691/B/2001. AB határozat
691/B/2001. AB határozat*
2003.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítványok alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. törvény 17. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdés alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz több olyan indítvány is érkezett, amelyek a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Kkvtv.) 17. § a) pontjában foglalt vállalkozás fogalmának meghatározását kifogásolták. Az indítványokat az Alkotmánybíróság a tartalmi azonosságukra tekintettel egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
Az indítványozók azt kifogásolták, hogy a Kkvtv. 17. § a) pontja a vállalkozás alanyi körének taxatív meghatározásakor az ügyvédi irodát nem minősítette vállalkozásnak.
A verseny szabadságát és a piaci esélyegyenlőség biztosítását sérti az indítványozók szerint a negatív megkülönböztetést eredményező szabályozás, mert az egyéni ügyvédek alanyai a Kkvtv-nek, mint egyéni vállalkozók, míg az ügyvédi irodákra nem terjed ki a Kkvtv. személyi hatálya. Az (egyéni) ügyvédek ezáltal jogosultak igénybe venni a kis- és középvállalkozói célelőirányzatban biztosított támogatásokat, míg az ügyvédi iroda – bár szintén ügyvédi tevékenységet végez – nem minősül vállalkozásnak a Kkvtv. szerint, így nem részesülhet támogatásban.
A gazdasági verseny szabadságának sérelmét látták továbbá abban is, hogy szemben az (egyéni) ügyvédekkel, nem jogosultak a támogatási rendszerhez kapcsolódó beruházási adókedvezmény igénybevételére sem.
A pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvény (a továbbiakban: Pttv.) 78. § (3) bekezdése kiegészítve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Taotv.) 7. § (1) bekezdésének zs) pontját a beruházási adókedvezmény hatályát kiterjesztette többek között az ügyvédi irodákra is.
Az Alkotmánybíróság végzésben hívta fel az indítványozókat, hogy indítványukat a jogalkotó kiterjesztő rendelkezései következtében továbbra is fenntartják-e. Az indítványozók válaszukban kifejtették, hogy bár a beruházási adókedvezmény szabály hatálya a módosítás következtében kiterjed az ügyvédi irodákra is, indítványukat mégis változatlanul fenntartják, mivel álláspontjuk szerint a kifogásolt jogszabályhely továbbra sem tekinti az ügyvédi irodákat vállalkozásnak, és így a Kkvtv. 17. §-ának vonatkozásában az alkotmányellenesség változatlanul fennáll.
II.
Az indítvány által érintett jogszabályhelyek a következők:
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„2. § Kis- és középvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele legfeljebb 4000 millió Ft, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2700 millió Ft, továbbá
c) megfelel a 3. § (3) bekezdésben foglalt feltételeknek.
3. § (1) Kisvállalkozásnak minősül az olyan vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele legfeljebb 700 millió Ft, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 500 millió Ft, továbbá
c) megfelel a (3) bekezdésben foglalt feltételeknek.
(2) Mikrovállalkozásnak minősül az olyan vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és megfelel az (1) bekezdés b)–c) pontjában foglalt feltételeknek.
(3) Egy vállalkozás akkor minősül kis- és középvállalkozásnak, ha abban az állam, az önkormányzat vagy a 2. § szerinti vállalkozáson kívül eső vállalkozások tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati jog alapján – külön-külön és együttesen sem haladja meg a 25%-ot.
(4) Nem kell alkalmazni a (3) bekezdésben meghatározott korlátozást abban az esetben, ha a 2. § és az (1)–(2) bekezdés szerinti vállalkozás tulajdonosai olyan intézményi befektetők, amelyek nem rendelkeznek többségi irányítást biztosító befolyással.
(5) A 2. §-ban és az (1) bekezdésben megjelölt mutatókat az utolsó, éves beszámoló szerinti foglalkoztatotti létszám és nettó árbevétel vagy mérlegfőösszeg alapján kell meghatározni. Amennyiben a vállalkozás működési ideje 1 évnél rövidebb, az adatokat éves szintre kell vetíteni.
(6) Az egyéni vállalkozás minősítése az egyéni vállalkozó – a személyi jövedelemadóról szóló törvényben előírt – nyilatkozata alapján, a 2. § a) pontja, az (1) bekezdés a) pontja, valamint a (2) bekezdés rendelkezései szerint történik.
(7) Újonnan alapított vállalkozás esetében az (5) bekezdés rendelkezése helyett a tárgyévre vonatkozó üzleti tervet kell figyelembe venni.”
„17. § E törvény alkalmazásában:
a) vállalkozás: a gazdasági társaság, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, az egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a gazdasági munkaközösség, a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség, továbbá az egyéni vállalkozó,”
A Taotv. 7. § (1) bekezdés zs) pontja szerint az adózás előtti eredményt csökkenti „az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírása szerinti mikro- és kisvállalkozásnál (kivéve a bemutatóra szóló részvényt kibocsátó részvénytársaságot) – ha az adózó igénybe kívánja venni e kedvezményt – a korábban még használatba nem vett ingatlan (ide nem értve az üzemkörön kívüli ingatlant és a 2001. december 31-ét követően beszerzett ültetvénynek az állományba vétel időpontjára megállapított beszerzési, bekerülési értékét), tenyészállat, valamint a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke, figyelemmel a (11)–(13) bekezdésben foglaltakra”.
A Taotv. 7. § (13) bekezdése értelmében „Az (1) bekezdés zs) pontját az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda és a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége is alkalmazhatja, ha az adóév utolsó napján – a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírásának megfelelő alkalmazásával – mikro- vagy kisvállalkozásnak minősül.”
A Taotv. 7. § (13) bekezdését a Pttv. 78. § (3) bekezdése iktatta be, 2001. július 3-tól hatályos, a 2001-ben kezdődő adóév első napjától kell alkalmazni.
Az Országgyűlés az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Amtv.) 35. § (9) bekezdésével részben módosította és a következő fordulattal egészítette ki a Taotv. 7. § (1) bekezdés zs) pontját:
Az adózás előtti eredményt csökkenti „továbbá az ingatlan (ide nem értve az üzemkörön kívüli ingatlant) bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetésváltozás, átalakítás értéke és az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szellemi termék bekerülési értéke,”.
Az Amtv. 35. § (10) bekezdése értelmében „A Tao. 7. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(13) Az (1) bekezdés zs) pontja alkalmazásakor az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda és a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával minősül mikro- és kisvállalkozásnak.”
A fenti módosításokat az Amtv. 303. §-a értelmében első ízben a 2003. évi adóalap megállapításra és a 2003. évi társasági és osztalékadó kötelezettségre kell alkalmazni.
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Országgyűlés a kis- és középvállalkozások támogatására új támogatási rendszert hozott létre. A Kkvtv. a törvény céljaival összhangban az adótörvényekhez, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényhez, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez kapcsolódó személyi hatály meghatározásokhoz képest eltérő alanyi kört jelölt ki a szabályozáskor. A támogatáshoz való hozzájutás többletkövetelményeként a foglalkoztatottak létszámához és a vállalkozások éves nettó árbevételéhez kapcsolódóan a jogalkotó további, a jogosultak körét szűkítő feltételeket is megállapított.
Az Országgyűlés 2003. január 1-jei hatállyal az Amtv.-ben meghatározottak szerint a kedvezmények alanyi és tárgyi körét a korábbi szabályokhoz képest kiszélesítette, de ezek a módosítások nem érintik az indítványban foglalt kifogásokat.
A Kkvtv. célja a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározása, valamint a fejlődésük előmozdítását szolgáló állami támogatások összefoglalása, s ez által olyan gazdasági feltételek kialakítása, amelyek hosszú távon biztosítják a verseny- és foglalkoztatási képesség növekedését, a versenyhátrányok csökkenését, valamint a vállalkozások Európai Unió követelményeihez való felzárkózását.
Ezen gazdaságpolitikai cél megvalósítása érdekében a jogalkotó a kis- és középvállalkozások fejlődését elősegítő adókedvezményeket is megállapított.
Azon vállalkozások, amelyek megfelelnek a Kkvtv. kritériumrendszerének, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium költségvetési fejezetében a kis- és középvállalkozói célelőirányzat terhére támogatásban részesülhetnek. A célelőirányzatból a támogatás nyújtható vissza nem térítendő támogatásként, kamattámogatásként, viszontgarancia és garanciadíj kedvezmény formájában, kedvezményes kamatozású és kamatmentes kölcsön nyújtásával, valamint tőkejegy jegyzésével kockázati tőkealapokban, vagy tulajdoni részesedés szerzésével kockázati tőketársaságokban. Egy kisvállalkozás több támogatási formában is részesülhet.
A Kkvtv. értelmében vállalkozásnak minősül a gazdasági társaság, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, az egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a gazdasági munkaközösség, a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség, továbbá az egyéni vállalkozó.
Az indítványozók szerint a kifogásolt jogszabályhely az ügyvédi irodát nem tekinti vállalkozásnak, illetve az ügyvédi iroda a kis- és középvállalkozások támogatására kiírt pályázatokon nem tud indulni. Álláspontjuk szerint az ügyvéd (korábbi szóhasználat szerint: egyéni ügyvéd), mint egyéni vállalkozó alanya lehet a Kkvtv.-nek. Mivel az ügyvédek (egyéni ügyvédek) és az ügyvédi irodák egyszersmind versenytársai is egymásnak, az ügyvédeknek, mint egyéni vállalkozóknak juttatott támogatás az ügyvédi irodák tekintetében sérti a gazdasági verseny szabadságát.
A kis- és középvállalkozói célelőirányzat, mint költségvetési támogatás, az állami gazdaságpolitika olyan eszköze, amely a gazdaság fejlesztésének a jogalkotó által lényegesnek és fontosnak tartott céljait hivatott elősegíteni. Ez a támogatás – az adókedvezményekhez vagy például az agrártámogatásokhoz hasonlóan (lásd: 922/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1444, 1452–1453.) – az állami gazdaságpolitika ösztönző eszköze. A költségvetési támogatásra, a központi költségvetés célelőirányzatának terhére nyújtható támogatásra – mint ahogy adókedvezményre – senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. Az Alkotmánybíróság az adókedvezmények alkotmányossági megítélése tárgykörében hozott határozataiban kifejtette, hogy az állam által biztosított e kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Megállapította, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak vizsgálata tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi, gazdaságpolitikai szempontú vizsgálatára. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]
Az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt gazdasági verseny szabadságának alkotmányos tartalmát az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte. Az Alkotmánybíróság kialakított, és következetesen folytatott gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem „a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami 'elismerése és támogatása' megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányossági mércéje nincs. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás 'fogalmilag és nyilvánvalóan' ellentétes az államcéllal.” [818/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 759, 761, 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 120, 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az, hogy a Kkvtv.-ben az állam egyes jogalanyokat támogatásban részesít egy jól körülhatárolható feltételrendszeren keresztül, míg másokat kizár a támogatottak köréből, nem alapozza meg az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének sérelmét; feltéve, hogy a jogalkotó a feltételrendszer kialakításakor a norma általánosságához megkövetelt szinten állapít meg teljesíthető és lehetséges követelményeket. Jelen esetben a támadott jogszabály ezen kritériumoknak akkor felel meg, ha a támogatott alanyi kör meghatározása során mindenkire egyformán érvényesülő, erga omnes hatállyal szab feltételeket.
Az így kialakított feltételrendszer a jogalkotó politikai felelősséggel terhelt mérlegelésének a következménye.
A Kkvtv. által meghatározott feltételrendszer kettős, egyrészt a 2–3. §-okban, másrészt a 17. §-ban foglaltaknak kell megfelelni.
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 67. § (1) bekezdése értelmében ügyvédi tevékenység végzésére ügyvédi iroda alapítható. Az Ütv. az ügyvédi iroda működésére speciális szabályokat állapít meg. Az iroda alapításához alapító okirat szükséges. Az alapító okiratban meg kell határozni az iroda nevét, székhelyét, az irodavezetőt és a tagokat nevük, lakcímük feltüntetésével, az iroda vagyonának mértékét és rendelkezésre bocsátásának esedékességét, valamint annak módját. Az ügyvédi iroda saját vagyonával felel. Meg kell határozni továbbá az alapító okiratban a szavazati jogot és a szavazategyenlőség esetén követendő eljárást, az iroda képviseletének, a megbízás elfogadásának szabályait, több irodavezető esetén az irodavezetés szabályait, a taggyűlés működésének szabályait, a tagok közötti elszámolás szabályait, az irodából való kizárás, rendkívüli felmondás, a tagsági viszony megszűnésének szabályait, az iroda megszűnésének szabályait.
Az ügyvéd szabad belátása alapján dönt arról, hogy melyik működési formában kívánja az ügyvédi tevékenységet folytatni.
Mivel a törvényben megjelölt alanyokon kívül a kis- és középvállalkozások és az ügyvédi irodák jogállása eltérő, a rájuk vonatkozó szabályok is lehetnek eltérőek. A Kkvtv. vállalkozás fogalma személyi hatályának meghatározásakor a jogalkotó mérlegelése és döntése a támogatásban részesülők köréről nem tekinthető önkényesnek, ezért nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a jogalkotó mérlegelése a támogatott alanyi kör meghatározása során nem önkényes, a támogatás feltételrendszerét a norma általánosságához megkövetelt szinten fogalmazta meg, mellyel az azonos szabályozási koncepcióba tartozó jogalanyok között nem tett alkotmányellenes megkülönböztetést és ezáltal nem sérül az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt gazdasági verseny szabadságának követelménye sem. Erre figyelemmel az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
2. A Kkvtv. 8. § (2) bekezdése szerint külön törvény a kisvállalkozás számára adó- és járulékkedvezmény igénybevételének lehetőségét is előírhatja.
A pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvény 78. § (3) bekezdése egészítette ki a Taotv. 7. § (1) bekezdésének zs) pontját és kiterjesztette a beruházási adókedvezmény hatályát – többek között – az ügyvédi irodákra is.
A Taotv. 7. § (1) bekezdés zs) pontja szerint az adóalap megállapítása során a mikro- és kisvállalkozásoknál – ha az adózó igénybe kívánja venni – az adózás előtti eredményt csökkenti a korábban még használatba nem vett ingatlan, tenyészállat, valamint a korábban még szintén használatba nem vett műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke.
A Taotv. 7. §-ának (13) bekezdése értelmében a Taotv. 7. § (1) bekezdés zs) pontját az ügyvédi iroda is alkalmazhatja a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírásainak megfelelő alkalmazásával, ha az adóév utolsó napján mikro- vagy kisvállalkozásnak minősül.
Az indítvány a jogszabály módosítását követően érkezett az Alkotmánybíróságra. Az Alkotmánybíróság felhívására az indítványozók a 7. § (1) bekezdés zs) pontjára nézve nem, hanem csak a Kkvtv. 17. §-a vonatkozásában tartották fenn az indítványukat. Az Alkotmánybíróság – figyelembe véve az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 20. §- át, mely szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el – az indítvány ezen részének alkotmányossági vizsgálatára irányuló eljárást megszüntette.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően hozta meg a döntését.
Budapest, 2003. február 10.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
Dr. Kiss László
alkotmánybíró helyett
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás