely a vagyon rendeltetésszerű felhasználását, állagának megóvását, esetleg gyarapítását szolgálja. Kiterjed a kárveszély elhárítására és az olyan személyek ellenőrzésére is, akikre a vagyontárgyakkal kapcsolatban bármiféle kötelezettség hárul.
Az adott ügyben a megyei bíróság a vagyonkezelői megbízás fogalmát tévesen értelmezte. A telefonközpont kezelője pusztán technikailag működteti a rá bízott berendezést, és azzal mint vagyontárggyal kapcsolatban kezelői jogai, kötelezettségei vagy egyéb teendői nincsenek. Bár az eddig kifejtettek lényegét nem érinti, de az iratokból megállapíthatóan az adott időszakban a vádlottnak még munkaköri leírása sem volt, és a feladatait illetően sem szóban, sem írásban semmiféle konkrét utasítást nem kapott. Törvényi tényállási elem hiányában tehát nem állapítható meg, hogy a vádlott ezt a bűncselekményt elkövette, mivel kifejezett felismerhető vagyonkezelői megbízása nem volt.
Helyes a legfőbb ügyészi érvelés a tekintetben is, hogy az adott esetben más vagyon elleni bűncselekmény sem valósult meg. Eltulajdonítás, illetve tulajdonoskénti rendelkezés hiányában a lopás és sikkasztás megállapítása szóba sem kerülhet, és a csalás törvényi tényállási elemei sem valósultak meg.
A munkáltatónak – miután a beszélgetések díját kifizette – nyilvánvalóan megtérítési igénye keletkezett a vádlottal szemben, ami a polgári jog szabályai szerint érvényesíthető.
Általánosságban mondható, hogy a különböző megtérítési, kártérítési igények túlnyomó többsége kívül marad a büntetőjogi megítélés körén. Amint arra az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott, a büntetőjogi szankció mint utolsó lehetőség (ultima ratio) a károkozások szűkebb körére terjed ki, nevezetesen azokra, amelyek elérik a büntetőjogi üldözéshez megkívánt veszélyesség szintjét.
A fentiekből tehát az állapítható meg, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekményt nem követte el, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését megváltoztatta, és a vádlottat a Btk. 319. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett, nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette. (Legf. Bír. Bf.III.1556/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás