750/B/2001. AB határozat
750/B/2001. AB határozat*
2007.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 79. § (1) bekezdés a) pontjának a „köteles a vadkár elhárításában” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 30/1997. (IV. 30.) FM rendelet 59. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozók első beadványukban a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.), valamint a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 30/1997. (IV. 30.) FM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) felülvizsgálatát, és a Vhr. módosítását kezdeményezték. Hiánypótlásra történő felhívásra a Vtv. 79. § (1) bekezdés a) pontjának a „köteles a vadkár elhárításában” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és „törlését” (megsemmisítését) kérték. A támadott rendelkezés a) pontja szerint a föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében köteles a vadkár elhárításában, illetőleg csökkentésében közreműködni.
Az indítványozók szerint az Alkotmány 9. § (1) bekezdését sérti ez a rendelkezés, amely szerint a földhasználó a vadkárok megelőzése érdekében „köteles a vadkár elhárításában” közreműködni. A kis földtulajdonosok képtelenek a saját területüket kerítésekkel megvédeni. Álláspontjuk szerint a Vtv. az állami tulajdont és a vadászok érdekeit helyezi előtérbe.
Az indítványozók azt is kifogásolták, hogy a Vhr. 59. § (2) bekezdése ellentétben áll a Vtv. 75. § (1) bekezdésével. Utaltak arra, hogy a Vtv. 75. § (1) bekezdése lehetővé teszi a károsultak minden olyan kárának megtérítését, amit a vad a mező- és erdőgazdálkodásban okozott, ugyanakkor a Vhr. 59. § (2) bekezdése leszűkíti a vadkárt az erdőgazdálkodásban okozott kárra. Az indítványozók nem jelölték meg az Alkotmány azon szakaszát, amelynek sérelmét véleményük szerint a Vhr. 59. § (2) bekezdése okozza.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
2. A Vtv. kifogásolt rendelkezése:
„79. § (1) A föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében:
a) köteles a vadkár elhárításában, illetőleg csökkentésében közreműködni;”
3. A Vhr. kifogásolt rendelkezése:
„59. § (2) A Vtv. 75. §-ának (1) bekezdése alkalmazásában erdőgazdálkodásban okozott vadkár az erdősítésben a vad rágása, hántása, túrása, taposása, törése által a csemeték elhalását előidéző vagy a csúcshajtás lerágásával, letörésével a csemeték fejlődését akadályozó károsítás. Ugyanez vonatkozik a befejezett erdősítések ötéves felülvizsgálata során ezen károsítás következtében visszaminősített vagy folyamatos erdősítéssé visszaléptetett erdősítésekre is. A károsított csemetére vegetációs időszakonként egy alkalommal érvényesíthető kárigény. A kár pénzértékben történő megállapításához az erdősítéshez nyújtott külön jogszabály szerinti állami támogatás mértékének összegét kell alapul venni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság a 67/1997. (XII. 29.) AB határozatában (ABH 1997, 411, 419.) már vizsgálta a törvény több rendelkezése mellett a Vtv. 79. §-át, ezért elsőként áttekintette, hogy az indítvány ebben a részében nem minősül-e „ítélt dolognak”.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor „res iudicata”, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.]
A 67/1997. (XII. 29.) AB határozatban (ABH 1997, 411, 419.) az Alkotmánybíróság a Vtv. 79. §-át az Alkotmány 8. §-a és 13. §-a összefüggésében vizsgálta. A jelen ügyben az indítványozók az Alkotmány 9. § (1) bekezdése sérelmét állították, ezért az Alkotmánybíróság a Vtv. 79. § (1) bekezdés a) pontja tekintetében az alkotmányossági vizsgálatot elvégezte.
2. A Vtv. V. fejezete a vadkárért, a vadászati kárért, valamint a vad elpusztításával okozott kárért való felelősségi szabályokat állapítja meg. A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, és akinek a vadászterületén a károkozás bekövetkezett. A vadászatra jogosult a kár megtérítésén kívül a kár elhárítására, megelőzésére is köteles. A Vtv. 79. § (1) bekezdése a kár megelőzésében való közreműködésre a földhasználót is kötelezi, és megállapítja e körben a kötelezettségeket. A földhasználó köteles a vadkár elhárításában, illetőleg csökkentésében közreműködni, a károsodás vagy a károkozás közvetlen veszélye esetén a vadászatra jogosultat értesíteni, a vadállomány kiméletéről megfelelő eljárások alkalmazásával gondoskodni. A Vtv. 79. § (2) bekezdése alapján a föld használóját az előírt kötelezettségekkel összefüggésben a rendes gazdálkodás körét meghaladó közreműködéséért ellenszolgáltatás illeti meg. A 67/1997. (XII. 29. ) AB határozatában az Alkotmánybíróság a földhasználót érintő kötelezettségekkel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a korlátozás olyan mértékű, amely alkotmányosan megengedett, és nem pusztán az állam tulajdonában lévő vad törvényi védelme miatt szükséges és indokolt, hanem ezen túlmenően azt a közérdekű célt is szolgálja, hogy az ország vadállománya a természeti adottságokkal arányban álló mennyiségű és színvonalú legyen, és a vadászat minél több hasznot hajtson a nemzetgazdaság számára. (ABH 1997, 411, 419.)
Az indítványozók a jelen ügyben a földhasználónak a kár megelőzése érdekében előírt kötelezettségei közül a „vadkár elhárításában való” közreműködési kötelezettséget az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe ütközőnek tartották.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vtv. 79. § (1) bekezdés a) pontjában a földhasználónak a vadkár elhárítási közreműködésben való kötelezettséget előíró rendelkezése és az Alkotmánynak a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságát és egyenlő védelmét rögzítő 9. § (1) bekezdése között nem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
3. Az indítványozók a Vhr. 59. § (2) bekezdése „törlését” (megsemmisítését) is kérték, indítványukban azonban nem jelölték meg az Alkotmány azon szakaszát, amelyet – állításuk szerint – ez a rendelkezés sért.
„Az Alkotmánybíróság eljárásában (...) az vizsgálható, hogy az indítványban megjelölt és megsemmisíteni kért jogszabály ellentétben áll-e az indítványban felhívott alkotmányi rendelkezéssel.” [12/1998. (IV. 17.) AB határozat, ABH 1998, 123, 124.] Az Ügyrend 21. § (2) bekezdése alapján az indítványnak tartalmaznia kell a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozó állítása szerint – a hivatkozott jogszabályok megsértenek.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók a hiánypótlásra történő felhívás ellenére sem jelöltek meg alkotmányi rendelkezést, ezért – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – az indítvány érdemben nem bírálható el. Az Alkotmánybíróság – gyakorlatának megfelelően (pl.: 652/B/1998. AB végzés, ABH 2000, 1062–1064.; 298/B/2001. AB végzés, ABH 2004, 2079, 2080.) – az Ügyrend 29. § d) pontja alapján az indítványt ebben a részében, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant, visszautasította.
Budapest, 2007. június 25.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás