577/D/2001. AB határozat
577/D/2001. AB határozat**
2008.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
* Az 577/D/2001/2. végzéssel kijavított szöveg.
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a földgáz díjának megállapításáról szóló 11/1999. (III. 19.) GM rendelet 2. § e) pontja, 3. § (2), (3), (4), (8), (10), (11), (15), (16) bekezdései, továbbá 6. § (1), (3), (4), (6), (9) bekezdései, valamint 9. § (4) bekezdése és 11. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, 9. § (1) és (2) bekezdésére, 37. § (3) bekezdésére, 70/A. § (3) bekezdésére alapított – alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a földgáz díjának megállapításáról szóló 11/1999. (III. 19.) GM rendelet 2. § e) pontja, 3. § (2), (3), (4), (8), (10), (11), (15), (16) bekezdései, továbbá 6. § (1), (3), (4), (6), (9) bekezdései, valamint 9. § (4) bekezdése és 11. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 7. § (1) bekezdésére, 57. § (1), (2), (5) bekezdéseire, továbbá 70/K. §-ára alapított – alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a földgáz díjának megállapításáról szóló 11/1999. (III. 19.) GM rendelet 3. § (3), (4) bekezdései, továbbá 6. § (8) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3.Pf.20180/2001/6. számú jogerős ítélete ellen fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz.
Alkotmányjogi panasza alapjául az általa felperesként a KÖGÁZ RT. alperes ellen a Nagykanizsai Városi Bíróság előtt 4.P.20966/1999. számon, szerződés módosítás érvénytelenségének megállapítása iránt indult per szolgált. Az indítványozó keresetében, mint társasházi lakóközösség tagja annak megállapítását kérte az elsőfokú bíróságtól, hogy a társasház lakóközössége, mint fogyasztó és az alperes mint gázszolgáltató által megkötött szerződés 1999. július 1-jét követő – a földgáz díjának megállapításáról szóló 11/1999. (III. 19.) GM rendelet (a továbbiakban: R.) alapján történő – módosítása, az abban foglalt alapdíj bevezetése miatt érvénytelen.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indoklásában kifejtette, hogy a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Gszt.) 31. § (3) bekezdése felhatalmazta a gazdasági minisztert a földgáz fogyasztói árának megállapítására, illetve rendelettel történő kihirdetésére, míg az R. a Gszt. 31. § (2) bekezdésében meghatározott elveknek megfelelően állapította meg a földgáz árát. A felperes az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezéssel élt, amelyben az R., illetve az R. alapján alkalmazott alperesi fogyasztói ár törvénysértő voltát azzal indokolta, hogy a Gszt. az alapdíj fogalmát nem ismeri, emögött nem áll tényleges szolgáltatás. A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3.Pf.20180/2001/6. számú jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy az elsőfokú ítélet indokolásából – hatáskör hiányában – a rendeletek törvényességéről szóló megállapítást mellőzte.
Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben az R. 2. § (1) bekezdésének e) pontja, (bár az indítványozó a szakasz számát nem, csupán a támadott bekezdés számait jelölte meg) a 3. § (2), (3), (4), (8), (10), (11), (15), (16) bekezdései, a 6. § (1), (3) (4), (6), (8), (9) bekezdései, a 9. § (4) bekezdése, továbbá a 11. § (4) bekezdése és a földgáz díjának megállapításáról szóló 11/1999. (III. 19.) GM rendelet módosításáról szóló 37/1999. (VI. 21.) GM rendelet (a továbbiakban: módR.) gázalapdíj bevezetésére vonatkozó szabályai alkotmányellenességének megállapítását és a visszamenőleges hatályú megsemmisítését, valamint a konkrét ügyben való alkalmazhatósága kizárását kérte. Nézete szerint a kifogásolt rendelkezések sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 7. § (1) bekezdését, 9. § (1) és (2) bekezdéseit, 37. § (3) bekezdését, 57. § (1), (2) és (5) bekezdéseit, 70/A. § (3) bekezdését valamint 70/K. §-át.
Az indítványozó álláspontja szerint a rendelkezésre állás nem tekinthető szolgáltatásnak, ugyanakkor a kifogásolt szabályozás szerződési szabadságot sért, mert lehetőséget biztosít a szerződésekbe történő egyoldalú állami beavatkozásra, amely egyben sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvét is. Továbbá ezen a szerződési szabadság elvének sérelmére hivatkozással az R. támadott, alapdíjra vonatkozó szabályozását ellentétesnek tartja a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a szerződés megkötésére, tartalmára, továbbá a szerződés módosítására vonatkozó 199. §-ával, 200. § (1) bekezdésével, 226. § (2) bekezdésével, 205. § (1) és (2) (4) bekezdéseivel, továbbá a 207. §-ával, 227. § (1) bekezdésével, 240. §-ával.
Kifogásolja továbbá az alapdíjra vonatkozó szabályozás szintjét, mivel véleménye szerint a Gt. felhatalmazása alapján a közüzemi szerződés feltételeit a 3/1995. (I. 20.) Korm. rendelet szabályozza, ezért a közüzemi szerződésre vonatkozó szabályozást ennél alacsonyabb szintű jogszabállyal módosítani nem lehetett volna.
Hivatkozása szerint az alapdíjat, mint a hatósági áras szolgáltatást az ártörvénynek kellene rendeznie és szabályoznia, mivel a törvény melléklete tételesen és taxatíve felsorolja azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyekre hatósági árat kell megállapítani, ezért a hatósági áras termékek és szolgáltatások körének szűkítése és bővítése is csak törvénymódosítással történhet.
A támadott szabályozás a fenti indokok alapján véleménye szerint szerint egyben az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerinti piacgazdaság és a 9. § (2) bekezdése szerinti vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát is sérti.
Egyben érvelése szerint a R. vitatott rendelkezései az esélyegyenlőtlenségeket növeli, ezért sérül az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „ha az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg” [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.].
A R. 1999. július 1-jén lépett hatályba, ugyanakkor a Gazdasági Miniszter a módR. 1999. július 1-jével többek között – az indítványozó által is támadott – az R. 3. § (10) bekezdését, a 6. § (4) bekezdését, továbbá a 11. § (4) bekezdését módosította. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot jelen ügyben az indítványozó által támadott módR. indítványozó által kifogásolt rendelkezései helyett az új szabályozást magába foglaló R. 3. § (10) bekezdése, a 6. § (4) bekezdése, továbbá a 11. § (4) bekezdése rendelkezéseire nézve végezte el.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„37. § (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.
(...)
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.”
2. A R. indítvánnyal támadott rendelkezései:
„2. § (1) E rendelet alkalmazásában
(...)
e) alapdíj: éves díj, melyet a fogyasztó a szolgáltatás rendelkezésre állásáért, teljes naptári évre vonatkozóan fizet;”
„3. § (2) Az e rendeletben szereplő áralkalmazási feltételeket és díjakat kell alkalmazni a felek eltérő (díjak tekintetében a rendeletben szereplőnél alacsonyabb díjakban történő) megállapodásának hiányában.
(3) A földgáz vásárlója által fizetendő gázdíj összegét
– a szolgáltatott (átvett) földgáz köbméterben mért és gáztechnikai normál állapotra átszámított térfogatának,
– a mérési időszakra hiteles mérőeszközzel meghatározott átlagos fűtőértéknek, valamint
– az egységnyi hőmennyiségre vonatkozó gázdíjnak
az összeszorzásával kell megállapítani.
(4) A gáztechnikai normál állapotra történő térfogatátszámítás okán a gázmérőn leolvasott és a számlán szereplő fogyasztás m3-ben kifejezett mennyisége egymástól eltérhet.
(...)
(8) A fogyasztó a 6–7. §-okban szereplő alapdíjat havi vagy a szerződésben rögzített időszaki ütemezés szerint, fogyasztási helyenként köteles megfizetni.
összeszorzásával kell megállapítani.
(...)
(10) A (8) bekezdés szerinti alapdíj és a (9) bekezdés szerinti teljesítménydíj havi vagy szerződés szerinti hányada legkorábban minden hónap első napján, vagy a szerződésben rögzített megfelelő időszak első napján esedékes. A földgázszolgáltatásba év közben bekapcsolódó új fogyasztó az alapdíj vagy a teljesítménydíj időarányos részét fizeti. A megkezdett hónap vagy időszak egész hónapnak vagy időszaknak számít.
(11) A tárgyhóra eső – az 5–7. §-okban szereplő – alapdíjakat, illetve teljesítménydíjakat hóközi fogyasztóváltozás esetén a korábbi fogyasztó, hó elsejével történő fogyasztóváltozás esetén az új fogyasztó köteles megfizetni.
(...)
(15) A gázszolgáltatásból szerződésszegés miatt kikapcsolt fogyasztó a kikapcsolás időtartamára is köteles az alapdíjat vagy teljesítménydíjat megfizetni.
(16) A 21–27,2 MJ/m3 fűtőértékű földgázok teljesítménydíjából, alapdíjából és gázdíjából a fűtőérték minden megkezdett 0,4 MJ/m3 csökkenése után legalább 0,2% engedményt kell adni.”
„Lakossági árszabás
6. § (1) Ezt az árszabást kell alkalmazni a gázszolgáltató által a lakossági fogyasztó részére, háztartási célra szolgáltatott földgáz elszámolására.
(...)
(3) A lakossági fogyasztó – a (8) bekezdés kivételével – a háztartási célra elfogyasztott földgázért a 3. § (3) bekezdése alapján meghatározott gázdíjat, a szolgáltatás rendelkezésre állásáért pedig fogyasztási helyenként a 3. § (8) bekezdése szerinti alapdíjat fizet.
(4) Ha a fogyasztó fogyasztását mérő gázmérő(k) névleges (össz)teljesítménye eléri vagy meghaladja a 20 m3/h értéket, a fogyasztó az alapdíjat a gázmérő(k) névleges (össz)teljesítménye alapján köteles fizetni.
(...)
(6) Ha a gázszolgáltató egy naptári napnál hosszabb üzemzavar miatt földgázt nem szolgáltat, az alapdíjat a kieső napok arányában nem kell megfizetni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a tervszerű karbantartás miatti kiesésre.
(...)
(8) Azokban a lakóépületekben, amelyekre nem vonatkozik a (7) bekezdés és a szolgáltatott földgáz mérése lakásonként nem megoldott, a fogyasztott földgázért lakásonként
– az 1. számú melléklet D) fejezetében szereplő egységárnak, és
– a 3. számú mellékletben a lakás típusa és a beépített gázfogyasztó készülék(ek) által meghatározott fogyasztásnak
az összeszorzásával meghatározott átalánydíjat kell fizetni.
(9) Ezen árszabás díjtételeit e rendelet 1. számú mellékletének C)-D) fejezete tartalmazza.”
„9. § (4) Ha a fogyasztó a szolgáltatott földgáz ellenértékét előre megfizeti (pl. mágneskártyás gázmérő esetében), átlagos fűtőértéknek a fogyasztási helyre vonatkozóan a vásárlás napját megelőző hat naptári hónap tényleges fűtőértékének kéttized MJ/m3-re kerekített számtani átlagát kell tekinteni, és a gázdíjat
– az így számított átlagos fűtőérték,
– a vásárolt földgáz köbméterben mért mennyiségének, és
– a vásárlás időpontjában az egységnyi hőmennyiségre vonatkozó díjnak
az összeszorzásával kell megállapítani. Az alapdíj fizetése a következő vásárlás alkalmával utólag történik, az előző vásárlás óta eltelt időszakban érvényes alapdíjak összegzésével. A megkezdett hónap egész hónapnak számít.”
„11. § (4) Az e rendeletben foglalt áralkalmazási feltételeket, továbbá a rendelet 1. számú mellékletének B) és E) fejezeteiben szereplő teljesítménydíjakat és kiegészítő díjakat, valamint F)–G) fejezeteiben szereplő díjakat a rendelet hatálybalépésének napjától, az A) fejezetben szereplő viszonteladói teljesítménydíjat és gázdíjat a rendelet hatálybalépésének napját követő 9. naptól kezdődően, a B)–E) fejezetekben szereplő gázdíjakat a rendelet hatálybalépése utáni első leolvasást követő fogyasztás elszámolásánál kell alkalmazni. A szállítóvezetéki, a lakossági és a nem lakossági árszabás alap- és teljesítménydíját a hatálybalépés utáni első kibocsátott számlában kell alkalmazni.”
3. A Gszt. 1999. július 1-jétől (2000. X. 31-ig) hatályos rendelkezése szerint:
„Gszt. 31. § (3) Az árképzés és az áralkalmazás részletes szabályait a Magyar Energia Hivatal alakítja ki. Az árakat a miniszter állapítja meg, és rendelettel hirdeti ki. A Hivatal az árszínvonalat és az árat (díjat) bármelyik érdekelt fél kezdeményezésére köteles felülvizsgálni és eljárása eredményét nyilvánosságra hozni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének előfeltételeit az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdése tartalmazza.
Eszerint: „48. § (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.”
1.1. Az indítványozó által előterjesztett alkotmányjogi panaszhoz kapcsolódóan az Alkotmánybíróságnak elsőként azt kellett megvizsgálnia, hogy az indítványozó az Abtv. 48. § (2) bekezdésében megjelölt határidőn belül terjesztette-e elő indítványát. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3. Pf. 20.180./2001/6. számú jogerős ítéletét 2001. április 6-án vette kézhez. Így az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló 60 napos határidő 2001. június 5-én járt le. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó 2001. június 5-én, a törvényes határidőn belül postára adta alkotmányjogi panaszát, ezért az Alkotmánybíróság a törvényes határidőn belül benyújtott alkotmányjogi panaszt érdemben bírálta el.
2. Az alkotmányjogi panasz tartalmi vizsgálatát megelőzően – az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglaltak alapján – az Alkotmánybíróságnak azt is vizsgálnia kellett, hogy a panasszal támadott jogerős ítélet meghozatala során alkalmazta-e a bíróság az indítványozó által megjelölt és alkotmányellenesnek vélt jogszabályi rendelkezéseket.
Az indítványozó az alperessel kötött szerződés módosítása érvénytelenségének megállapítását az R. és a mód R. alapdíj bevezetésére vonatkozó – általa törvényellenesnek vélt – rendelkezéseire figyelemmel kérte. Mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság ítéletének indokolása az R., illetve a módR. által bevezetett alapdíj bevezetésére vonatkozóan tartalmaz megállapításokat. Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy az indítványozó által megjelölt R. 3. § (3), (4) bekezdéseit, továbbá 6. § (8) bekezdését – miután azok az alapdíjra vonatkozó szabályozást nem tartalmaznak – sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem alkalmazta.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálását kizárja, ha az indítványozó panaszában olyan jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességét állítja, amelyeket a panasszal támadott jogerős határozatban a bíróság nem alkalmazott. [1050/D/1999. AB végzés, ABH 2005, 1581, 1582.; 870/D/2002. AB végzés, ABH 2005, 1634, 1638.] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 3. § (3) és (4) bekezdése, továbbá az R. 6. § (8) bekezdésével szemben benyújtott alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, ezért az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján – érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította.
3. Az indítványozó álláspontja szerint az R. alapdíjra vonatkozó rendelkezései sértik Alkotmány 57. § (1), (2), (5) bekezdéseit, valamint annak 70/K. §-át, kérelme azonban nem tartalmazott arra vonatkozó indokolást, hogy az R. indítványozó által kifogásolt, alapdíjra vonatkozó rendelkezései az Alkotmány ezen szakaszait milyen alkotmányos indokkal sértik.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Miután a kérelem előbbiekben ismertetett része az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek nem tett eleget, ezért az alkotmányjogi panaszt ebben a részében az Ügyrend 29. § d) pontja alapján, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant visszautasította.
4. Az indítványozó az R. alapdíjra vonatkozó rendelkezései folytán az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének sérelmét is állította. Az Abtv. 1. § c) pontja szerint ilyen indítvány előterjesztésére csak az Abtv. 21. § (3) bekezdésében felsoroltak jogosultak. Az indítványozó nem tartozik ebbe a körbe, ezért ezen indítványát az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontja alapján visszautasította.
5. Az Alkotmánybíróság az 543/B/1999. AB határozatában (ABH 2005, 1388, 1392.) – amely az indítványok alapján az R. alapdíj bevezetésére vonatkozó rendelkezésével kapcsolatban indult, ám az R. 2004 január 1-jei hatályon kívül helyezése folytán a helyébe lépő, az indítványozók által kifogásolt rendelkezést lényegében változatlan formában tartalmazó – 96/2003. (XII. 18.) GKM rendelet 13. § (2) bekezdése alkotmányellenességét az Alkotmány 37. § (3) bekezdésével és 13. § (1) bekezdésével összefüggésben, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. §-a, 240–241. §-aiban foglaltakkal való esetleges törvényellenességét már vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABH 2003, 2065.) 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor „res iudicata”, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ebből viszont az következik, hogy amennyiben az újabb indítványt más okból, a rendelkezésnek más alkotmányossági összefüggésére történő hivatkozással terjesztik elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.].
Az Alkotmánybíróság az említett alkotmánybírósági vizsgálatot nem a jelen ügyben vizsgálni kért R.-re, hanem a helyébe lépő új rendelkezésekre tekintettel, továbbá a megváltozott jogi környezetre nézve bírálta el, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „ítélt dolog” esete nem áll fenn. Mivel a jelen ügyben az R-re vonatkozó vizsgálat alkotmányjogi panasz keretében folyik, ezért az Alkotmánybíróság jelen vizsgálatát az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárás elbírálásakor hatályban volt R. rendelkezéseire nézve folytatta le érdemben.
IV.
1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy a gázalapdíj R.-ben történő megállapítására volt-e a gazdasági miniszternek felhatalmazása, illetve az sérti-e az Alkotmány 37. § (3) bekezdését.
Az indítványozó által sérelmezett R. 2. § (1) bekezdése 1999. július 1-jével bevezette a földgáz lakossági árszabásában az ún. alapdíjat; amelyet a fogyasztó a szolgáltatás rendelkezésre állásáért a teljes naptári évben fizet a ténylegesen elfogyasztott földgáz díja mellett.
A Gszt. a földgáz termelői, viszonteladói, elosztási és szolgáltatási árának (díjának) szabályozását külön fejezetben (lásd: VIII. fejezet) rendezi. A Gszt. 31. § (6) bekezdése értelmében a földgáz legmagasabb hatósági árának (díjának) megállapítását és az ár (díj) megállapításának feltételeit 1996. december 31-ig az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (továbbiakban: ártörvény) szabályozta. A törvény indokolása szerint az említett időpontig az ártörvény szabályait kell alkalmazni a földgáz legmagasabb hatósági árának megállapítására és az ár alkalmazásának feltételeire, ezt követően a törvényben szabályozott követelmények és alapelvek szerint kialakított árképzést kell alkalmazni. A Gszt. 31. § (3) bekezdése szerint az árképzés és az áralkalmazás részletes szabályait a Magyar Energia Hivatal alakítja ki. Az árakat a miniszter állapítja meg és rendelettel hirdeti ki.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Gszt. 31. § (3) bekezdése második mondatának felhatalmazása alapján a gazdasági miniszter felhatalmazással rendelkezett az R.-ben meghatározott, a földgáz árának részét képező alapdíj megállapítására. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában maga sem vitatta, hogy az árképzésre a gazdasági miniszternek felhatalmazása van, de érvelése szerint az nem terjed ki arra, hogy az árhoz új elemet adjon hozzá, azt új összetevővel bővítse.
Az Alkotmánybíróság már több alkalommal vizsgált olyan eseteket, amikor egy közszolgáltatás díjának meghatározásakor a hatósági ár megállapítására jogosult jogalkotó (az eddig vizsgált esetekben legtöbbször önkormányzat) a többtényezős díjmegállapítás technikáját alkalmazta. A fizetendő díj ezekben az esetekben rendszerint két tényezőből tevődött össze: egyrészt a rendelkezésre állási (alap-)díjból, másrészt egy változó, jellemzően a ténylegesen igénybevett szolgáltatás mennyiségéhez meghatározott módon igazodó (pl. mért vagy átalány-) díjból.
Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a szerződéses jogviszony szabályozásakor a jogalkotónak tiszteletben kell tartania a polgári jognak a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségével kapcsolatos alapelvét (1122/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 856, 860.). A jogalkotással szembeni lényeges követelményként fogalmazható meg – egyebek között – az is, hogy a közszolgáltatás díja az átalányjellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez közelítsen [26/1997. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1997, 482, 485.]. Az Alkotmánybíróság önmagában nem tekinti alkotmányellenesnek sem az egytényezős ármegállapítás, de a többtényezős ármegállapítás kötelezettségét sem (1108/H/1995. AB határozat, ABH 1996, 722, 723.); alkotmányellenességet csak akkor állapított meg az Alkotmánybíróság, amikor a jogalkotó a felhatalmazás kereteit túllépte, illetve amikor magasabb szintű jogszabályi előírásokkal ellentétesen szabályozott, és a közszolgáltatást igénybevevőt megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy a ténylegesen igénybevett szolgáltatáshoz igazodó díjat fizessen [48/2000. (XII. 18.) AB határozat, ABH 2000, 484.; 27/2003. (V. 30.) AB határozat, ABH 2003, 796.; 39/2005. (X. 18.) AB határozat, ABH 2005, 689.].
Miután jelen esetben az R. alapdíjra vonatkozó szabályozásakor a gazdasági miniszter – a fentiekben kifejtettekre figyelemmel – nem lépte túl a Gszt. 31. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazásának kereteit, így az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. alapdíjra vonatkozó rendelkezései nem sértik az Alkotmány 37. § (3) bekezdésében foglaltakat és az alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az R. alapdíjra vonatkozó rendelkezései sértik-e az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerinti szerződési szabadság elvét, továbbá a Ptk. szerződés megkötésére és módosítására vonatkozó rendelkezéseit.
Az Alkotmánybíróság a 31/1998. (VI. 25.) AB határozatában a szerződési szabadság elvével összefüggésben kifejtette, hogy [n]oha a szerződéses szabadsághoz való jog szoros kapcsolatban áll az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében deklarált piacgazdasággal, nem tartozik az alapvető jogok körébe [13/1990. (VI. 18.) AB határozat, (ABH 1990, 54, 55.), 15/1994. (III. 10.) AB határozat, (ABH 1994, 414, 415.)] Emiatt a törvényalkotó viszonylag sokrétűen korlátozhatja a felek szerződéses szabadságát” (ABH 1998, 240, 243.). A 6/1999. (IV. 21.) AB határozatban kimondta továbbá, hogy a szerződési szabadság nem részesül az alkotmányos alapjogokat megillető védelemben, de az Alkotmány által védett jog és az Alkotmánybíróság által ellenőrzött korlátai vannak, csak megfelelő garanciális rendelkezések mellett korlátozható. (ABH 1999, 90, 95.)
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában maga sem vitatta, hogy noha a Gszt. 31. § (6) bekezdése alapján a fölgáz árának megállapítását és alkalmazásának feltételeit 1997. január 1-jétől már nem az ártörvény szabályozza, a földgáz ára (díja) ne volna hatósági áras termék.
Az Alkotmánybíróság az 543/B/1999. AB határozatában (ABH 2005, 1388, 1392.) foglalkozott a gázalapdíj alkotmányosságával a földgáz közüzemi díjainak megállapításáról szóló 96/2003. (XII. 18.) GKM rendelet 13. § (2) bekezdése kapcsán. Ebben az indítványozó által is hivatkozott (Ptk. 200. §-ában rögzített) szerződési szabadság elvével összefüggésben kifejtette, az „nem korlátozhatatlan, nem kivétel nélkül – minden szerződés minden eleme tekintetében – érvényesülő alapelv. Maga a Ptk. 226. §-a ad felhatalmazást a jogalkotó számára, hogy közhatalmi eszközökkel a szerződési autonómiát korlátozza. E korlátozás egyik formája, amikor bizonyos termékek vagy szolgáltatások tekintetében külön törvény szerint hatósági ár megállapítására kerülhet sor. Erre a Ptk. 226. § (3) bekezdése értelmében van lehetőség.” (ABH 2005, 1388, 1391.)
Az Alkotmánybíróság a 34/B/1998. AB határozatában (ABH 1998, 1083.) kifejtette és az 543/B/1999. AB határozatában (ABH 2005, 1388, 1391–1392.) megállapította, hogy ha a törvény hatósági ár megállapítását írja elő, az árak a jogszabályban előírt hatósági árhoz igazodnak, és nem a piaci kereslet-kínálat határozza meg. Ezért az ilyen szolgáltatások esetén szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlyának megítéléséhez nélkülözhetetlen piaci érték megállapítására nincs mód, ezért a hatósági árat megállapító rendeleti szabályok törvényessége a Ptk. rendelkezései alapján nem vizsgálható. Hatósági árak esetében a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságát az árhatósági jogkört szabályozó törvények hivatottak biztosítani azzal, hogy meghatározzák az árképzés szabályait, a hatósági ár megállapítása során figyelembe veendő tényezőket. Jelen esetben ezt a Gszt. 31. §-ának árszabályozásra vonatkozó VIII. fejezete teszi meg.
Mindezen okokból az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. kifogásolt rendelkezései sem a Ptk. indítványozó által hivatkozott szerződéskötés feltételeire, tartalmára és módosítására vonatkozó rendelkezéseit, sem az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerinti szerződési szabadság elvét nem sértik, ezért az alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság ezt követően az R. alapdíjra vonatkozó rendelkezéseinek az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében foglalt piacgazdaság alkotmányos elvével, ezzel összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogbiztonság elvével, valamint az Alkotmány 9. § (2) bekezdése szerinti vállalkozás jogával és a gazdasági verseny szabadságával való viszonyát vette vizsgálat alá.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott a piacgazdaság alkotmányos elvével és rámutatott arra, hogy a piacgazdaság, mint a gazdasági rend alkotmányos jellemzője „a jogállamiság alapintézményeivel való összefüggésein kívül irreleváns minden alkotmányossági vizsgálatnál. A piacgazdasághoz senkinek sincs joga, reá alapjogsérelem nem alapítható. Ebből következően egyes jogszabályi rendelkezések közvetlenül a piacgazdaság alkotmányos elvét nem sérthetik, reá közvetlenül alkotmányossági kifogás nem alapítható.” (1524/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 651, 655.; 668/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 636, 637.)
Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozataiból is kitűnik, hogy a piacgazdaság nem alapjog, a piacgazdasághoz senkinek nincs tehát az Alkotmányból levezethető joga. A piacgazdaság olyan alkotmányos elv, amelyet egyes jogszabályi rendelkezések közvetlenül nem sérthetnek, ebből következően ezen alkotmányos elvre alkotmányossági kifogás közvetlenül nem alapítható.
A fentiekben foglaltak alapján az R. támadott rendelkezéseinek alkotmányellenessége az Alkotmány 9. § (1) bekezdése alapján nem állapítható meg, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság sérelme, alkotmányossági összefüggés hiányában fel sem merülhet.
A gazdasági verseny szabadságának alkotmányos tartalmát az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában már értelmezte. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem „a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami elismerése és támogatása megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányossági mércéje nincs. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás, fogalmilag és nyilvánvalóan ellentétes az államcéllal. [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 120.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta továbbá, hogy „önmagában abból a tényből, hogy a versenyszabadság nem alapvető jog, következik az, hogy arra nem vonatkozik az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt, az alapvető jogok lényeges tartalma korlátozására vonatkozó tilalom.” (782/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 854, 856.)
Az indítványozó az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével összefüggésben hivatkozott még a vállalkozáshoz való jogra is. Az Alkotmánybíróság 54/1993. (X. 13.) AB határozata értelmében „a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. (...) A vállalkozás joga (...) nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.” (ABH 1993, 340, 341, 342.)
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. indítványozó által támadott, alapdíjra vonatkozó szabályozása és az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében deklarált vállalkozáshoz való jog és a gazdasági verseny szabadsága között nem áll fenn közvetlen tartalmi kapcsolat, ezért az indítványt ebben a részében is elutasította.
4. Az indítványozó az R. támadott szakaszai alapján az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének sérelmét is állította, mivel nézete szerint a kifogásolt rendelkezések a fogyasztók esélyegyenlőtlenségét növelik.
Az Alkotmánybíróság 2100/B/1991. AB határozatában az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglaltakkal összefüggésben kifejtette, hogy ez az alkotmányi előírás az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésére nem állapít meg alanyi jogot, hanem általános állami célkitűzést és törekvést fogalmaz meg a jogegyenlőség megvalósulását, az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedések kilátásba helyezésével (ABH 1992, 554, 557.). Korábban az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy „a különböző társadalmi csoportok esélyeinek egyenlőségét nem egy-egy jogszabály vagy állami intézkedés, hanem a jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani, illetve az állam ilyen módon járulhat hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez, vagy legalábbis az egyenlőtlenségek csökkentéséhez.” (725/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 663, 664.) Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmányban rögzített esélyegyenlőség elvéből nem vezethető le az R. gázalapdíjra vonatkozó szabályozásának alkotmányellenessége, miután az nincs vele alkotmányosan értékelhető összefüggésben. Mindezek alapján az indítványt az Alkotmánybíróság ebben a részében is elutasította.
Budapest, 2008. szeptember 29.
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás