BK BH 2001/58
BK BH 2001/58
2001.02.01.
I. A büntetőeljárási törvénynek az a rendelkezése, amely szerint a magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell szerezni, ha az eljárás megindulását követően „derül ki”, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető, nem kizárólag azokra az esetekre vonatkozik, ha az eljárás megindítása után új adatok vagy tények kerülnek napvilágra, hanem azokra az esetekre is, ha a büntetőügyben eljáró hatóságnak az üggyel kapcsolatos jogi értékelése megváltozik, ez utóbbi eset is alapul szolgálhat a magánindítvány előterjesztésére való felhívásra [Be. 123. § (2) bek.; Btk. 202. § (1) bek.].
II. Magánindítvány hiányában, hivatalból üldözendő a megrontás bűntette, ha az elkövető a 14. életévét be nem töltött személyt arra bír rá, hogy mással közösüljön vagy fajtalankodjék; illetőleg a 18. életévét már betöltött elkövető a 14. életévét be nem töltött személyt arra törekszik rábírni, hogy mással közösüljön vagy fajtalankodjék [Btk. 202. § (1) és (2) bek., 209. §].
A városi bíróság az 1998. november 4. napján kihirdetett ítéletével, valamint a másodfokon eljáró megyei bíróság az 1999. március 9. napján kelt ítéletével a terheltet szemérem elleni erőszak bűntette, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette, folytatólagosan elkövetett megrontás bűntette és 16 rb. szerzői és szomszédos jogok megsértésének vétsége miatt halmazati büntetésül 5 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A jogerős bírósági határozatok ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben arra hivatkoznak, hogy a bíróságok a magánindítványra üldözendő bűncselekmények esetén magánindítvány hiányában jártak el, és mivel a magánindítvány hiánya büntethetőséget kizáró ok, a terhelt büntetőjogi felelőssége megállapítására a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével került sor.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva a jogerős bírósági határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A felülvizsgálattal érintett ügyben bejelentésre (nem a magánindítvány előterjesztésére jogosult bejelentésére) indult büntetőeljárás, amelynek során mind a nyomozás során, mind az elsőfokú bírósági szakban a magánindítványra jogosultakat (a gyermekkorú sértettek törvényes képviselőit) tanúként meghallgatták, de kifejezetten magánindítvány annak kijelentése, hogy kérik a büntetőeljárás lefolytatását és az elkövető megbüntetését – előterjesztésére az eljárásnak ebben a szakában nem került sor. Erre csupán az 1998. június 16. napján tartott fellebbezési tárgyaláson került sor a másodfokú bíróság felhívása után (ezen a fellebbezési tárgyaláson egyébként hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító végzés született). A terhelt a terhére megállapított bűncselekményeket 1995 szeptemberében és 1996 tavaszán követte el.
A felülvizsgálati indítványban írtak szerint nem volt törvényes lehetőség a másodfokú eljárásban a magánindítvány „pótlására”. Az indítványban kifejtettek szerint a Be. 123. §-a (2) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell szerezni, ha az eljárás megindulását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető, a helyes értelmezés szerint kizárólag arra az esetre vonatkozik, ha az eljárás megindítását követően új adatok, tények alapján jut a hatóság arra az álláspontra, hogy az elkövetett cselekmény magánindítványra büntetendő.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel az állásponttal nem értett egyet. Az indítványban kifejtett értelmezést a fenti jogszabályhelynek sem a nyelvtani, sem az egyéb módszereivel végzett értelmezés nem támasztja alá. A „derül ki” kifejezésnek az általánosan elfogadott értelme az, hogy valami, ami valamely időpontig nem volt ismert, utóbb ismertté válik. Ettől eltérő, sajátos „jogi értelmet” a „derül ki” kifejezésnek a Be. 123. §-ának (2) bekezdése sem ad, mivel semmilyen további feltételt a törvényszöveg nem támaszt. A felülvizsgálati indítványban kifejtettektől eltérően tehát adott esetben a hatóságnak az üggyel kapcsolatosan megváltozott jogi értékelése is alapot adhat a magánindítvány előterjesztésére való felhívásnak. Az kétségtelen, hogy az a tipikus és a gyakorlatban sűrűn előforduló eset, hogy a hatóság megváltozott jogi álláspontja új adatokon (pl. szakvélemény arról, hogy az okozott sérülés nem nyolc napon túl, hanem azon belül gyógyul) alapszik, de az nem kizárt új adatok, tények hiányában sem. Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy a jogalkotó célja nyilvánvalóan az volt, hogy a büntetőeljárás megindítását és folyamatát észlelő sértett (vagy más, magánindítvány előterjesztésére jogosult) számára a hatósági felhívás hiányában nyilvánvalóan nem tűnik logikusnak és magától értetődőnek külön formalizált újabb nyilatkozat megtétele, mivel az elkövető felelősségre vonása számára is tudottan folyamatban van. A hatóság mulasztása, a kioktatás, a felhívás elmulasztása tehát nem eshet a magánindítvány előterjesztésére jogosult terhére, a jelen ügyben tehát azt joghatályosan, törvényesen pótolták.
Az adott ügyben jelentősége van annak is, hogy a sértettek és a magánindítvány előterjesztésére jogosultak (törvényes képviselők) személye elválik. A sértettek előtt természetesen a cselekmény elkövetésével egyidejűleg ismert volt az elkövető személye, de a törvényes képviselők előtt csupán a büntetőeljárás megindítását követően, mivel a cselekményről is csak ekkor szereztek tudomást, őket tehát nem terheli mulasztás abban, hogy korábban nem terjesztettek elő magánindítványt.
A teljesség kedvévéért rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a terhelt cselekményei közül a Btk. 202. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő cselekmény magánindítvány hiányában is büntethető.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.I.1104/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás