BK BH 2001/57
BK BH 2001/57
2001.02.01.
A törvényes vád tartalmi feltétele, hogy az meghatározott személyre vonatkozzék, és a vádban körülírt tényálláson alapuljon, valamint a megvádolt személy büntetőjogi felelősségének a megállapítására irányuljon;
a bíróságnak a bizonyítási eljárás során nemcsak joga, hanem kötelessége is a vád esetleges ténybeli pontatlanságainak a helyesbítése, hiányosságainak a pótlása, ami nem jelenti a vádelv sérelmét [Be. 9. § (2) bek., 250. § III. pont].
A városi bíróság az 1998. november 13-án kelt ítéletével az I. r. terhelt bűnösségét folytatólagosan, társtettességben elkövetett jövedékkel visszaélés büntettében állapította meg, és ezért őt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1999. november 25-én kelt ítéletével az I. r. terhelttel szemben mellékbüntetésként 1 000 000 forint pénzmellékbüntetést is kiszabott, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A fenti jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, mert álláspontja szerint a védence esetében a bíróságok törvényes vád hiányában jártak el.
A legfőbb ügyész átiratában az indítványt alaptalannak találta, és a megtámadott határozatok hatályukban történő fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A vád törvényességének vizsgálata a vádlói legitimáció mellett a vád legjelentősebb tartalmi elemeinek a megjelölésére kell kiterjednie. A törvényes vád tartalmi feltételét meghatározott személynek a vádban írt tényálláson alapuló és büntetőjogi felelősségének megállapítására irányuló indítvány jelenti. A cselekmény lényegét illető tények megjelölése mellett a vádból ki kell tűnnie, hogy az meghatározott személy ellen irányul, ám a cselekmény jogi minősítése – ezen belül az elkövetői minőség meghatározása – nem köti az eljáró bíróságot.
Az adott ügyben a városi ügyészség vádiratában hat személlyel – közöttük az I. r. terhelttel – szemben emelt vádat. A terheltek közötti kapcsolat és az elkövetés módszere mellett a megtörtént események lényegét rögzítette, és annak alapján megjelölte azokat a bűncselekményeket is, amelyekben a bűnösség megállapítását és a büntetés kiszabását indítványozta. A vádiratban az I. r. terhelttel szemben többek között társtettesként, folytatólagosan elkövetett jövedékkel visszaélés bűntette miatt a vádemelés megtörtént.
A vád tárgyává tett tények körében, és a megvádolt személyeket érintően a cselekmény lefolyásának pontos részletei, a konkrét elkövetési hely, idő, mód, és egyéb, a jogi minősítést érintő körülmények felderítése a bíróság bizonyítási eljárása során nem jelenti a vád tárgyán történt túlterjeszkedést. Ilyen jellegű további tények bizonyítása és megállapítása nemcsak joga, hanem kötelessége is a bíróságnak. A vád esetleges ténybeli pontatlanságainak, hiányosságainak helyesbítése, pótlása ugyanis esetenként szükséges és indokolt lehet, ám csupán addig a határig, amely nem eredményezi a vádtól alapvetően eltérő cselekmény ítéletbe foglalását.
A fentiek alapján tehát törvényes vád alapján folytatta le az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást, és annak keretei sem kifogásolhatóak. Annak eredményeként pedig az első fokon eljárt ügyész az ítélet meghozatalát megelőző perbeszédében az I. r. terhelttel szemben a vádat fenntartotta. A nevezett terhelt bűnösségét társtettességben elkövetett, jövedékkel visszaélés bűntettében indítványozta megállapítani, minthogy részt vett abban a cselekménysorozatban, amelynek során háztartási tüzelőolajat szőkítés útján gázolajjá alakítottak át, és amelyet a jövedéki ellenőrzés alól elvontak.
A vád törvényességének kérdése – egyetértve a legfőbb ügyész képviselőjének álláspontjával – nem szűkíthető kizárólag a vádirat benyújtásának időpontjára. Így nem alaposak azok a védelmi érvek, amelyek szerint az I. r. terhelttel szemben mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság megszegte a Be. 9. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat. A védelmi fellebbezés iránya alapján egyébként a másodfokú bíróság felülbírálata során vizsgálta a törvényes vád hiányára hivatkozást is. Ítéletében helyesen mutatott rá az eljárás megindításához szükséges indítvány törvényességére, és az elsőfokú bíróságnak a vád kimerítése határáig fennálló bizonyítási kötelezettségére, ez okból indokoltan nem került sor az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 250. §-ának III. pontjában írt eljárási szabálysértésre hivatkozást, – amely szerint az eljárt bíróságok az I. r. terhelttel szemben törvényes vád hiányában folytatták le a büntetőeljárást – nem találta alaposnak, ekként a felülvizsgálati eljárásban a Be. 289/A §-ának (2) bekezdésében írt eljárás jogi szabályok megsértése nem állapítható meg.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 289/A §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint tanácsülésen eljárva, a megtámadott határozatokat az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.IV.290/2000/4. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás