610/E/2001. AB határozat
610/E/2001. AB határozat*
2004.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvénnyel kapcsolatban előterjesztett, jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó szerint a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kpt.) mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósít meg, mert nem rendelkezik a készpénzelkobzással, a bankbetétek elkobzásával és az életbiztosítások felszámolásával kapcsolatban a kárpótlásról. Ez a helyzet az indítványozó szerint ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, mivel alkotmányellenes megkülönböztetéshez vezet az egyes állampolgárok, illetve vagyontárgyaik tekintetében.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megkereste az igazságügy-minisztert és a pénzügyminisztert.
II.
1. Az Alkotmány felhívott rendelkezése szerint:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére.
2. A jelen ügyhöz hasonló kérdést vizsgált az Alkotmánybíróság akkor, amikor elutasította a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, mely azt sérelmezte, hogy a kárpótlási törvény nem rendelkezik a zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről szóló 1600/1944. ME rendelet alapján kényszerűen letétbe helyezett államadóssági kötvényekkel és kamatozó állami nyereménykölcsön kötvényekkel kapcsolatban a kárpótlásról [411/E/1996. AB határozat, ABH 2002, 748–756]. E határozatában az Alkotmánybíróság felhívta azon elvi jelentőségű korábbi határozatait, melyekben a múlt rendszerek sérelemokozásaival kapcsolatos kárpótlások kérdésében döntött.
E határozatokban az Alkotmánybíróság többségében a jogállami fordulatot megelőző vagyoni (tulajdoni) sérelemokozásokért járó kárpótlás alkotmányossági problémáit vizsgálta [21/1990. (X. 4.) AB határozat (1. ABh.), ABH 1990, 73.; 16/1991. (IV. 20.) AB határozat (2. ABh.), ABH 1991, 58.; 27/1991. (V. 20.) AB határozat (3. ABh.), ABH 1991, 73.); 28/1991. (VI. 3.) AB határozat (4. ABh.), ABH 1991, 88.; 15/1993. (III. 12.) AB határozat (5. ABh.), ABH 1993, 112. és a 16/1993. (III. 12.) AB határozat (6. ABh.), ABH 1993, 143.].
Ezekben a határozatokban az Alkotmánybíróság kifejtette a kárpótlási törvényekkel kapcsolatos alkotmányossági kérdéseket. A részleges jóvátétel alkotmányossági összefüggéseit illetően elvi megállapításokat tett, amelyek a jelen eljárásban előterjesztett indítvány elbírálásánál is megfelelően irányadóak.
Több határozatában is hangsúlyozta az Alkotmánybíróság, hogy sem a kárpótlás részlegessége, sem pedig a kedvezményezettek körének kényszerű – nem önkényes – szűkítése önmagában nem alkotmányellenes. A 4. ABh. (ABH 1991. 88, 96–97) megállapítása szerint gyakorlatilag bárkire, aki a múlt rendszerben Magyarországon élt, érvényes lehet, hogy valamilyen – tulajdoni vagy egyéb anyagi kihatású – kár vagy személyi sérelem érte. E hátrányos helyzetűek körét, hátrányaik természetét és mértékét nem lehet biztonsággal meghatározni. Tekintettel arra, hogy a kárpótlás ex gratia jellegű és a kárpótlásra fordítható fedezet korlátozott, az ország gazdasági helyzete nem teszi lehetővé, hogy az állam a kárpótlásra jogosultak csoportjainak meghatározásánál minden egyes sérelemokozásra tekintettel legyen. A juttatások fedezetének eleve korlátozott volta miatt tehát önmagában véve nem önkényes – és ezért nem alkotmányellenes –, ha a kárpótlásra teljes körűen, általános jelleggel nem kerülhet sor.
3. A Kpt. 1. § (1) bekezdése szerint részleges kárpótlás (a továbbiakban: kárpótlás) illeti meg azokat a természetes személyeket, akiknek magántulajdona az állam által 1939. május 1-jét követően alkotott, az 1. és 2. számú mellékletben felsorolt jogszabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett. Az 1. számú melléklet 6. pontja tartalmazza a zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről szóló 1600/1944. ME rendeletet.
A Kpt. 3. § (1) bekezdése kimondta, hogy a kár mértékét átalányértékben kell meghatározni. Az egyes vagyonelemek átalányértékét a 3. számú melléklet tartalmazza. A melléklet a kár mértékének meghatározásához figyelembe veendő átalányértéket az ingatlan (a lakás, az üzlet, a műhely és az üres belterületi telek) alapterülete után valamint a vállalatok esetén az állandó alkalmazottként foglalkoztatottak létszámától függően határozta meg.
A tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-jétől 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1992. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1. § (1) bekezdése értelmében e törvény alapján kárpótlás illeti meg azokat a természetes személyeket, akiknek magántulajdona az állam által az 1939. május 1-jétől 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett. A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdésben meghatározott sérelmek kárpótlására a Kpt. rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel és kiegészítésekkel kell alkalmazni. A Tv. 2. § (1) bekezdése kimondta, hogy a törvény hatálya az elszenvedett tulajdoni sérelmekre terjed ki.
Sem a Kpt., sem a Tv. nem tartalmaz rendelkezést a készpénzelkobzással, a bankbetétek elkobzásával és az életbiztosítások felszámolásával kapcsolatban.
III.
1. A magyar zsidóságot ért üldözés következményei – ezek között a készpénzelkobzással, a bankbetétek elkobzásával és az életbiztosítások felszámolásával okozott károk – jóvátételével kapcsolatban jogszabályi intézkedések [pl. a magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről és következményeinek enyhítéséről szóló 1946. évi XXV. törvény, a zsidótörvények és rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 200/1945. (III. 17.) ME rendelet] történtek.
A készpénzelkobzással és a bankbetétek elkobzásával kapcsolatban ebben az ügyben is vonatkozik az, amit az Alkotmánybíróság a 411/E/1996. AB határozatban az államadóssági kötvényekkel és a kamatozó állami nyereménykölcsön kötvényekkel kapcsolatban megállapított: „a II. világháborút követően a pengőkövetelések elértéktelenedtek; a forintérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló 9000/1946. (VII. 28.) ME rendelet értelmében a pengőérték helyébe az 1946. évi augusztus hó 1. napjától kezdődőleg a forint lépett.” Az Alkotmánybíróság a részére akkor rendelkezésre álló adatok – köztük a pénzügyminiszter véleménye – alapján azt állapíthatta meg, hogy „a kötvények utáni kárpótlást objektív tényezők zárták ki; az említett pengőkövetelések elértéktelenedtek, ezért a kötvénytulajdonosok érvényesítési igényének teljesítésére vallási hovatartozástól függetlenül nem volt lehetőség.” (ABH 2002, 748, 751.)
A tulajdonelvonásért az államot kártalanítási kötelezettség terhelte, melynek az állam a kárpótlási jogszabályok megalkotásával tett eleget. A tulajdoni sérelmekért nyújtott kárpótlás alapvetően az ingatlantulajdontól való megfosztást vette figyelembe; ezen kívül csak a vállalkozások és az arany (platina) került beszámításra a kárpótlás alapjának meghatározásakor. Így a készpénzelkobzás – az értékpapíroktól való megfosztáshoz hasonlóan – nem szolgált kárpótlás alapjául. A kárpótlás ex gratia jellege és részlegessége azzal járt, hogy a kárpótlás nem terjedt ki valamennyi, az állam által okozott kárra. A kárpótlás ebben a vonatkozásban részleges volt, a kárpótlás részlegessége azonban – a fent kifejtettek szerint – nem alkotmányellenes.
2. Az életbiztosítások felszámolásával kapcsolatban az indítványozó azt sérelmezi, hogy az életbiztosítások fedezetét a biztosítótársaságok államosításával, illetve felszámolásával az állam elvonta, és nem gondoskodott a helytállásról – akár a kárpótlási folyamatba történő bevonás által. Az indítványozó álláspontja szerint ezzel a törvény az életbiztosítások formájában megtestesülő vagyont más vagyontárgyakhoz képest hátrányosan kezeli, ami az Alkotmány 70/A. §-át sérti.
Az eljárásban megkeresett pénzügyminiszter tájékoztatása szerint az életbiztosítási szerződésekből származó igények felértékeléséről szóló 6400/1946. (VI. 6.) ME rendelet célja az volt, hogy a kaotikussá vált állapotok között az állam a biztosítottak érdekében beavatkozzon. A rendelet előírta, hogy a valamennyi belföldi életbiztosítás fedezete kerüljön egy közös felértékelési alapba, függetlenül attól, hogy az egyes életbiztosításokat melyik biztosítóval kötötték. A rendelet a követelések érvényesítését a felértékelés egy későbbi pénzügyminiszteri rendeletben közzéteendő kulcsszámának meghatározásáig befagyasztotta. E rendelet kibocsátására, a felértékelési kulcsszám kiadására azonban a biztosítóintézetek államosítása folytán már nem került sor. A biztosítók államosításával az állam nem vállalt kötelezettséget az életbiztosítási szerződéseken alapuló igények kártalanítására. A felértékelést elrendelő 6400/1946. ME rendeletet pedig a 86/1987. (XII. 29.) MT rendelet 1988. január 1-jével hatályon kívül helyezte.
Nem vitatható, hogy az életbiztosítások befagyasztásával, majd felértékelésük elmulasztásával a biztosítottakat kár érte. Káruk azonban nem a Kpt. vagy a Tv. értelmében vett tulajdoni sérelem, mivel a 6400/1946. (VI. 6.) ME rendelet nem a tulajdont vonta el, hanem az életbiztosításokon alapuló kötelmi igények érvényesítését zárta ki. E korlátozás azonban még a kárpótlási törvények megalkotása előtt megszűnt. Ahogy az igazságügy-miniszter rámutatott: „1988. január 1-jével azonban megnyílt az 1945 előtt kötött életbiztosítási szerződésekből eredő igények érvényesítésének lehetősége.” Bár az életbiztosítások felértékelése nem történt meg, az igények érvényesítésének moratóriuma megszűnt. Mivel a kárpótlási törvények megalkotásának időszakában a szóban forgó életbiztosítási szerződésekből származó követelések a jogutód biztosítókkal szemben érvényesíthetőkké váltak, nem lett volna indokolt ezen igényeket a kárpótlás szabályozási körébe vonni. Az életbiztosítások és más vagyontárgyak, illetve a biztosítottak és más tulajdoni sérelmet elszenvedők nem vonhatóak olyan összehasonlítható körbe, melyben a hátrányos megkülönböztetés vizsgálható lenne. A diszkrimináció tilalma tekintetében kialakult következetes alkotmánybírósági gyakorlatnak a jelen ügyben releváns eleme, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, mely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 283.].
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a magánjogi szerződésnek minősülő biztosítási szerződések jogi sorsát az eljárásban nem vizsgálta.
3. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ával az a helyzet, hogy a Kpt. nem rendelkezik az 1600/1944. ME rendelet alapján a készpénzelkobzással, a bankbetétek elkobzásával és az életbiztosítások felszámolásával kapcsolatban kárpótlásról.
Erre figyelemmel az alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
Budapest, 2004. október 11.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás