751/E/2001. AB határozat
751/E/2001. AB határozat*
2007.08.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság elutasítja azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, amely szerint az Országgyűlés a bíróság előtti egyenlőséget, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértő helyzetet idézett elő azáltal, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben nem szabályozta a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénnyel azonos feltételekkel a sértett bűncselekményből eredő kártérítési igénye kielégítésének biztosítékát, akkor, ha a magánfél polgári jogi igényét a büntető bíróság egyéb törvényes útra utasította.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó – képviselője útján – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése iránt fordult az Alkotmánybírósághoz a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban 1973. évi Be.), valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályainak összevetése alapján, a Pp.-vel összefüggésben, a bűncselekményből eredő kár megtérítésének fedezetét biztosító jogi eszközök hiánya miatt. Álláspontja szerint a Pp. nem tartalmaz olyan súlyú biztosítékot a bűncselekményből, illetve a bíróság által elbírált szabálysértésből eredő károk vagyoni fedezetének elvonása ellen, mint az 1973. évi Be. a polgári jogi igény, azaz a sértett által a büntetőeljárásban érvényesített kárigény fedezetét biztosító zár alá vétel (1973. évi Be. 106. §) intézménye. Amikor a büntető ügyben eljáró bíróság – „ügygazdaságossági, időtakarékossági „ szempontokat mérlegelve – a polgári jogi igényt nem bírálja el érdemben, hanem egyéb törvényes útra utasítja, „indokolatlan és alkotmányosan alátámaszthatatlan különbségtétel keletkezik aszerint, hogy kinek az igényét bírálják el a fokozott védelmet biztosító büntetőeljárásban, s kinek pedig az ilyen garanciákat nélkülöző polgári perben”. Az indítványozó véleménye szerint ez a különbségtétel az Alkotmány 70/A. §-ának és 57. § (1) bekezdésének (bíróság előtti egyenlőség) sérelmét idézi elő.
2. Az indítvány benyújtását követően hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.), amelynek 605. § (7) bekezdése az 1973. évi Be.-t hatályon kívül helyezte. Az indítványozó erre tekintettel a kérelmet úgy módosította, hogy az Alkotmánybíróság a vizsgálatot a Be.-nek a zár alá vételre, illetve a polgári jogi igényre vonatkozó szabályai és a Pp. összevetése alapján folytassa le.
3. Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügy-miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. A Be. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„54. § (1) Magánfél az a sértett, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesít.
(2) A magánfél a terhelttel szemben azt a polgári jogi igényt érvényesítheti, amely a vád tárgyává tett cselekmény következtében keletkezett.”
„159. § (1) A zár alá vétel a zár alá vett vagyontárgyak és vagyoni jogok feletti rendelkezési jogot függeszti fel. Zár alá vételt a bíróság rendel el.
(2) Ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak van helye, illetőleg ha polgári jogi igényt érvényesítenek, és alaposan tartani lehet attól, hogy a kielégítést meghiúsítják, ezek biztosítására a terhelt egész vagyonának, vagyona meghatározott részének vagy egyes vagyontárgyainak zár alá vétele rendelhető el. (...)
(3) A magánfél által érvényesített polgári jogi igény biztosítására zár alá vételnek csak a magánfél indítványára van helye. A nyomozás során zár alá vételnek helye van a sértett indítványára is. (...)
(4) A zár alá vételt fel kell oldani, ha
(...)
e) a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása esetén az ügyész, illetőleg a magánfél hatvan napon belül nem igazolta, hogy az igényét érvényesítette.”
„335. § (1) A polgári jogi igényt a bíróság az ítéletben lehetőleg érdemben bírálja el; annak helyt ad, vagy azt elutasítja. Ha ez jelentékenyen késleltetné az eljárás befejezését, valamint a vádlott felmentése esetén, vagy ha az indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja, a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.”
„337. § (1) Ha a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés, és ezért a vádlottat felmenti, a szabálysértést elbírálja.
(2) Az (1) bekezdés esetében a bíróság elkobzást rendelhet el, és a polgári jogi igényt érdemben elbírálhatja.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. §-ában meghatározott mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a jogalkotó a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság nemcsak akkor állapít meg alkotmányellenes mulasztást, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen jogszabály nincs, hanem akkor is, ha az adott kérdésben van ugyan szabályozás, de alapvető jogok érvényesüléséhez szükséges garanciák hiányoznak, illetve, ha a hiányos szabályozás alapvető jogok érvényesítését veszélyezteti. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításához két feltételnek kell együttesen megvalósulnia: a jogalkotó mulasztásának és az ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzetnek. [62/2006. (XI. 23.) AB határozat, ABH 2006, 697, 704.]
2. Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány keretei között vizsgált szabályozási körben nincs törvényalkotói mulasztás. A zár alá vétel feloldásának szabályozása következtében a követelés biztosításában ténylegesen nincs a bíróság előtti egyenlőséget és a diszkrimináció tilalmát sértő különbség a vád tárgyává tett bűncselekménnyel okozott kárát a büntetőeljárásban érvényesítő sértettek helyzete között attól függően, hogy a büntető bíróság a kártérítési igényt jogerősen elbírálja, vagy azt egyéb törvényes útra utasítja.
2.1. A büntetőeljárás az állami büntető igény érvényesítésének módja, tárgya a büntetőjogi felelősség és a büntetőjogi jogkövetkezmények megállapítása. Ugyanakkor a bűncselekménnyel okozott kár mielőbbi megtérülésének, illetve a felesleges párhuzamos bírósági eljárások kiküszöbölése azt indokolja, hogy a törvényalkotó lehetőséget teremtsen a sértett polgári jogi igényének érvényesítésére a büntetőeljárásban is.
A polgári jogi igényt a bíróságnak lehetőleg érdemben el kell bírálnia. Amennyiben azonban ez jelentékenyen késleltetné az eljárás befejezését, továbbá a vádlott felmentése esetén, vagy ha az indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja (pl. a terhelt halála, kegyelem), a bíróság a polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasítja [Be. 335. § (1) bekezdés].
2.2. A polgári jogi igény érvényesítésében és a zár alá vétel elrendelésében a sértett rendelkezési joga érvényesül. Eredendően a sértett elhatározásától függ, hogy a bűncselekményből eredő kárát magánfélként a büntetőeljárásban, vagy felperesként külön polgári eljárásban érvényesíti. A zár alá vétel hivatalból nem rendelhető el, a magánfélként fellépő sértett külön indítványa kell ahhoz, hogy a bíróság elrendelje a terhelt vagyonának vagy egy részének zár alá vételét, ha alaposan lehet tartani attól, hogy a kártérítési igény kielégítését meghiúsítják.
A polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasításakor ugyancsak a magánfél döntésétől és magatartásától függ, hogy a zár alá vétel fennmarad-e egészen a követelése polgári eljárásban történő érdemi elbírálásáig vagy sem. A zár alá vételt ugyanis csak akkor lehet feloldani, ha a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása esetén a magánfél hatvan napon belül nem igazolja igényének érvényesítését. Erre a magánfelet kifejezetten figyelmeztetni kell, ennek elmaradása esetén a zár alá vételt nem lehet feloldani (BH 1995. 269.). Amennyiben a sértett/magánfél a kereset benyújtását határidőben igazolja, úgy a büntető bíróság nem oldja fel a zár alá vételt, az fennmarad a sértett igényének végleges elbírálásáig.
A törvényalkotó tehát nem a Pp.-ben, hanem a Be.-ben gondoskodott arról, hogy a magánfélként fellépő sértett ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe, ha a polgári jogi igényt a bíróság egyéb törvényes útra utasítja. A büntető bíróság nem az igény bírósági, hanem csak a büntető bíróság előtti érvényesítését zárja el, ugyanakkor a büntetőeljárásban érvényesülő kielégítési biztosítás továbbra is fennmarad. Az indítványban sérelmezett jogalkotói mulasztás nem áll fenn, ennek következtében nem következett be az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, illetve 57. § (1) bekezdésével ellentétes alkotmányellenes helyzet sem.
Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp.-vel összefüggő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2007. július 3.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás