Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

754/B/2001. AB határozat

754/B/2001. AB határozat*

2010.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
1. Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 186. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 48. § (4) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
I.
1. Az indítványozó – az indítvány tartalma szerint – az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 48. § (4) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményezte.
A Tv. szabályai értelmében az adóalany a fizetendő adót csökkentheti az adómegállapítási időszakban keletkezett és levonható előzetesen felszámított adó összesített összegével; az így meghatározott különbözet jelenti az elszámolandó adót. Ha az elszámolandó adó előjele negatív, az elszámolandó adó visszatérítését kérheti az adóalany az adóhatóságtól. Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet csak bizonyos feltételek teljesülése mellett teljesíti.
Az indítványozó a feltételekről szóló egyes részletszabályokat kifogásolja: a visszaigényelhető adó legkisebb összegét és azokat a korlátozásokat, amelyek a jogutód nélküli megszűnéshez kapcsolódnak.
Érvelése szerint az, hogy a törvény 48. § (4) bekezdése aa), ab) és b) pontja az áfa visszatérítését feltételekhez – ezek között összeghatárhoz – köti, ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával. A beadvány értelmében ezzel az állam kényszerhitelezést hozott létre.
Állította azt is, hogy a Tv. 48. § (4) bekezdés c) pontja azzal, hogy az adó-visszaigénylési kérelem teljesítését a jogutód nélkül megszűnő vállalkozásoknál ahhoz a további feltételhez köti, hogy az adólap a törvényben meghatározott arányban nulla százalékos vagy a kedvezményes (mérsékelt) adómérték alá eső termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból származzon, elvonja a jogutód nélkül megszűnő vállalkozások pénzvagyonának egy részét, a visszatérítendő áfát; ez a kényszerhitelezés korlátozza az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében garantált tulajdonhoz való jogot.
2. A Tv-t 2008. január 1-jétől hatályon kívül helyezte az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 262. § (1) bekezdés a) pontja.
Az Áfa tv. 186. § (1) bekezdés b) pontja a visszaigényelhető áfa tekintetében – hasonlóan a Tv. 48. § (4) bekezdése a) és b) pontjához – változatlanul feltételként írja elő azt, hogy a visszaigényelhető összeg elérje vagy meghaladja az Áfa tv.-ben meghatározott összeghatárt. Az Alkotmánybíróság ezért ennek a szabálynak az alkotmányellenességét érdemben vizsgálta.
3. Az Áfa tv. ugyanakkor nem tartalmaz a Tv. 48. § (4) bekezdés c) pontjában foglaltakkal azonos korlátozó rendelkezést a jogutód nélküli megszűnés esetére a visszaigénylést illetően.
Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges. Mivel jelen ügyben a Tv. 48. § (4) bekezdés c) pontját érintő indítvány az Abtv. 1. § b) pontja szerinti utólagos absztrakt normakontrollra irányult, ezért az Alkotmánybíróság – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § a) pontja alapján az eljárását ebben a részében megszüntette.
II.
1. Az Alkotmány érintett szabályai szerint:
„70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
2. A Tv. indítvány benyújtásakor hatályos szabályai szerint:
„48. § (1) A fizetendő adó az adómegállapítási időszakban keletkezett adófizetési kötelezettség összesített összege. A 19. és 20. § szerint halasztott adófizetési kötelezettség a fizetendő adó összegét abban az adómegállapítási időszakban növeli, melyben a halasztás lejár. Az adóalany a fizetendő adót csökkentheti az adómegállapítási időszakban keletkezett és levonható előzetesen felszámított adó összesített összegével. Az így meghatározott különbözet jelenti az elszámolandó adót. (…)
(3) Ha az elszámolandó adó előjele az (1) bekezdés szerinti számítás eredményeként negatív, az elszámolandó adót az adóalany (…)
b) a (4) és (7) bekezdésben meghatározott esetekben az adóbevallás benyújtásával egyidejűleg kérheti az adóhatóságtól az adó visszatérítését.
(4) Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha
a) az éves és a negyedéves bevallásra kötelezett adóalany esetén
aa) a 28. és 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja az adóév elejétől, illetve – ha az adóalany év közben jelentkezik be – az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően időarányosan az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja a 4 millió forintot, illetve a kizárólag a 12. § c) pontja szerinti szolgáltatásnyújtást végző adóalany esetén a 2 millió forintot; vagy
ab) a tárgyi eszköz beszerzésére – ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is – jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz adóval növelt ellenértékét megfizette;
b) a havi bevallásra kötelezett adóalany esetén az a) pontban foglalt feltételek teljesítésén túl az elszámolandó adó a tárgyéven belül legalább kettő egymást követő adómegállapítási időszakban negatív; kivéve azt az adóalanyt, aki (amely) az adózás rendjéről szóló törvény alapján gyakorított általános forgalmi adó megállapításra jogosult;
c) a jogutód nélkül megszűnő adóalany esetén a tárgyévet megelőző évben az aa) pont szerinti összesített adóalapjának
– legalább 20%-a a 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból, vagy
– legalább 40%-a az 1. számú mellékletben felsorolt termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból, vagy
– legalább 30%-a a 29. §-ban vagy az 1. számú mellékletben felsorolt termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból
származik.”
3. Az Áfa tv. hatályos szabályai szerint:
„186. § (1) A 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözetnek – a (2) bekezdés szerint korrigált – összege legkorábban az Art.-ban meghatározott esedékességtől kezdődően igényelhető vissza, ha
a) azt a 184. § szerinti bevallás benyújtásával egyidejűleg a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságtól kérelmezi; továbbá
b) az abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja:
ba) havi bevallásra kötelezett esetében az 1 000 000 forintot,
bb) negyedéves bevallásra kötelezett esetében a 250 000 forintot,
bc) éves bevallásra kötelezett esetében az 50 000 forintot. (…)
(6) Megszűnés esetében, ha az
b) jogutód nélkül történik, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a különbözet visszaigénylését akkor is kérelmezheti, ha a záróbevallásában bevallott összegre nem teljesül az (1) bekezdés b) pontja.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság számos határozatban értelmezte az Alkotmány 70/I. §-át. A lényeges megállapítások értelmében az állam szabadsága igen nagy abban a kérdésben, hogy az adófizetés kiindulópontjaként mely gazdasági forrást választja ki, és ennek alapján mit választ ki adótárgynak . Az Alkotmány 70/I. §-a, az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében, nem zárja ki azt, hogy a jövedelemadók mellett az állam más típusú fizetési kötelezettséget (pl. forgalmi vagy vagyonadók, illeték, vám, járulék, hozzájárulás, bírság, díj stb.) is előírjon. A közterhekhez való hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg. Az adórendszer mikénti kialakítása tekintetében a jogalkotó szabadsága nagy: az Alkotmány keretei között a törvényhozás és a kormányzati gazdaságpolitika mérlegelési körébe tartozik – állapította meg az Alkotmánybíróság [620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539, 541.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 122/B/1996. AB határozat, ABH 2002, 737, 746.; 54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 342.]
Az áfa minden forgalmi szakaszra kiterjedő, olyan közvetett típusú (áthárított) adó, amely beszedésének módja szerint az adóhalmozódást kiküszöböli. Ennek eszköze az adólevonási jog. Az adólevonási jog azon termékeket vagy szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adóra vonatkozik, amelyeket az adóalany adóköteles tevékenységéhez használ fel. Az adólevonási jog bármilyen korlátozása befolyásolja az adóteher szintjét, az ez alóli kivételek megítélése szigorú [kizárólag az áfa-irányelvben (a Tanács 2006/112/EK irányelve a közös hozzáadottértékadó-rendszerről) kifejezetten rögzített esetekben lehetségesek].
Az adólevonási jog biztosítása az általános forgalmi adózásban az adóhalmozódás kiküszöbölését szolgálja azzal, hogy az adóalany saját adófizetési kötelezettségéből levonhatja azt az előzetesen felszámított adót, amely az adóköteles termék értékesítéséhez és szolgáltatás nyújtásához általa beszerzett termékhez, igénybevett szolgáltatáshoz kapcsolódik.
A törvény előzetesen felszámított, így levonható adónak minősíti azt az adót, amelyet az adóalanyra egy másik adóalany hárított át.
Adólevonási jog gyakorlásának módjához tartozik, hogy az adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az ugyanezen vagy korábbi adómegállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével.
Ha az így megállapított különbözet előjele negatív, a különbözetet a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a soron következő adómegállapítási időszakban veheti figyelembe úgy, mint az akkori adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentő tételt, illetőleg azt – meghatározott feltételek szerint és módon – az állami adóhatóságtól visszaigényelheti. A visszatérítésre az áfát illetően más követelmények vonatkoznak, mint az adólevonási jogra.
(Az áfa-irányelv 183. cikke szerint amennyiben a levonások összege meghaladja az adómegállapítási időszakban fizetendő hozzáadott értékadó összegét, a tagállamok engedélyezhetik a különbözet következő időszakra történő átvitelét vagy az általuk meghatározott szabályok szerinti visszatérítését. Az egyes tagállamok azonban úgy is rendelkezhetnek, hogy a csekély összegű különbözetet sem átvinni, sem visszatéríteni nem lehet.)
Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adó rendszerében alkalmazott adó-visszaigényléssel kapcsolatban több határozatában [276/B/1997. AB határozat, ABH 1997, 736, 737–738.; 41/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 292, 296.] kifejtette, hogy az adó-visszaigénylés – bizonyos összefüggésben – adóelszámolási szabály, amely nem automatikusan, hanem kizárólag a jogalkotó által meghatározott feltételek teljesítése esetén érvényesül. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy „[a]z Alkotmány keretei között a törvényhozás mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy például az adópolitikájával miként alakítja a gazdasági, pénzügyi folyamatokat. ... E körben tehát a jogalkotónak széles mérlegelési jogköre van, amely mérlegelés körében hozott döntése célszerűségi vagy igazságossági szempontú felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincsen kompetenciája. Alkotmányossági probléma akkor merül fel a mérlegeléssel összefüggésben, ha ennek alapján a kivételeket, a kedvezményeket érintő, vagy az általánostól eltérő szabályozása alkotmányos elveket vagy jogokat sért” [1117/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 663, 671–672.; 41/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 292, 296–297.; lásd még: 11/1998. (IV. 8.) AB határozat, ABH 1998, 119, 120.].
Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében (887/B/2000 AB határozat, ABH 2002, 1193, 1199.) „az adó-visszaigénylési rendelkezés az adópolitika része, melynek egyes elemeit, szabályait a jogalkotó a gazdasági folyamatoktól függően mérlegelési jogkörében állapítja meg. A támadott rendelkezés indokoltságát, igazságosságát, méltányosságát az Alkotmánybíróság nem bírálhatja felül, az a törvényhozó politikai felelősségének körébe tartozik”.
Az Alkotmánybíróság a Tv. gyakran változó adó-visszaigénylési szabályait több más alkalommal vizsgálta, és az indítványokat elutasította (352/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 782.; 1346/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 586.; 276/B/1997. AB határozat, ABH 1997, 736.; 567/B/2000 AB határozat, ABH 2005, 923.)
A 809/B/2001 AB határozatban (ABH 2007, 1351.) egy hasonló értékhatárt tartalmazó szabályról, a Tv. 48. § (4) bekezdés ba) és bb) pontja alkotmányellenességéről kellett dönteni; az Alkotmánybíróság – az Alkotmánybíróság ismertetett gyakorlatára tekintettel – nem vizsgálta a kifogásolt törvényi rendelkezésben a törvényalkotó által meghatározott értékhatárt, annak nagyságát.
Az idézett határozatokban hasonló alkotmányossági problémát bírált el az Alkotmánybíróság. Az ott kifejtett indokokra is utalva megállapítható, hogy az Áfa tv. 186. § (1) bekezdés b) pontjának az a rendelkezése, amelynek értelmében ennél az adónál a csekély összegű különbözetet nem lehet visszatéríteni, nem ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával.
Budapest, 2010. február 15.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke,

előadó alkotmánybíró

 

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bragyova András s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Holló András s. k.,

Dr. Kiss László s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Kovács Péter s. k.,

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lévay Miklós s. k.,

Dr. Trócsányi László s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére