PK BH 2001/69
PK BH 2001/69
2001.02.01.
Különböző különvagyoni jellegű és közös vagyoni ráfordításokkal kialakított – s eredetileg az egyik házastárs nevén álló – ingatlanilletőségnek a másik házastársra való átruházása a megjelöléstől függetlenül nem ajándékozásnak, hanem házastársi közös vagyoni igény rendezésének minősül [Csjt. 27. § (1) bek.; Ptk. 579. § (1) bek., 582. § (3) bek.; PK 76. sz.)
A bíróság a felek 1988. szeptember 17-én megkötött házasságát az 1994. március 29-én másodfokon jogerőre emelkedett részítéletével felbontotta. A házasságból 1992. május 15-én született Tibort az alperesi anyánál helyezte el, a felperest tartásdíj fizetésére kötelezte, és az utolsó közös lakást magában foglaló házas ingatlan osztott használatát rendelte el.
A házastársi közös vagyon megosztása tárgyában hozott jogerős ítéletével a bíróság a felperes tulajdonába adott 143 500 forint értékű közös vagyoni ingóságot. A felek 1/2-1/2 arányú tulajdonát képező ingatlan kizárólagos használatára a felperest jogosította fel. Az ingatlan közös tulajdonát akként szüntette meg, hogy az alperes 1/2 tulajdoni illetőségét a felperes tulajdonába adta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 455 740 forint ellenértéket. Az ezt meghaladó keresetet és viszontkeresetet elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes 1988. június 14-én – a házasság megkötése előtt – 385 000 forint vételárért vette meg a perbeli ingatlant, melyet 170 000 forint készpénzzel és 220 000 forint OTP-kölcsön igénybevételével fizetett ki. A hitelt a felek a házassági életközösség alatt törlesztették, majd azt 1992-ben az alperes különvagyonának a felhasználásával teljes egészében kiegyenlítették.
Az ingatlan vételkori állapotában lakhatatlan volt, helyreállítását a felperes a házasságkötést megelőzően megkezdte, de a felújításra túlnyomó részben az életközösség fennállása alatt került sor. A beruházásokhoz mindkét fél családja anyagilag és munkavégzéssel is jelentős támogatást nyújtott. A gáz bevezetéséhez az életközösség megszűnése előtt a felek további, összesen 230 000 forint OTP-kölcsönt vettek igénybe.
Az 1991. április 3-án közjegyző előtt megkötött szerződéssel a felperes a perbeli ingatlan 1/2 illetőségét ajándékozás címén az alperes tulajdonába adta.
A felek életközössége 1992 nyarán megszűnt, ekkor az alperes a gyermekkel a szüleihez költözött.
1993. november 10-én a felek jogi képviselő jelenlétében egy jegyzékben rögzítették az alperes különvagyonához, illetve a közös vagyonhoz tartozó tárgyakat. A felperes vállalta, hogy az alperes különvagyoni tárgyait kiadja, ezt követően az alperes a volt közös lakásból az így megjelölt ingóságokat elszállította. A közös vagyoni tárgyak között az egyeztetés során vitás volt 20 m2 zöld csempe, amelyre a felperes különvagyonként tartott igényt, továbbá 50 000 forint értékű postatakarékjegy és 30 000 forint készpénz, amelynek meglétét az alperes vitatta, továbbá az alperes nevén nyitott ifjúsági takarékbetétkönyvben az életközösség fennállása alatt elhelyezett pénzösszeg, amelynek kamatokkal növelt fele részére a felperes igényt tartott. A közös vagyoni ingók az életközösség megszűnése után a felperes birtokában maradtak.
A felperes keresetében az ingók természetbeni megosztását kérte, az ingatlan vonatkozásában az ajándék visszakövetelése iránt terjesztett elő követelést, arra hivatkozott, hogy az ajándékozásra abban a feltevésben került sor, hogy házasságuk tartós lesz, ez a feltevés pedig az alperes felróható magatartása miatt végleg meghiúsult. Az ajándék visszakövetelése folytán az ingatlanon végzett értéknövelő munkák elszámolása után az alperes oldalán jelentkező tulajdoni hányadot ő kívánta magához váltani, és kérte a gáz bevezetésére felvett és az életközösség megszűnése óta általa fizetett OTP-törlesztések fele részének alperes általi megtérítését.
Az alperes módosított ellenkérelmében az időmúlásra hivatkozva az ingók felperesi tulajdonba adását és az alperes értékkülönbözet megfizetésében való marasztalását kérte, az ingatlan közös tulajdonának megszüntetését nem ellenezte, azt azonban oly módon igényelte, hogy a felperes 1/2 tulajdoni illetőségét az alperes használati jogának megszüntetése mellett ő válthassa magához, viszontkeresetében pedig 1992. szeptember 1-jétől lakás-többlethasználati díjat követelt a felperestől. Az ajándék visszakövetelésével kapcsolatos felperesi keresetre úgy nyilatkozott, hogy a szerződés csupán a tényleges állapot rendezését szolgálta, hangsúlyozta, hogy a közösen végzett beruházások és a különvagyoni ráfordításai eredményeként az ingatlan 1/2 részét ténylegesen közös tulajdon címén szerezte meg.
A széles körben lefolytatott bizonyítás alapján a bíróság tényként állapította meg, hogy az ingók közül a 20 m2 (30 doboz) zöld csempe a felperes édesanyjának a tulajdona, és a körülmények mérlegelésével nem látta bizonyítottnak, hogy a felek az életközösség megszűnésekor 50 000 forint postabankjeggyel és 30 000 forint készpénzzel rendelkeztek, ezért ezeket a tételeket a közös vagyon elszámolásán kívül hagyta. A közös vagyonhoz tartozó ingókat huzamos ideje a felperes használta, aki nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy az alperes azokat is elszállította, ezért a bíróság az okszerű gazdálkodás és a méltányosság szempontját tartotta szem előtt, amikor az ingók természetbeni megosztása során azokat értékkülönbözet megfizetése ellenében a felperes tulajdonába adta. Megállapította, hogy a felperes megtérítési igénye jogszerű a gázbevezetésével kapcsolatos hiteltörlesztésből, a lakásbiztosításra kifizetett összegből és az alperes ifjúsági takarékbetétjére közösen eszközölt befizetésekből adódó 232 892 forint tekintetében, míg az alperes a gázhitelre részéről kiegyenlített 16 882 forint elszámolására tarthat igényt.
Az ingatlanon fennállott közös tulajdon megszüntetésének előkérdése volt a felperes ajándék visszakövetelése iránti igényének elbírálása, ami a feleknek az ingatlanon fennálló tulajdoni illetőségét határozta meg. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság ítéletének indokolása a következőket tartalmazza: „Az ingatlan-nyilvántartásban a felperes különvagyonaként felvett ingatlan kapcsán a felperes befektetését meghaladóan sor került vagyonközösségi, alperesi különvagyoni beruházásra, az ingatlant terhelő tartozás (kamat és tőke, valamint illeték) közös és az alperes különvagyona rovására való törlesztésre. Az alperes a megtörtént és a jövőre nézhetően várható anyagi hozzájárulása miatt szorgalmazta az ingatlan-nyilvántartási állapotnak a valós helyzethez igazodó rendezését, kezdeményezéseinek teljesítéseként került sor a felperes részéről az ajándékozási szerződés aláírására. A szerződéskötés körében a felperes sem az ajándékozási szerződés aláírása előtt, sem azt követően nem juttatta kifejezésre azt, hogy a jognyilatkozat adására részéről a házasság tartósságával kapcsolatos feltevés miatt került sor”... „Az ingatlan tekintetében a peradatok mérlegelésével a megyei bíróság a feltevéssel kötött ajándékozás megállapítására nem látott jogalapot, mivel a szerződéskötés előzménye az alperesnek a beruházásban, valamint az ingatlant terhelő tartozások megfizetésében a szerződéskötés előtt fennállott vagyonközösségi és különvagyoni, valamint a jövőre nézve is külön- és közös vagyon terhére vállalt hozzájárulás volt. A felek házaséletének megromlása mint a feltevés meghiúsulása miatt bekövetkezett megtámadási ok az eredeti állapot helyreállítását nem eredményezheti, egyéb megtámadási okra a felperes nem hivatkozott.”
Az ingatlan beköltözhető forgalmi értékét a bíróság aggálytalan szakértői vélemény szerint 1 200 000 forintban határozta meg, a magához váltásra pedig a bentlakó felperest jogosította fel, egyben a részítélet szerinti használat megváltoztatásával az alperest az ingatlan elhagyására kötelezte. Az ingatlan forgalmi értékének az alperest megillető részében elszámolta egyrészt az alperesnek a felperes részére térítendő tartozásait, másrészt a felperes által az alperes részére teljesítendő ingó értékkülönbözet összegét, és ekként állapította meg a teljes közös vagyon megszüntetése folytán a felperest terhelő marasztalási összeget (másodfokú ítélet 7. old.).
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság megalapozatlan döntést hozott az ingók megosztása során megállapított értékkiegyenlítés tárgyában, és a bizonyítékok téves mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy az ingatlan ajándékozására nem az általa hivatkozott, a felperesnek felróható okból meghiúsult feltevés indította, tekintettel arra is, hogy az ingatlan értékében a szülei részéről is jelentős ajándék szerepelt, mely a PK 281. sz. állásfoglalás értelmében a különvagyonához tartozott.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A közös vagyonhoz tartozó ingóságok körére, illetve azok birtokállapotára vonatkozóan a bíróság a bizonyítékok mérlegelésével hozta meg jogerős döntését. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás – ha az nem iratellenes, vagy nem okszerűtlenül, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése – a felülvizsgálati eljárásban nem bírálható felül (BH 1993/768. jogeset). Felülvizsgálati kérelmében a felperes maga sem jelölte meg azokat a bizonyítékokat, melyekből megállapítható, hogy az elszámolást miért sérelmezi, csupán arra hivatkozott, hogy a bíróság által megállapított értékkülönbözet az alperest méltánytalan vagyoni előnyhöz juttatja, így a jogtalanul felszámított értékkiegyenlítés összege álláspontja szerint 57 500 forinttal több, mint ami az alperesnek jár.
Az iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelte, hogy a bíróság az ingók megosztása során a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében írt mérlegelési jogkörében eljárva okszerűtlen, iratellenes vagy logikailag ellentmondó döntést hozott, ezért az ingók megosztásával kapcsolatban törvénysértést nem állapított meg.
Az ingatlan tulajdoni helyzetével összefüggésben a perben kétséget kizáró módon bizonyítást nyert, hogy a felperes különvagyoni ingatlanán a felek az életközösség fennállása alatt jelentős értékű közös beruházásokat eszközöltek. Ennek során alperesi különvagyon is felhasználásra került, a teljes felújítás, illetve korszerűsítés igénye pedig az ajándékozás időpontjában további ráfordításokat is szükségessé tett. Az ingatlanra az életközösség fennállása alatt fordított beruházások jelentős része tulajdonjogot keletkeztetett az alperes részére, tehát az ajándékozási szerződés tárgyát képező 1/2 tulajdoni illetőség egy részét az alperes – ingyenesség hiányában – nem a Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése szerinti ajándékozás jogcímén, hanem a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján házastársi közös vagyon címén szerezte meg. Nyilvánvaló azonban az is, hogy a felperest a házasságkötés előtti vételre tekintettel nagyobb tulajdoni hányad illette meg, melyből egy részt az 1991. április 3-án kelt ajándékozási szerződéssel ruházott át az alperesre.
A Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Ezzel összefüggésben a PK 76. sz. állásfoglalás I. pontja ad részletes útmutatást, amely szerint az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt csak akkor követelhető vissza az ajándék, illetőleg csak akkor követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha az ajándékozás összes körülményére kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg, hogy valamilyen lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, s e feltevés nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor. E tekintetben a bizonyítás az ajándékozót terheli. A feltevésnek az ajándékozás időpontjában kell fennállnia. A felperes a perben nem bizonyította kétséget kizáró módon, hogy az ajándékozás időpontjában a szerződéskötési akaratát az alperessel kötött házasság tartósságának a feltételezése határozta meg. Az ügyletkötéskor erre vonatkozóan nem tett utalást, de a körülményekből sem lehet arra következtetni, hogy a felperes ajándékozási szándékát kifejezetten és csakis a tartós együttélés feltevése alakította ki.
A házasság az ajándékozás időpontjában már feldúlt volt, ezzel kapcsolatban a felperes úgy nyilatkozott, hogy „...1991 áprilisától megromlott a házasságunk. Én próbáltam a házasságomat megmenteni apróbb ajándékokkal, kedveskedésekkel... Az ajándékozási szerződés megkötésére az indított, hogy jóindulatomat akartam kifejezni az alperes felé, hogy ne csak az én nevemen legyen a közösen használt ingatlan, hanem neki is legyen benne tulajdoni hányada.” A felperesi előadásból egyértelműen következik, hogy a felperes legfeljebb remélhette, hogy házasságuk még helyrehozható. Az ajándékozó esetleges elképzelése és reménye, amelyet sem az ajándékozáskor, sem később nem is juttatott kifejezésre, nem azonosítható a jogszabály által megkívánt feltevéssel, ezért az ajándék visszakövetelésére nem adhat alapot (BH 1985/3/104. jogeset). Ezzel szemben az alperes álláspontja fogadható el, amely szerint a felperes a betegsége folytán az építkezéssel járó anyagi és fizikai terheket nem tudta viselni, ezért szüksége volt az ő közreműködésére, az ajándékozással pedig az alperes által már teljesített hozzájárulásokat „honorálta”, illetve feltételezte, hogy az alperes a tulajdonjog megszerzése után a még szükséges beruházásokban is részt fog venni, ami a gáz bekötésénél a szükséges kölcsön közös felvételével meg is valósult. Annak, hogy a felperes által az alperesnek ajándékozott tulajdoni hányadon a felperes maga is ajándékozás folytán szerzett tulajdonjogot, a felek jogvitájában nincs jelentősége. Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a felperes ajándék visszakövetelése iránti követelését elutasította, és az ingatlanon fennállott közös tulajdon megszüntetésénél az ajándékozás eredményeként kialakult 1/2-1/2 tulajdoni hányadokat vette a teljes elszámolás alapjául.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.20.324/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás