59/2001. (XII. 7.) AB határozat
59/2001. (XII. 7.) AB határozat1
2001.12.07.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Enying Város Önkormányzata képviselő-testületének a helyi iparűzési adóról szóló 36/2000. (XII. 14.) rendelete 8. § (3) bekezdése törvényellenes, ezért ezt a rendelkezést megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője – mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával az enyingi képviselő-testület nem értett egyet – az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában Enying Város Önkormányzata képviselő-testületének a helyi iparűzési adóról szóló 36/2000. (XII. 14.) rendelet (a továbbiakban: Ör.) 8. § (3) bekezdése törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
Álláspontja szerint az Ör. sérelmezett rendelkezése ellentétes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 6. § (1) bekezdés a) pontjában és a 82. § (4) bekezdésében foglalt előírással, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 4. § (6) bekezdésével.
Az indítványozó azt kifogásolta, hogy az Ör. támadott szabályozása elvonja a jegyző hatáskörét, mivel a képviselő-testület javaslatához köti a helyi iparűzési adó mérséklésének engedélyezését.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja a helyi önkormányzati alapjogok körében a képviselő-testület alkotmányi védelemben részesített hatásköreként rendelkezik arról, hogy a képviselő-testület a törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét.
Az Alkotmány 44/B. § (3) bekezdésének megfelelően ,,törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek...'' A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 36. § (1) bekezdés f) pontja pedig kimondja, hogy a jegyző ,,dönt a hatáskörébe utalt ügyekben''.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 5. § c) pontja alapján a helyi iparűzési adó az önkormányzat rendeletével bevezethető adónak minősül. A helyi önkormányzat adómegállapítási jogának és e tárgyban a rendeletalkotási jogkörének terjedelmét a Hatv. 6. §-a állapítja meg. Eszerint: ,,Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy
a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit,
b) az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza,
c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – e törvényben meghatározott felső (adómaximum) határokra figyelemmel – megállapítsa,
d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse,
e) e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.''
Az Art. 49. § (3) bekezdése a következőket írja elő: ,,A helyi adók, az önkormányzat költségvetése javára más törvényben megállapított adó, továbbá az adók módjára behajtandó köztartozások ügyében – törvényben meghatározott esetben – első fokon az önkormányzati adóhatóság jár el.'' Az Art. 6. § (1) bekezdés c) pontja úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati adóhatóság hatáskörét az önkormányzat jegyzője gyakorolja. Az Art. 49. § (5) bekezdésének megfelelően a helyi adóügyekben az az önkormányzati adóhatóság jár el, amelynek önkormányzata a helyi adót bevezette. Az Art. 82. § (4) bekezdése pedig kimondja, hogy a helyi adót, az adótartozást az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek alapján az önkormányzati adóhatóság mérsékelheti vagy elengedheti.
Az Áe. 4. § (6) bekezdése értelmében ,,közigazgatási és önkormányzati szervtől – a (2) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével – a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el''. [A 4. § (2) és (4) bekezdése a határozathozatal elmulasztásának esetére vonatkozik.]
Az enyingi képviselő-testület az Ör.-ben állapította meg a helyi iparűzési adóra vonatkozó rendelkezéseket. Az Ör. 8. § (3) bekezdésének támadott szabályozása a következőket tartalmazza: ,,Azon adóalanynak,
a) aki az éves árbevételének legalább 10%-át elérő beruházást hajt végre, a képviselő-testület javaslatára, méltányossági kérelem alapján a jegyző gépek, berendezések vásárlása esetén legfeljebb 10%-kal, építési beruházás esetén legfeljebb 15%-kal mérsékelheti az adó összegét,
b) aki az önkormányzat részére vagyont ad át, úgy részére a képviselő-testület javaslata alapján a jegyző az adó mértékét mérsékelheti.''
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kezdeményezés a következők miatt megalapozott.
Az Alkotmány és a helyi adókra vonatkozó törvényi szabályozások idézett előírásai összevetéséből kitűnik, hogy a helyi önkormányzat – rendeletében – kizárólag a törvény keretei között határozhatja meg a helyi adók mértékét, így az adók mérséklésére vonatkozó rendelkezéseket is. A bemutatott törvényi rendelkezések alapján az is megállapítható, hogy a jegyző az önkormányzati adóhatósági jogkört a törvényi keretek között – az előírt eljárási szabályok alkalmazásával – gyakorolja. Az Ör. 8. § vizsgált (3) bekezdése – a törvényi előírásokon túlmenően – a jegyzőnek az adó mérséklésére vonatkozó döntését a képviselő-testület javaslatához köti.
Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben, így az 58/1992. (XI. 6.) AB határozatban (ABH 1992, 410., 412.) és a 45/1993. (VII. 2.) AB határozatában (ABH 1993, 484., 485.) már rámutatott a következőkre: tiltott hatáskörelvonásnak minősül az olyan szabályozás, amely a jegyző döntési hatáskörét oly módon korlátozza, hogy a döntés megalkotását az önkormányzat valamely szerve (polgármester, bizottság) előzetes egyetértési, jóváhagyási vagy javaslattételi jogához kapcsolja. A vázolt törvényi előírások alapján a képviselő-testület számára javaslattételi jog sem írható elő önkormányzati rendeletben a jegyző adómérséklési határozata feltételeként.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az Ör. 8. § (3) bekezdése ellentétes a Hatv.-nak a helyi adómegállapítási jog terjedelmére vonatkozó, idézett 6. §-ával, az Art. 82. § (4) bekezdésével, valamint az Áe. 4. § (6) bekezdésében foglaltakkal, s ily módon az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe is ütközik.
Az Alkotmánybíróság ezért az Ör. eljárás alá vont 8. § (3) bekezdését alkotmányellenesnek minősítette és a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság e határozatának közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 667/H/2001.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás