748/B/2001. AB határozat
748/B/2001. AB határozat*
2004.02.29.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Budapest-Csepel Önkormányzata Képviselő-testületének az önkormányzat tulajdonában álló lakások, nem lakás céljára szolgáló helyiségek és telekingatlanok bérbeadásának feltételeiről szóló 5/1994. (I. 18.) Kt. rendelete 17. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó bíró az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a alapján az előtte folyamatban lévő per felfüggesztése mellett kérte a Budapest-Csepel Önkormányzata Képviselő-testületének az önkormányzat tulajdonában álló lakások, nem lakás céljára szolgáló helyiségek és telekingatlanok bérbeadásának feltételeiről szóló 5/1994. (I. 18.) Kt. rendelete (a továbbiakban: Ör.1.) 17. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítását és a bérleti jogviszony folytatására vonatkozó rendelkezésnek a perben való alkalmazhatósága kizárását.
A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság előtt 9.P.XXI.20.615/2001. szám alatt folyamatban lévő peres ügy tárgya az, hogy a felperes a nagyszülőjével 1983-tól lakott annak önkormányzati lakásában, ottlakásának a bejelentése csak 1989. októberében történt meg. A nagyszülő 1994. májusában elhalálozott, ekkor az Ör.1. támadott rendelkezése szerint tíz év együttlakás volt szükséges a bérleti jogviszony folytatásához, nem pedig csupán három év, mint ahogy a későbbi szabályozás ezt előírja. A folyamatban lévő perben a felperes arra kéri kötelezni az önkormányzatot, hogy az gondoskodjék az elhelyezéséről, az önkormányzat álláspontja szerint pedig a felperes köteles a lakást kiüríteni.
A kifogásolt rendelkezés értelmében a bérlő halála után a lakásban jogcím nélkül lakó személy akkor jogosult a bérleti jogviszony folytatására, ha az elhalt bérlőnek unokája, testvére vagy élettársa volt, feltéve, hogy a bérlő halálát megelőzően több, mint tíz évig állandó jelleggel a lakásban lakott, és oda állandó bejelentéssel be volt jelentve.
A képviselő-testület az Ör.1.-et a vele azonos tárgyú 6/1995. (II. 7.) Kt. rendelettel (a továbbiakban: Ör.2.) hatályon kívül helyezte. Az Ör.2. az Ör.1.-nek az indítványozó által támadott rendelkezését olyan tartalommal változtatta meg, hogy 1995. március 7-e napjával az elhalt bérlő unokája és testvére részére már a lakásban való háromévi együtt lakást és az oda történt bejelentést is elegendő feltételnek minősítette a lakásbérleti jogviszony folytatásához.
Az indítványozó bíró az Ör.1. és az Ör.2. összevetése alapján – figyelemmel a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 18. § (1) bekezdésében foglaltakra is – aggályosnak tartja az Ör. 1. 17. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat. Úgy véli, hogy a támadott rendelkezés sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének a diszkrimináció tilalmát deklaráló rendelkezését.
II.
Az indítványban hivatkozott jogszabályok:
Az Alkotmány:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
Jat.:
„18. § (1) A jogszabály megalkotása előtt – a tudomány eredményeire támaszkodva – elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdekösszeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell.”
Ör.1.
„17. § (1) Másik lakás bérbeadására kell ajánlatot tenni annak a jogcím nélkül lakó személynek, aki – a rendelet hatálybalépését követően – a bérlő halála után maradt vissza a lakásban, ha:
a) (...)
b) a jogcím nélkül visszamaradt személy az elhalt bérlőnek, illetve a bérlő házastársának unokája, testvére vagy a bérlő élettársa volt feltéve, hogy a bérlő halálát megelőzően több mint 10 évig állandó jelleggel a lakásban lakott és oda állandó bejelentéssel be volt jelentve.”
Ör.2.
„17. § (1) Másik lakás bérbeadására kell ajánlatot tenni annak a jogcím nélkül lakó személynek, aki – a rendelet hatálybalépését követően – a bérlő halála után maradt vissza a lakásban, ha:
a) (...)
b) a jogcím nélkül visszamaradt személy az elhalt bérlőnek, illetve a bérlő házastársának unokája, testvére és több mint 3 évig állandó jelleggel a lakásban lakott és oda állandó bejelentéssel be volt jelentve, vagy a bérlő élettársa volt, feltéve, hogy a bérlő halálát megelőzően több mint 10 évig állandó jelleggel a lakásban lakott és oda állandó bejelentéssel be volt jelentve.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott megkülönböztetési tilalommal, melynek értelmezésével összefüggésben kimondta: „a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni.” [9/1990. (IV. 25.) AB. határozat ABH 1990, 46., 48. 27/2001. (VI. 29.) AB. határozat ABH 2001, 252, 256.]
Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette azt is, hogy az Alkotmány 70/A § (1) bekezdése csak az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek a következtében egyes jogalanyok hátrányos megkülönböztetésre kerülnek. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az sérti az emberi méltósághoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság az utóbbi körben akkor tekinti a megkülönböztetést alkotmányellenesnek, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. Ennek megítélésénél tekintettel kell lenni a szabályozás céljára is. [Pl.: 9/1990. (IV. 25.) AB. határozat ABH 1990, 46, 48., 27/2001. (VI. 29.) AB. határozat ABH 2001, 252, 256.]
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a diszkrimináció vizsgálata szükségképpen összehasonlítást igényel a megkülönböztetés szempontjából az egyenlőnek tekinthető személyek között. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör.1. támadott rendelkezése az azonos szabályozási koncepción belül, az ugyanazon csoportot érintő megkülönböztetést nem tartalmazott, a lakásbérleti jogviszony folytatására azonos feltételeket állapított meg, így a rendelkezés az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében nem ütközik.
Az a tény, hogy a helyi önkormányzat egy év után a bérleti jogviszony folytatására vonatkozó feltételeket megváltoztatta és az Ör.1-hez képest az Ör.2. kedvezőbb szabályozást tartalmaz az együttlakás időtartamára vonatkozóan, nem vet fel alkotmányellenes megkülönböztetést, mert a bérleti jogviszony folytatását kérőkre, vagyis az azonos csoportokra azonos szabályozást tartalmaz mindkettő önkormányzati rendelet.
A jogalkotó szabadon, széles körű megfontolás alapján állapíthatja meg (módosíthatja), hogy a lakásbérleti jogviszony folytatására milyen feltételeket állapít meg. Erre a lakások és helyiségek bérletére valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény ad az önkormányzatnak törvényi felhatalmazást.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör.1. 17. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2003. február 23.
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás