PK BH 2001/70
PK BH 2001/70
2001.02.01.
A heti hatórás elfoglaltságot jelentő külföldi nyelvtanfolyam – amely szakképzettséget nem biztosított – a nagykorú gyermek rászorultságának megállapítására kellő alapot nem teremt [Csjt. 60. § (2) bek.; XXIX. PED]
A peres felek 1978. július 21-én született Mariann nevű gyermeke 1997. nyarán érettségizett. Az 1997-98-as tanévre felvételt nyert a Magyar Testnevelési Egyetem sportmenedzseri szakának levelező tagozatára, ahol azonban tanulmányait nem kezdte meg, és halasztást kért és kapott, majd Angliába utazott, hogy ott nyelvtudását tökéletesítse. A Bromley Felnőtt Oktatási College igazolása szerint a gyermek Angliában egy nyelvtanfolyamon vett részt, ami heti hatórás elfoglaltságot jelentett a számára, és a tanfolyam elvégzése után vizsgát tett.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az 1992. november 17-én meghozott jogerős ítéletével megállapított tartási kötelezettségét a gyermek vonatkozásában szüntesse meg, és az alperes által jogellenesen felvett tartásdíj visszafizetéséről rendelkezzen, majd keresetét kiterjesztette a tartásdíj hat hónapra visszamenőleges leszállítása iránt, tekintettel arra, hogy jelenlegi házasságából két kiskorú gyermek tartására köteles.
A bíróság jogerős ítéletével 1997. március 1-jétől 1997. július első napjáig a felperes által fizetendő tartásdíj mértékét a felperes jövedelmének 15%-ára mérsékelte, a korábbi 4000 forintos alapösszeg változatlanul hagyása mellett, 1997. július 1. napjától pedig a felperes tartási kötelezettségét megszüntette. Kötelezte az alperest, hogy fizessen vissza a felperesnek összesen 133 440 forint jogosulatlanul felvett gyermektartásdíjat.
Indokolása szerint a Csjt. 69. §-ának (1) bekezdése alapján, ha a közös egyetértéssel vagy bírói ítélettel megállapított rokoni tartás alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be, a tartás mértékének a megváltoztatását vagy a tartás megszüntetését lehet kérni. A perbeli gyermek 1997. nyarán már nagykorú volt, középiskolai tanulmányait befejezte, és az 1997-98. tanévre beiratkozott ugyan a felsőfokú tanintézet levelező tagozatára, tanulmányait 1997 szeptemberében nem kezdte meg. Az alperes nem bizonyította, hogy az angliai tartózkodása alatt a gyermek a tartásra rászorult, ezért a Csjt. 69. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes tartási kötelezettsége megszüntetésének volt helye.
Az 1997. március 1. és július 1. napjai közötti időszakra nézve a bíróság a felperesi keresetet szintén alaposnak találta, figyelemmel arra, hogy a felperes két kiskorú gyermeke tartására is köteles. A Csjt. 69/C §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a tartásdíj összegét általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani, a (2) bekezdés értelmében pedig a kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme 50%-át nem haladhatja túl. A felperes kiskorú gyermekeinek méltányos érdekeit tartotta szem előtt, amikor a százalékos marasztalást az alapösszeg változatlanul hagyása mellett arányosan csökkentette.
Minthogy az alperes a fentiekhez képest a jogerős ítélet meghozataláig 133 490 forint tartásdíjat jogosulatlanul vett fel, ezért a bíróság ennek az összegnek a visszafizetésére őt a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésében írt jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kötelezte, a részletfizetés engedélyezésére pedig nem látott kellő indokot.
A másodfokú eljárásban az alperes igazolta, hogy a gyermek időközben hazatért és az 1998-99-es tanévben a Pázmány Péter Tudományegyetem nappali tagozatán kezdte meg felsőfokú tanulmányait, emellett pedig levelező tagozaton a Magyar Testnevelési Egyetem levelező tagozatát is folytatja. Az alperes által ezen az alapon előterjesztett viszontkereset érvényesítésére azonban a Pp. 147. §-ának (1) bekezdése folytán a fellebbezési eljárásban már nem volt lehetőség, a másodfokú bíróság ezért tájékoztatta az alperest, hogy jogszerű tartási követelését külön perben érvényesítheti.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben jogszabálysértésként a Csjt. 60. §-ának (2) bekezdése, illetve az annak nyomán kialakult jogalkalmazási gyakorlat helytelen értelmezését jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy a gyermek angliai tartózkodása alatt nappali tagozaton tanult, a jogosultság szempontjából pedig közömbös az, hogy a gyermek tanulmányait itthon vagy külföldön végzi. Álláspontja szerint a gyermek rászorultságát meg kellett volna állapítani, mert a külföldi tanulással összefüggő valamennyi kiadást – a szállásköltség kivételével – ő fedezte, amelyről a tételes kimutatás becsatolását az alperes a felülvizsgálati eljárásban ajánlotta fel. Elsődlegesen kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a kereset elutasításával változtassa meg, másodlagosan helyezze hatályon kívül, és az eljárt bíróságokat új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezze.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A perben vitás időszak az 1997-1998. tanév volt, amikor a nagykorú gyermek a középiskoláit már befejezte, így a Csjt. 60. §-a (2) bekezdésének alkalmazása során azt kellett vizsgálni, hogy az angliai tanfolyam szükséges tanulmánynak minősült-e, illetve annak időtartama alatt a nagykorú gyermek a tartásra való rászorultsága megállapítható-e. A XXIX. sz. Polgári Elvi Döntés szerint a rászorultságot eredményező szükséges tanulmányoknak tekinthetők azok a felsőfokú, illetve valamely szakképzettséget nyújtó tanulmányok, melyek folytatása mellett a gyermektől nem várható el az, hogy önálló kereső tevékenységet folytasson.
Az adott esetben – függetlenül attól, hogy a gyermek a nyelvtanfolyamot külföldön vagy itthon végezte el – annak volt döntő jelentősége, hogy a tanfolyam csak heti hatórás elfoglaltságot jelentett a számára, és ezzel csupán egy nyelvvizsga-bizonyítványt szerzett, ami a nyelvtudásának fejlesztése szempontjából nyilvánvalóan hasznos volt, de semmiféle szakképzettséget nem biztosított a részére. A tanulással lekötött ideje mellett az is elvárható lett volna tőle, hogy önálló megélhetése érdekében kereső tevékenységet végezzen. Az ilyen feltételek megvalósulása esetén is az esetleges kiegészítő tartásra jogosító igényt az alperesnek a perben a kiadások igazolásával kellett volna bizonyítania. A felülvizsgálati kérelemben felsorolt kiadások figyelembevételére a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése szerint akkor sem lenne lehetőség, ha ezeket az alperes a felülvizsgálati eljárásban előterjesztette volna, amire azonban még a rendkívüli perorvoslat során sem került sor.
A kifejtettekre tekintettel tehát a jogerős ítélet nem volt jogszabálysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.20.297/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás