BK BH 2001/560
BK BH 2001/560
2001.12.01.
A társtettesség megállapítását egymagában nem alapozza meg, ha valaki egy más személy által elkövetett olyan bűncselekményről bír tudomással, amelynek a véghezvitelében ténylegesen nem működik közre;
így a társtettesként elkövetett lopás megállapítására nincs törvényes alap, ha a vádlottak az áruházi vásárlás során az árut a rendszeresített bevásárlókosárba helyezik, majd utóbb az egyikük az árut a hátizsákjába helyezi a társa jelenlétében [Btk. 20. § (2) bek., 316. § (1) bek.].
A kerületi bíróság a II. r. vádlottat a társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt ellene emelt vád alól – bebizonyítottság hiányában – felmentette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A II. r. terhelt 1998. augusztus 28. napján az I. r. terhelttel együtt betért az áruházba. A bútorokat nézegetve egy szekrényben 23 db kést találtak, melyeket az áruházi vásárlásra rendszeresített bevásárló kosárba tettek. Ezután az éttermi részt keresték fel, ahol az I. r. terhelt a saját hátizsákjába helyezte a késeket. Később a II. r. terhelt a pénztárnál kifizette a nála levő árut, majd az előtérbe ment. Itt megállították őt az áruház rendészei, akik a szekrényben elhelyezett késeket – kifejezetten az áruházi tolvajok tettenérése érdekében – videokamerán át figyelték. A II. r. terheltnél csupán a szabályosan kifizetett árut találták. Pár perc múlva az áruház belső terei felé tartó I. r. terheltnél találták meg a szekrényből kivett késeket.
A másodfokú bíróság a 2000. október 24-én jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta: a II. r. terhelt bűnösségét a társtettesként elkövetett lopás vétségében megállapította, ezért őt 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 200 forintban állapította meg.
A másodfokú bíróság – az ítélet indokolásából kitűnően – a tényállás kiegészítéseként megállapította, hogy a terheltek 13 darab kést tulajdonítottak el.
A másodfokon hozott jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt és meghatalmazott védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Ebben arra hivatkoztak, hogy a megállapított tényállás szerint a késeket egyedül az I. r. terhelt helyezte a saját hátizsákjába, a II. r. terhelt azonban nem tanúsított olyan magatartást, amely ebben társtettesi közreműködésére utalna. Az ítéletből nem tűnik ki olyan tényállás, amelynek alapján a II. r. terhelt terhére felróható, bármilyen bűncselekmény megállapítható lenne, ezért a felmentésének van helye. A terhelt és a védője – a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt törvényi okra alapítva – az ítélet felülvizsgálatát, annak a hatályon kívül helyezését és a II. r. terhelt felmentését indítványozta. A legfőbb ügyész kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet tényállásához tartozó megállapításként kell figyelembe venni az elsőfokú ítélet indokolásának a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatos részében rögzített azt a megállapítását is, amely szerint az étteremben a vádlottak egy paraván takarásában foglaltak helyet, ahol ,,jó lehetőségük volt a kések átpakolására'' ebből a ténymegállapításból pedig a terheltek közös eltulajdonítási szándékára vonható következtetés. A legfőbb ügyészi átirat az önkiszolgáló boltokban elkövetett lopások büntetőjogi megítélésével a kialakult állandó bírói gyakorlatra is hivatkozott: a lopás befejezettnek minősül függetlenül attól, hogy az elkövetőt a vásárlótérben vagy a pénztártól való távozás után fogják-e el (BH 1990/460).
A Legfelsőbb Bíróság a II. r. terhelt és a védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt vizsgálva megállapította, hogy az abban sérelmezett anyagi jogi törvénysértés a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását érinti, ezért a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálata indokolt.
Az első- és másodfokú ítéletben foglalt – és a felülvizsgálat során irányadó – tényállás a II. r. terhelt cselekményét illetően lényegében azt tartalmazza, hogy nevezett a társával a szekrényből kivett késeket egy olyan bevásárlószatyorba helyezte, amely az áruházban minden kisebb áru összegyűjtésére rendszeresítve van. Ez a tény önmagában nem utal lopási szándékra. Később ezeket az árukat az I. r. terhelt a saját hátizsákjába pakolta át, a II. r. terhelt azonban a nála levő árukat fizetve távozott az eladótérből. Az I. r. terheltnél megtalált 13 db kés értéke 61 670 forint volt.
Ebből a tényállásból a II. r. terhelt bűnösségére nem vonható következtetés. Nem volt tényként megállapítható ugyanis, hogy a késeknek az I. r. terhelt hátizsákjába történő átpakolásában a II. r. terhelt közreműködött volna. Az a körülmény, hogy a terheltek az étteremben egy paravánfal takarásában helyezkedtek el – ahol az átpakolásra ,,jó lehetőségük volt'' –, önmagában ugyancsak nem nyújt ténybeli következtetési alapot a II. r. terhelt társtettesi tevékenységének a megállapítására.
A társtettesek a bűncselekményt egymás tevékenységéről tudva, közösen követik el [Btk. 20. § (2) bek.]. Nem elégséges tehát annak megállapítása, hogy valaki egy másik személy bűncselekményéről tudomással bír, ha annak elkövetésében való tényleges közreműködésére nincs adat. Az a körülmény, hogy a terheltek az áruház éttermében a rendészek által be nem látható területen, egy paravánfal mögött ültek, és az I. r. terhelt itt csomagolhatta a saját hátizsákjába a megfigyelt árut, nem a II. r. terhelt elkövetői tevékenységére utaló terhelő ténymegállapítás, csupán feltételezés arra vonatkozóan, hogy ebben a helyzetben az áru elrejtésében közreműködhetett, a büntetőjogi felelősség megállapítása azonban nem alapítható olyan feltételezésre, melyből a terhelő tények nem kizárólagosan következnek.
Nem érinti a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét a másodfokú ítélet által hivatkozott – bár szám szerint meg nem jelölt – legfelsőbb bírósági döntés sem. Ebben ugyanis a közös megegyezéssel, egymással szorosan együttműködő társtettesek vonatkozásában felmerült jogkérdések (kárérték számítása, cselekmény kísérletének vagy befejezett voltának megállapítása) tekintetében foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság (BH 1995/73). Ezek a kérdések azonban az adott ügyben a II. r. terhelt tekintetében – a közös elkövetés tényeinek hiányában – fel sem merültek.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgált ítélet tényállásában nincs olyan adat, amely a II. r. terhelt elkövetői magatartását rögzítené, ezért a terhére rótt, társtettesként elkövetett lopás vétségében büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt vonatkozásában a Be. 291. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és őt a társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt emelt vád alól – bebizonyítottság hiányában, a Be. 214. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján – felmentette. (Legf. Bír. Bfv.I.209/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás