BK BH 2001/561
BK BH 2001/561
2001.12.01.
A folytatólagosan, üzletszerűen és jelentős értékre elkövetett csempészet bűntette megvalósul, ha a gazdasági vállalkozás vezetője a külföldről behozott, alacsony értékű, sérült vagy megrongálódott gépkocsik határon történő beléptetésekor elhallgatja: azokat azért vásárolta, hogy itt feljavítva vagy kijavítva haszonnal értékesítse, és azokat részben apportként, részben a törzstőke emelése érdekében történő beruházásként tüntette fel a valótlan tartalmú nyilatkozatában;
ebben az esetben alaptalan a társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozás [Btk. 27. § (2) bek., 312. § (1) bek. a) pont és (3) bek.; 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 70. § (2) és (3) bek.].
A városi bíróság a 1999. június 17-én kelt ítéletével a terhelt bűnösségét 2 rendbeli adócsalás vétségében és számviteli fegyelem megsértésének vétségében állapította meg, ezért őt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 200 forintban határozta meg.
Ellenben a folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csempészet bűntette miatt ellene emelt vád alól bizonyítottság hiányában felmentette. A bűnjelként kezelt személygépkocsik lefoglalását megszüntette, és a terheltnek kiadni rendelte. A városi bíróság ítéletének a terhelt felmentésével kapcsolatos tényállása a következő.
A terhelt a Svájcban élő autókereskedővel azért alapította meg a B. Kereskedelmi Betéti Társaságot 1991. október 4-én, hogy külföldön vásárolt személygépkocsikat importáljanak, melyek többnyire alacsony értékűek, megrongált, sérült állapotúak voltak. Ezeket a gépkocsikat a terhelt Magyarországon kijavíttatta, és azok értékesítésébe kezdett. Ily módon 1991-től 1994. szeptemberéig mintegy 100 db személygépkocsi behozatalára került sor, és ebből a jelen eljárás tárgyát 42 db képezte. Ezek a járművek részben tárgyi apportként kerültek be az országba, részben pedig a Bt. devizaszámláján elhelyezett ún. ,,törzstőkés változatú behozatal'' révén. A terhelt az eljárás során nem tagadta, hogy a nagyszámú személygépkocsinak a határon történt átléptetésekor elhallgatta azt, hogy azokat azért vásárolta, hogy Magyarországon feljavítsa és haszonnal értékesítse.
Az eljárt elsőfokú bíróság a felmentő rendelkezés alapvető indokaként arra hivatkozott, hogy – a joghézagot kihasználva – a kereskedők külföldi-magyar vegyes társaságot hoztak létre, melyben a külföldi fél tárgyi apport formájában a társaság részére gépkocsit bocsátott rendelkezésre, vagy a külföldi fél által deviza formájában juttatott törzstőkéből eszközölt gépkocsivásárlások útján importáltak járműveket. Ilyen módon ugyanis megkerülhető az a jogszabályi rendelkezés, amely szerint hat évnél idősebb gépkocsikat magánforgalomban nem lehet behozni az országba. Ez az eljárás nem sértette a törvényt. Ám a hatóságok számára is nyilvánvaló volt, hogy az ily módon behozott gépkocsik nem a cég működéséhez kellenek, hanem azokat értékesítik.
Az ügyészi fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2000. március 1. napján hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő jelentős értékre, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett csempészet bűntettében is, ezért halmazati büntetésül 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 1000 forintban határozta meg, az eljárás során lefoglalt személygépkocsikat pedig elkobozta.
A városi bíróság által megállapított tényállást csupán annyiban egészítette ki, hogy a terhelt magatartásával megszegte a 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendelet 70. §-a (2) és (3) bekezdésében írt rendelkezéseket.
Az így kiegészített tényállást a felülbírálat alapjául elfogadta, és megállapította, hogy a helyes tényállás ellenére helytelen jogi következtetést vont le az elsőfokú bíróság, amikor a terheltet a csempészet bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette. Amennyiben a terhelt a gépkocsik beléptetésekor feltárja a vámtisztviselők előtt azt, hogy valójában nem apportként, hanem továbbértékesítésre szánja a behozott gépkocsikat, azoknak az országba beléptetésére nem kerülhetett volna sor. Azzal a magatartásával, hogy a fentieket elhallgatta, a vámárunak vámszempontból lényeges körülményei, a vámáru jellege vonatkozásában tanúsított megtévesztő magatartást, amely a vámkifizetést vagy a vámmentességet lényegesen befolyásolta. Ekként viszont egyértelműen megszegte a vámjog részletes szabályainak megállapításairól, és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendelet 70. §-a (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseit, és 2 millió 799 ezer 407 forint értékű vámáru tekintetében tett valótlan nyilatkozatot a vámhatóság előtt.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítélete ellen a terhelt és a védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 284/A. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva anyagi jogszabály megsértése, a folytatólagosan és jelentős értékre üzletszerűen elkövetett csempészet bűntettében való bűnösség megállapítása miatt.
A felülvizsgálati kérelem szerint, ha a kereskedelmi forgalom lebonyolítására szabályosan megalakult cég a jogi keretek adta határokon belül a kisebb értékű tárgyi apportját javítással, akár átalakítással értékesebbé teszi, és a törzstőkéjét növeli, nem követ el társadalomra veszélyes magatartást. A jogi helyzet tisztázatlanságából, a gyakorlat megengedettségéből következően a terhelt alapos okból lehetett abban a téves feltevésben, hogy amit tesz, az nem veszélyes a társadalomra. A védő annak az álláspontjának adott hangot, hogy a terhelt tévedésben volt a csempészettel kapcsolatos tevékenysége társadalomra veszélyes voltának a felismerésében, ezért a Btk. 27. §-ának (2) bekezdése alapján nem büntethető. Ezért büntethetőséget kizáró okból a szóban forgó cselekménnyel kapcsolatos vád alóli felmentését, egyben a büntetés kiszabása és a lefoglalt személygépkocsik kiadása tekintetében is a megfelelő rendelkezés meghozatalát kérte.
A legfőbb ügyész alaptalannak ítélte a felülvizsgálati kérelmet, ezért a megtámadott másodfokú határozat helybenhagyására tett indítványt.
Az adott esetben az irányadó tényállás alapján nem sértett anyagi jogszabályt a megyei bíróság, amikor a terhelt bűnösségét a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő és büntetendő, folytatólagosan, jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett csempészet bűntettében is megállapította.
A Btk. 312. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki vámárut a vámellenőrzés alól elvon, vagy a vámteher, illetve a vámbiztosíték megállapítása vagy beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot tesz, csempészetet követ el.
Nem kétséges, hogy a terhelt hónapokon keresztül a személygépkocsik Magyarországra behozatalánál elhallgatta a behozatal lényeges indokát a hatóság elől: azt a tényt, hogy az apport címen behozott járműveket el kívánja adni. Ezzel vámszempontból lényeges körülmények tekintetében tévesztette meg a vámhatóságot, és szegte meg a vámeljárás szabályairól szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendelet 70. §-a (2) és (3) bekezdésében írt rendelkezéseit. Az elkövetett értékre és üzletszerűségre figyelemmel pedig a cselekmény a (3) bekezdés szerint minősül, és büntetendő. Az a körülmény, hogy az elkövetés idején a külföldi használt személygépkocsik behozatalát illetően más gazdasági társaságok is folytattak ilyen gyakorlatot, nem változtat azon, hogy a terhelt a Btk. 312. §-ának (1) bekezdésében írt bűntett tényállási elemeit megvalósította. Az eljárás egész szakaszában a terhelt sem tagadta, hogy a nagy számú személygépkocsi határon történt átléptetésekor elhallgatta, hogy azokat Magyarországon feljavítva haszonnal értékesíti. Egyébként azoknak az országba beléptetésére nem is kerülhetett volna sor. Mindebből következik, hogy a Btk. 27. §-ának (2) bekezdésében írt büntethetőséget kizáró okra a terhelt nem hivatkozhat, a cselekmény társadalomra veszélyes voltát illető téves feltevésről nem lehet szó. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a terhelt terhére rótt magatartás társadalomra veszélyességének kisebb voltát a megyei bíróság a büntetés kiszabása körében értékelte.
A fenti indokoknál fogva a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel megtámadott másodfokú határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.IV.1850/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás