BK BH 2001/563
BK BH 2001/563
2001.12.01.
A kitartottság megvalósul, ha a kitartó és a kitartott között olyan megállapodás jön létre, hogy az üzletszerű kéjelgést folytató személy az ez úton szerzett jövedelméből anyagi előnyt juttat a kitartott részére;
ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy az üzletszerű kéjelgést folytató hány személlyel közösül, ezt a tevékenységet rövidebb vagy hosszabb ideig folytatja-e, és milyen mértékű juttatást biztosít annak, aki egészben vagy részben kitartatja magát [Btk. 206. §].
A városi bíróság a 2000. március 29. napján kelt ítéletével az I. r., a III. r. és a IV. r. terheltek bűnösségét 3 rb. kitartottság bűntettének kísérletében és kitartottság bűntettében állapította meg, és ezért az I. r. terheltet halmazati büntetésül 8 hónapi – 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre; a III. r. és a IV. r. terhelteket 10-10 hónapi börtönbüntetésre és 1-1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2000. november 22. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terhelteket az ellenük 3 rb. kitartottság bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – felmentette, a terhükre fennmaradt bűncselekményt pedig kitartottság bűntette kísérletének minősítette, az I. r. terhelt büntetését 4 hónapi – 1 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre – a III. r. és a IV. r. terheltek büntetését 5-5 hónapi börtönbüntetésre enyhítette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltek a II. r. terhelt-társukkal együtt 1997. április 3. napján B.-re utaztak, az I. r. terhelt édesapjának tulajdonában levő személygépkocsival. Az I. r. és a IV. r. terheltek felkeresték B. N.-át, aki B.-n nyújtott szexuális szolgáltatást férfiak részére alkalmanként 1500-2000 forintért.
A II. r. és a III. r. terheltek egy étteremben várakoztak addig, amíg az I. r. és a IV. r. terheltek B. N.-hoz mentek, és ajánlatot tettek neki, amit ő elfogadott. B. N. beült a gépkocsiba, és ekkor a terheltek közölték vele, hogy a jövőben dolgozzon nekik. B. N. elfogadta a terheltek ajánlatát, mely szerint a szolgáltatásért járó összeg felére tartanak a terheltek igényt. T. városba érve a II. r. terhelt felvitte B. N.-át egy nőismerőse lakására, akivel közölte, hogy a lány a 33-as számú út szélén nekik fog dolgozni. Ezt követően a terheltek egy alkalommal kivitték az útra B. N.-át, aki később az aznapi keresetéből átadott a II. r. terheltnek 10 000 forintot, mely összeget a terheltek egymás között elosztották.
A jogerős határozat ellen az I. r., a III. r. és a IV. r. terheltek – meghatalmazott védőik útján – felülvizsgálati indítványt nyújtottak be a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, a felmentésük érdekében.
Álláspontjuk szerint B. N. esetében sem valósult meg a Btk. 206. §-ában írt kitartottság bűntettének kísérlete, mert a lány nem részesítette a terhelteket rendszeres juttatásban, hanem csak egy alkalommal került sor a pénzbeli juttatás átadására, így a magatartás nem volt folyamatos, továbbá ez a juttatás jelentéktelen mértékűnek tekintendő, mert az abból egy főre jutó összeg mintegy 1000 forint körüli volt, s a jelentéktelen juttatás még részbeni kitartást sem alapoz meg. A terheltek cselekménye ezért legfeljebb a segítőként elkövetett tiltott kéjelgés szabálysértésének a megállapítására alkalmas.
A legfőbb ügyész a megtámadott jogerős határozat hatályban fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálása során figyelemmel volt arra, hogy a kitartottság bűncselekménye megállapításának előfeltétele, hogy a kitartó és a kitartott között egy olyan megállapodás történjék, amely szerint az üzletszerű kéjelgést folytató személy az ez úton szerzett jövedelméből anyagi előnyt juttat a kitartottnak, aki az életviteléhez szükséges anyagiakat legalább részben e jövedelemből fedezi. Ebből a szempontból közömbös, hogy az elkövető hány személlyel, rövidebb vagy hosszabb ideig, egészben vagy részben tartatja ki magát, továbbá az is, hogy az egy alkalommal a kitartottnak juttatott összeg milyen mértékű.
Mindezeket tekintetbe véve nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a terheltek B. N. esetében megvalósították a kitartottság bűncselekményének kísérletét.
Az irányadó tényállás alapján ugyanis egyértelmű: a terheltek megállapodtak B. N.-val, hogy az egyébként is prostitúcióból élő lány nekik fog dolgozni, azaz az üzletszerűen folytatott kéjelgésből származó jövedelmének a felét rendszeresen átadja a terhelteknek, amiért cserében ők védelemben részesítik. Ennek megfelelően B. N. egy alkalommal a terhelteknek 10 000 forintot adott át. Ez az összeg kétségtelenül az egyszeri, napi prostitúcióból származó jövedelem egy részét tette ki.
A felülvizsgálati indítvány tévesen hivatkozik ezzel kapcsolatban arra, hogy az egyszeri juttatás nem tényállásszerű. Valóban, a kitartottság törvényi tényállása folyamatos, és bizonyos fokig rendszeres juttatást feltételez, a terhelteknek az üzletszerű kéjelgést folytató személlyel történt megállapodása azonban a juttatások jövőbeni rendszerességét tartalmazta. A prostitúciós jövedelemből származó pénzösszeg egyszeri átvételével a szándékos bűncselekmény elkövetése megkezdődött, csak nem fejeződött be. A bűnösség megállapításának tehát nem akadálya az, hogy a terheltek a juttatott pénzösszeget csak egyszer kapták meg, annak összege az életvitelüket egészében nem fedezte. A kitartottság bűncselekményének a kísérlete ugyanis még akkor is megvalósul, ha a további folyamatos juttatásokra már nem kerülhetett sor.
Téves az a felvetés is, hogy az adott esetben jelentéktelen összegű juttatásról volt szó. Annak ugyanis nincs jelentősége, hogy a terheltek az önmagában jelentéktelennek nem tekinthető összeget egymás között elosztották, így egy-egy terhelt végső soron csekély összeghez jutott hozzá. Egyébként is a törvényi tényállás – főként a szóban forgó bűncselekmény kísérlete – részleges eltartással is megvalósul. Az tehát, hogy a prostituált esetenként jelentéktelen összeget juttat a kitartottjának, a cselekmény tényállásszerűségét nem érinti.
A kifejtettek szerint az eljárt bíróságok az anyagi jogszabályok megsértése nélkül jártak el, amikor az I. r., a III. r. és a IV. r. terhelteknek a bűnösségét kitartottság bűntette kísérletében megállapították, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat az említett terheltek tekintetében hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.III.374/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás