677/B/2001. AB határozat
677/B/2001. AB határozat*
2007.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a településrendezési és az építészeti-műszaki tervtanácsokról szóló 252/2006. (XII. 7.) Korm. rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a területrendezési, a településrendezési és az építészeti-műszaki tervtanácsokról szóló 40/1999. (IV. 23.) FVM rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának az Önkormányzati Tervtanács létrehozásáról szóló 2/2000. (02. 25.) számú rendelete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozók a területrendezési, a településrendezési és az építészeti-műszaki tervtanácsokról szóló 40/1999. (IV. 23.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVMr.), valamint Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának az Önkormányzati Tervtanács létrehozásáról szóló 2/2000. (02. 25.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték.
Álláspontjuk szerint az FVMr.-rel intézményesített és az Ör.-ben szabályozott tervtanácsok ugyanazokban az ügyekben járnak el, és ugyanazokban a kérdésekben foglalnak állást, mint amelyekben – törvény, illetve rendeletek alapján – az építésügyi hatóságok és a szakmai kamarák. A tervtanácsok bekapcsolódása az eljárásokba az indítványozók álláspontja szerint kiszámíthatatlanná teszi az építésügyi hatóságok döntését, ami ellentétes a jogbiztonság követelményével. Emellett az indítványozók kifogásolták, hogy a tervtanácsok állásfoglalásaival szemben nincs helye jogorvoslatnak, s ez sérti az Alkotmány 57. §-át.
Továbbá az indítványozók az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző hátrányos megkülönböztetésnek ítélték egyrészt, hogy a tervtanácsi tagságnak nincsenek objektív feltételei, és az FVMr. szerint a tagság „tetszés szerint meghosszabbítható”, ezáltal fennáll a veszélye, hogy „beavatottak egy szűk köre kisajátíthatja magának” ezt az intézményt. Másrészt hátrányos megkülönböztetésnek tartották az indítványozók azt is, hogy az FVMr. alapján az önkormányzati rendeleti szabályozás a tervek rendkívül széles körében teheti kötelezővé a tervtanács számára történő bemutatási kötelezettséget, amely tovább növeli a tervezők és a megrendelők kiszolgáltatottságát a tervtanács tagjaival szemben. (Az indtványozók a visszaélések szemléltetése céljából mellékelték a Dél-dunántúli Területi Tervtanács két állásfoglalását.)
Végezetül az indítványozók hivatkoztak arra, hogy az Alkotmánybíróság a 10/1991. (III. 22.) AB határozatban alkotmányellenesnek minősítette az Építéstervezési Szakértői Bizottságokról szóló 4/1986. (III. 20.) ÉVM rendeletet, amely az építési tervezési munka szakértői ellenőrzésének hasonló intézményét szabályozta.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy – a jogszabályok változásának következtében – az indítványban kifogásolt szabályozást részben a településrendezési és az építészeti-műszaki tervtanácsokról szóló 252/2006. (XII. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) tartalmazza. Ezért az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatának megfelelően – elvégezte a Korm. rendelet alkotmányossági vizsgálatát is az indítványban felvetett kifogások alapján.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta meg, hogy a jogállamiság követelményeinek megfelelő felhatalmazáson alapul-e a tervtanácsok FVMr.-beli és Ör.-beli szabályozása. Az indítványban említett 10/1991. (III. 22.) AB határozattal a testület részben a törvényi felhatalmazás hiánya miatt semmisítette meg az Építéstervezési Szakértői Bizottságokról szóló rendeleti szabályozást.
Az FVMr. bevezetője szerint a miniszter a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény (a továbbiakban: Tftv.) 27. § (2) bekezdésének d) pontjában és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 62. § (2) bekezdésének m) pontjában kapott felhatalmazás alapján adta ki a rendeletet.
A Tftv. 27. § (2) bekezdésének d) pontja felhatalmazza a minisztert, hogy rendeletben állapítsa meg a „tervtanács működésének szabályait”. Ezzel megegyező rendelkezést tartalmazott az Étv. 62. § (2) bekezdésének m) pontja, amelyet hatályon kívül helyezett a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény 339. § 19. pontja. Ugyanennek a törvénynek a 317. § (1) bekezdése egyúttal megállapította az Étv. 62. § (1) bekezdés q) pontját, amely szerint a Kormány kap felhatalmazást arra, hogy rendeletben állapítsa meg „a településtervezési jogosultságra, valamint a településrendezési, építészeti-műszaki tervtanácsokra, valamint az építészeti minőség és értékvédelem követelményeire vonatkozó szabályokat”.
A jogszabálymódosítások eredménye, hogy jelenleg – a Tftv. 27. § (2) bekezdésének d) pontjában adott felhatalmazás alapján – miniszteri rendelet szabályozza az ország egész területére vonatkozó illetékességű központi területrendezési tervtanács, valamint a regionális illetékességű területrendezési tervtanács működését [FVMr. 1. § (1) bekezdés a) pont]. Az Étv. 62. § (1) bekezdés q) pontja alapján a Kormány szabályozza meghatározott településrendezési tervek és helyi építési szabályzatok, valamint meghatározott építmények építészeti-műszaki tervét véleményező tervtanácsok működését. [Korm. rendelet 1. §].
Az Étv. – 2000. március 1-jétől hatályos – 6. § (7) bekezdése így rendelkezik: „A települési önkormányzat egyes építésügyi feladatainak ellátásához – a főépítész vezetésével – tervtanácsot működtethet. A tervtanács működésének rendjét – a vonatkozó külön jogszabály előírásainak keretei között – az önkormányzat rendeletben állapítja meg.”
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az FVMr. kiadására eredetileg is volt, és – szűkebb szabályozási tárgykörre vonatkozóan – jelenlegi is van törvényi felhatalmazás. A Korm. rendelet kiadására szintén megfelelő törvényi felhatalmazás alapján került sor. A 2000. május 1-jén hatályba lépett Ör.-beli szabályozásra az Étv. 6. § (7) bekezdése adott alapot. A tervtanácsok működési és eljárási rendjének kereteit eredetileg az FVMr., jelenleg pedig a Korm. rendelet jelöli ki..
2. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján megvizsgálta, hogy a támadott szabályozás ellentétes-e az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint „a jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy (...) ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége” [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 109.].
Az önkormányzati tervtanácsokra irányadó Étv. 53/C. §-a kimondja:
„(3) Az építésügyi hatóság a döntése meghozatalához szükséges tényállás tisztázása érdekében bizonyítási eszközként az építésügyi hatósági engedélykérelem benyújtásakor rendelkezésre álló és jogszabályon alapuló építészeti-műszaki tervtanácsi szakmai véleményt – különös tekintettel az építészeti minőséggel, az értékvédelemmel, valamint a környezethez való illeszkedéssel kapcsolatosakra – a Ket. 50. § (6) bekezdésében foglaltak szerint veszi figyelembe.
(4) Az építésügyi hatóság az építésügyi hatósági engedélyezés során jogszabályban meghatározott körben (...) a rendelkezésre álló tervtanácsi vélemény (3) bekezdés szerinti figyelembevételével, az engedély megadását feltételekhez kötheti, illetve az engedély megadását megtagadhatja.”
A Korm. rendelet 16. § (2) bekezdése szerint a tervtanács a tervdokumentációt a) ajánlja, b) a javasolt átdolgozás után ajánlja, c) nem ajánlja.
A jelen ügyben kifogásolt Ör. 3. § (1) bekezdése kimondja: „A Tervtanács szakmai véleményező testület, melynek állásfoglalása nem érinti a terv elfogadására, jóváhagyására jogosult szerv hatáskörét és döntési jogkörét.” A 6. § (2) bekezdése így rendelkezik: „A Tervtanács a bemutatott tervvel kapcsolatos szakmai véleményét és javaslatait írásban rögzíti.”
Az Alkotmánybíróság a 61/2004. (XII. 14.) AB határozatban megállapította: „Az FVMr. – mint az a rendelet 1. §-ából is megállapítható – az önkormányzati tervtanácsokat szakmai véleményező testületekként határozta meg, amelyek nem szakhatóságként működnek közre az építési engedélyezési eljárásban. A szakhatóság hozzájárulása köti az engedélyező hatóságot, míg egy véleményező testület állásfoglalása csak segíti, de nem köti az engedélyező hatóságot az érdemi döntésének (az építési engedély kiadásának vagy a kérelem elutasításának) meghozatalában. Ezt fejezte ki a jogalkotó az FVMr. 5. § (3) bekezdésében is, amikor úgy rendelkezett, hogy a tervtanács állásfoglalása nem érinti a terv elfogadására, illetve jóváhagyására jogosult szerv (az építésügyi hatóság) hatáskörét, illetve döntési jogkörét.” Az Alkotmánybíróság ebben a határozatában azért állapította meg a vizsgált önkormányzati rendelet alkotmányellenességét, mert: „A Közgyűlés túlterjeszkedett jogalkotási felhatalmazásán, amikor a szakmai véleményező testület állásfoglalását olyan kötelező erővel ruházta fel, amelynek támogató javaslata nélkül az építési engedély nem adható meg.” (ABH 2004, 994.)
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy a támadott szabályozás nem ellentétes a jogorvoslathoz való joggal, mert – a jelenleg hatályos rendszer szerint – a Korm. rendeletben intézményesített tervtanácsok, valamint Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának az Ör.-ben intézményesített tervtanácsa nem hoz érdemi határozatot, hanem a bemutatott tervekről szakmai véleményeket és javaslatokat fogalmaz meg. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben (a továbbiakban: Ket.) biztosított jogorvoslati eszközök az érdemi határozatot hozó építésügyi hatóság döntésével szemben vehetők igénybe. Amennyiben az elsőfokú építésügyi hatóság indokolatlanul támaszkodik a tervtanács álláspontjára, az ügyfél a Ket. szabályai szerint a másodfokú hatóságnál, végső soron pedig a bíróságnál kezdeményezheti a határozat felülvizsgálatát.
3. Az indítványozók azt is sérelmezték, hogy a támadott FVMr. és az Ör. az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző hátrányos megkülönböztetést okoz a tervtanácsi tagság feltételeinek és időbeli határának, valamint a bemutatási kötelezettség körébe tartozó tervek szabályozásával.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlően (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, vagyis az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. [először: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]
Az Ör. 4. §-a határozza meg, hogy Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának tervtanácsa milyen szervezeti keretek között működik. A szabályozás eredetileg az FVMr. 2. §-án alapult, jelenleg a Korm. rendelet 2–7. §-ai rendelkeznek az önkormányzati tervtanácsok összetételéről, valamint a tisztségviselőkkel és a tagokkal szemben támasztott szakmai és egyéb követelményekről. A indítványozók a szabályozásból azt kifogásolták, hogy a tervtanács tagjai – ismétlődő újraválasztások esetén – meghatározatlan ideig betölthetik tisztségüket, túlhatalomra tehetnek szert az intézményben.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványban felvetett probléma nem áll értékelhető alkotmányjogi összefüggésben az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy az indítvány benyújtását követően megalkotott Korm. rendelet az önkormányzati tervtanácsokra is vonatkozóan a korábbiaknál szigorúbb személyi feltéteket, köztük a 7. §-ban összeférhetetlenségi okokat és eljárási rendet állapít meg.
Az Ör. 5. §-a határozza meg, hogy Pécs Megyei Jogú Város területén mely tervek esetében kötelező a tervtanács szakmai véleményének kikérése. Mivel az Alkotmány a személyek közötti hátrányos megkülönböztetést tiltja, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével nem hozható összefüggésbe, hogy az Ör. milyen széles körben teszi kötelezővé a tervek bemutatását és a tervtanács szakmai véleményének kikérését.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2007. június 4.
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás