78/B/2001. AB határozat
78/B/2001. AB határozat*
2009.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 49. § (3) és (5) bekezdése, valamint 52. § (1) bekezdésének „a változás tulajdoni lapon történő átvezetése után” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a földhivatalokról, a Földmérési és Távérzékelési Intézetről, a Földrajzinév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól szóló 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 9. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az alábbi problémákat vetette fel beadványában.
1.1. Az indítványozó utólagos normakontroll iránti kérelmében előadta, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (továbbiakban: Inytv.) 49. és 52. §-ai alapján a földhivatal bejegyző vagy feljegyző határozatának jogerőre emelkedése előtt sor kerül az adott jog vagy tény be- vagy feljegyzésének, illetve törlésének ingatlan-nyilvántartásba való be- vagy feljegyzésére. Az ingatlan-nyilvántartás a bejegyzés jogerejére nézve információt nem tartalmaz, azt sem jelzi, hogy az alapul fekvő határozat még nem jogerős. Az indítványozó előadja, hogy a földhivatal ugyan nyilvántartja az adott be- vagy feljegyzés megtámadását (a határozat elleni fellebbezés tényét feljegyzi), viszont arra nézve, hogy egy adott földhivatali határozat ellen nyitva áll-e még a jogorvoslati határidő, nem nyújt tájékoztatást. A földhivatal továbbá nem köteles az adott be- vagy feljegyzés alapjául fekvő határozat jogerőre emelkedésének tényét átvezetni az ingatlan-nyilvántartáson. Mindezek eredményeképpen az indítványozó szerint „előfordulhat, hogy az ingatlan-nyilvántartásban bízó, visszterhesen szerző, jóhiszeműen eljáró személy a részére jogosultságot átruházó személy jogosultságát bejegyző földhivatali határozat eredményes megtámadása miatt mégsem szerzi meg az adott jogosultságot.” Ez a helyzet az indítványozó álláspontja szerint „olyan fokú bizonytalanságot eredményez, amely sérti a jogbiztonság alkotmányos követelményét.” Mindezek alapján az indítványozó kérte az Inytv. 49. § és 52. §-ai alkotmányellenességének megállapítását és a támadott jogszabályhelyek megsemmisítését.
1.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány tartalmában az Inytv. 52. §-a vonatkozásában csak az Intyv. 52. § (1) bekezdésének „a változás tulajdoni lapon történő átvezetése után” szövegrésze ellen irányul. Az indítvány benyújtása óta az Inytv. 52. § (1) bekezdése érintett szövegrészének módosítására nem került sor. Az Inytv. 49. §-át több ízben módosították. Az indítványozó által felvázolt probléma az Inytv. jelenleg hatályos 49. § (3) bekezdésének utolsó mondatában és 49. § (5) bekezdésében, valamint az Inytv. 52. § (1) bekezdése első mondatának gondolatjelek közötti részében fellelhető. Ezek a jogszabályhelyek utalnak ugyanis arra, hogy a földhivatali határozaton alapuló bejegyzést vagy feljegyzést a kézbesítés, és így értelemszerűen a határozat jogerőre emelkedése előtt, a határozat meghozatalakor haladéktalanul be kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a támadott jogszabály helyébe lépő szabályozás az indítványban megjelölt szempontok alapján vizsgálandó, amennyiben az új szabályozás tartalmában hasonló a hatályon kívül helyezetthez [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 822/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 861, 862.], az Alkotmánybíróság a módosításokat figyelembe véve erre a három jogszabályhelyre nézve folytatta le az indítványozó által az Inytv. 49. §-ának és 52. §-ának egészére nézve kezdeményezett utólagos normakontroll iránti eljárást.
1.3. Az indítványozó véleménye szerint továbbá az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (továbbiakban: Inytv.vhr.) 101. §-a is sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglaltakat, az alábbiak szerint. Az Inytv.vhr. 101. §-a az ingatlan-nyilvántartási eljárásban fellebbezésre jogosultak körét „rendkívül tágan” határozza meg akkor, amikor azt rögzíti, hogy azok jogosultak fellebbezni, „akikre nézve a beadvány elintézése sérelmes lehet.” Hivatkozik az indítványozó az Inytv. 55. § (2) bekezdése alapján „az az érdekelt, akinek az ingatlanügyi hatósági határozatot bármilyen okból nem kézbesítették, legkésőbb a bejegyzéstől számított egy éven belül kérheti a határozat kézbesítését.” Az indítványozó szerint a ,,jogorvoslati jogosultság ilyen (mind személyi körét, mind határidejét tekintve) tág meghatározása sérti a jogbiztonság követelményét, és kiszámíthatatlanná teszi az ingatlan-nyilvántartási eljárás egészét.”
Az indítványozó az állított alkotmánysértés miatt kéri a támadott szakasz megsemmisítését.
2. Az indítványozó az Inytv. 55. § (2) bekezdésére is hivatkozott, de csak abban a tekintetben, hogy az ott foglaltak hatására az Inytv.vhr. 101. §-ában foglaltak jogbiztonságot csökkentő hatása még nagyobb lesz. Tekintettel arra, hogy az indítványozó az Inytv. 55. § (2) bekezdését az indítványában alkotmányellenesként kiemelt jogszabályhelyek között nem nevesítette, az Alkotmánybíróság erre a rendelkezésre nem folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.
3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány benyújtása óta az Inytv.vhr. 101. §-ának támadott szövegét 2006. január 1-jével hatályon kívül helyezte az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet módosításáról szóló 117/2005. (XII. 19.) FVM rendelet 51. § (4) bekezdése. 2007. január 1-jén lépett hatályba az Inytv.R., amelynek 9. § (4) bekezdése szó szerint megegyezik az Inytv.vhr. 101. §-ának immáron hatálytalan szövegével. Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot állandó gyakorlata szerint a hatályos, azonos tartalmú rendelkezés tekintetében folytatta le. [14/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.]
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
2. Az Inytv. indítvánnyal érintett rendelkezéseinek az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
„49. § (1) Az ingatlan-nyilvántartásba jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek.
(2) Az ingatlan adataiban bekövetkezett változás átvezetése kérdésében a bejelentés nem köti a körzeti földhivatalt.
(3) Az ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott határozatnak tartalmaznia kell a jogorvoslati lehetőségre vonatkozó figyelmeztetést, valamint a kérelem elutasítása esetén az indokolást.
(4) Az ingatlan-nyilvántartási határozatot a körzeti földhivatal vezetője, vagy az általa aláírási joggal felruházott ingatlan-nyilvántartási előadó írhatja alá.”
„52. § (1) A jogok és tények bejegyzéséről, adatok átvezetéséről szóló határozatot – a változás tulajdoni lapon történő átvezetése után – kézbesíteni kell
a) a kérelmezőnek az eredeti aláírással ellátott okirattal, ha ezt az okiratot nem kell az illetékhivatalnak továbbítani,
b) annak, aki a bejegyzés folytán jogosulttá vált, illetőleg akinek érdekében a jogot vagy tényt bejegyezték,
c) annak, akinek bejegyzett joga módosult, vagy megszűnt, illetőleg akinek érdekében a bejegyzett jog vagy tény módosult, vagy megszűnt,
d) tulajdoni hányadot érintő bejegyzés esetén valamennyi tulajdonostársnak,
e) a földrészlet tulajdonosának, ha egyéb önálló ingatlan tulajdonjogát ruházták át,
f) az ingatlan tulajdonosának, az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezetnek és mindazoknak, akiknek jogát az új bejegyzés érinti, kivéve, ha a földhivatal hatósági határozat alapján vagy a bíróság megkeresésére a 17. § (1) bekezdésének a)–g) pontjaiban meghatározott tényt jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba,
g) telekalakítás esetén az első fokú építésügyi hatóság részére,
h) külföldi tulajdonszerzése esetén a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalnak,
i) adó- és illetéktartozás behajtására irányuló végrehajtási jog bejegyzéséről, a bejegyzést kérő adóhatóságnak, illetőleg az első fokú illetékhivatalnak,
j) ha az érdekelt kiskorú vagy gondnokság alatt áll, a gyámhatóságnak,
k) felszámolás vagy végelszámolás alatt álló jogosult esetében a felszámolónak, illetve a végelszámolónak.
(2) Az elutasító határozatot kézbesíteni kell
a) a kérelmezőnek,
b) annak részére, aki a kérelem teljesítése esetén a bejegyzéssel jogot szerezne, továbbá
c) annak, akinek a kérelmére (megkeresésére) valamely jogilag jelentős tényt kellene az ingatlan-nyilvántartásban feljegyezni.
(3) A hagyatékátadó végzés alapján hozott határozatot a közjegyző részére csak akkor kell kézbesíteni, ha az egészben vagy részben elutasítást tartalmaz.
(4) A fellebbezés, illetőleg a bírósági jogorvoslati kérelem benyújtása tényének bejegyzését a beadványra vezetett határozattal (záradékkal) kell igazolni. Erről a fellebbezőt, illetőleg a kérelmezőt értesíteni nem kell.”
3. Az Inytv. indítvánnyal érintett rendelkezéseinek az indítvány elbírálásakor hatályos szövege:
„49. § (1) Az ingatlan-nyilvántartásba jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek.
(2) Az ingatlan adataiban bekövetkezett változás átvezetése kérdésében a bejelentés nem köti az ingatlanügyi hatóságot.
(3) Az ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott határozatnak tartalmaznia kell a jogorvoslati lehetőségre vonatkozó figyelmeztetést, valamint a kérelem elutasítása esetén az indokolást. A kérelemnek helyt adó határozat a tulajdoni lap másolatával is közölhető (egyszerűsített határozat). Az egyszerűsített határozat tulajdonilap-másolatként nem használható.
(4) Az ingatlan-nyilvántartási határozatot az ingatlanügyi hatóság vezetője, vagy az általa kijelölt személy írhatja alá.
(5) A határozat tartalmának megfelelő változást az ingatlanügyi hatóság – kézbesítés előtt – bejegyzi, illetőleg feljegyzi a tulajdoni lapra, illetve átvezeti az ingatlan-nyilvántartási térképen, ha az annak tartalmát is érinti.”
„52. § (1) A jogok és tények bejegyzéséről, adatok átvezetéséről szóló határozatot – a változás tulajdoni lapon történő átvezetése után – kézbesíteni kell
a) a kérelmezőnek az eredeti aláírással ellátott okirattal, ha ezt az okiratot nem kell az állami adóhatóságnak továbbítani,
b) annak, aki a bejegyzés folytán jogosulttá vált, illetőleg akinek érdekében a jogot vagy tényt bejegyezték,
c) annak, akinek bejegyzett joga módosult, vagy megszűnt, illetőleg akinek érdekében a bejegyzett jog vagy tény módosult, vagy megszűnt,
d) tulajdoni hányadot érintő bejegyzés esetén valamennyi tulajdonostársnak,
e) a földrészlet tulajdonosának, ha egyéb önálló ingatlan tulajdonjogát ruházták át,
f) az ingatlan tulajdonosának, az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezetnek és mindazoknak, akiknek jogát az új bejegyzés érinti, kivéve, ha az ingatlanügyi hatóság hatósági határozat alapján vagy a bíróság megkeresésére a 17. § (1) bekezdésének a)–g) pontjaiban meghatározott tényt jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba,
g) telekalakítás esetén az építésügyi hatóság részére,
h) külföldi jogi vagy magánszemély, továbbá a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerinti tagállami állampolgár, valamint az Európai Unió tagállamában, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, továbbá a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban bejegyzett jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet termőföldnek nem minősülő ingatlanra vonatkozó tulajdonszerzése esetén a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervének,
i) adó- és illetéktartozás behajtására irányuló végrehajtási jog bejegyzéséről az állami adóhatóságnak,
j) ha az érdekelt kiskorú vagy gondnokság alatt áll, a gyámhatóságnak,
k) felszámolás vagy végelszámolás alatt álló jogosult esetében a felszámolónak, illetve a végelszámolónak,
l) a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerinti tagállami állampolgár termőföld tulajdonszerzése esetén – a bejegyzés alapját képező okirat másolatával együtt – a mezőgazdasági igazgatási szervnek.
(2) Az elutasító határozatot kézbesíteni kell
a) a kérelmezőnek az eredeti aláírással ellátott okirat egy példányával együtt,
b) annak részére, aki a kérelem teljesítése esetén a bejegyzéssel jogot szerezne, továbbá
c) annak, akinek a kérelmére (megkeresésére) valamely jogilag jelentős tényt kellene az ingatlan-nyilvántartásban feljegyezni.
(3) A hagyatékátadó végzés alapján hozott határozatot a közjegyző részére csak akkor kell kézbesíteni, ha az egészben vagy részben elutasítást tartalmaz.
(4) A jogorvoslati kérelem benyújtása tényének bejegyzését a beadványra vezetett határozattal (záradékkal) kell igazolni. Erről a kérelmezőt értesíteni nem kell.”
4. Az Inytv.vhr. támadott rendelkezésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
„101. § Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban fellebbezés benyújtására jogosult érdekeltnek kell tekinteni azokat, akikre nézve a beadvány elintézése sérelmes lehet. Igy különösen:
a) a kérelmezőt, a megkereső szervet, az adatváltozást bejelentő személyt, továbbá azokat, akik ellen a bejegyzés jogszerzést, terhelést, átváltoztatást, törlést eredményez;
b) ha nem azonos az eljárás megindítójával, azt akinek a javára valamely jogot, vagy akinek az ingatlanára vonatkozóan valamely tényt feljegyeznek vagy adatváltozást átvezetnek.”
5. A földhivatalokról, a Földmérési és Távérzékelési Intézetről, a Földrajzinév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól szóló 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (továbbiakban: Inytv.R.) érintett rendelkezésének az indítvány elbírálásakor hatályos szövege:
„9. § (4) Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban fellebbezés benyújtására jogosultnak kell tekinteni azokat, akikre nézve a beadvány elintézése sérelmes lehet. Így különösen:
a) a kérelmezőt, az eljárást megindító szervet, az adatváltozást bejelentő személyt, továbbá azokat, akik ellen a bejegyzés jogszerzést, terhelést, változást, törlést eredményez;
b) ha nem azonos az eljárás megindítójával, azt akinek a javára valamely jogot, vagy akinek az ingatlanára vonatkozóan valamely tényt feljegyeznek vagy adatváltozást átvezetnek.”
III.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
1. Az indítványozó álláspontja szerint az, hogy a földhivatal bejegyző határozatának kézbesítése – és így a fellebbezési határidő megnyílta – előtt, tehát a határozat jogerőre emelkedését megelőzően be kell jegyezni a határozatban foglalt jogot (vagy fel kell jegyezni az adott tényt), vagy annak törlését kell foganatosítani, sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonságot. A közhiteles ingatlan-nyilvántartás ugyanis ezen szabályrendszer következtében egy bizonyos ideig olyan adatokat mutat, amelyek a valósággal nem biztos, hogy egyeznek, tekintettel arra, hogy a bejegyzésük alapjául szolgáló határozat még nem jogerős. Az indítványozó szerint így sérül a közhitelesség és ezen keresztül a jogbiztonság is.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az indítványozó által leírt helyzet valóban sérti-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonságot.
1.1. Az Alkotmánybíróság több ízben foglalkozott a jogbiztonság fogalmával. Későbbi határozataival többször megerősített 9/1992. (I. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mondta ki, hogy a jogállamiság alapvető jellemzője a jogbiztonság. „A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is.” (ABH 1992, 59, 65.).
A normák egyértelműségével kapcsolatban az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a ,,világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.” [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.].
4/1999. (III. 31.) AB határozatában az Alkotmánybíróság kifejtette továbbá, hogy „a jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki tevékenységüket.” (ABH 1999, 52, 61.).
1.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az a szabályozás, amelynek alapján az adott jog vagy tény be- vagy feljegyzését elrendelő ingatlan-nyilvántartási határozat jogerőre emelkedése előtt végre kell hajtani a be- vagy feljegyzést, valóban azt okozhatja, hogy az ingatlan-nyilvántartás egy rövid ideig nem feltétlenül a valós helyzetet mutatja.
Az Inytv.vhr. 5. §-a rendelkezik az egyes bejegyzésekben feltüntetendő adatokról. A (2) bekezdés értelmében minden bejegyzésben fel kell tüntetni a beadvány iktatószámát és érkezésének idejét, meg kell nevezni a jogot vagy tényt és annak jogosultját, továbbá meg kell jelölni azt a korábbi bejegyzést, amelyre az újabb bejegyzés vonatkozik. A feltüntetendő adatok között nem szerepel a bejegyzést elrendelő határozat meghozatalának dátuma, avagy a jog vagy tény be-vagy feljegyzésének időpontja. Tény, hogy egy nem jogerős határozaton alapuló, tulajdoni lapra történő be-vagy feljegyzés a fellebbezési határidő lejártáig nem tekinthető véglegesnek.
A fellebbezés benyújtása után azonban a bizonytalan helyzet megszűnik. Az Inytv. 17. § (1) bekezdése sorolja fel azokat a jogilag jelentős tényeket, amelyek az ingatlan-nyilvántartásba feljegyezhetőek. Kizárólag ezek a tények jegyezhetőek fel a nyilvántartásba, és ezen tények nyilvántartása (adott esetben erre irányuló kérelem alapján) egyben kötelező is. Az Inytv. 17. § (1) bekezdés e) pontja értelmében az ingatlanügyi hatósági határozat elleni jogorvoslati kérelem benyújtása ilyen jogilag jelentős tényként feljegyezhető és feljegyzendő az ingatlan-nyilvántartásba. A fellebbezés benyújtásának napján a fellebbezés széljegyre kerül. A széljegyben a beadvány tartalmára (fellebbezés) röviden utalni kell [Inytv. 48. § (1) bek.] és addig, amíg jogilag jelentős tényként való feljegyzése meg nem történik, a széljegyből derül ki, hogy a határozat ellen jogorvoslati kérelmet adtak be a földhivatalhoz.
Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a közigazgatási határozat jogerőre emelkedése után sem lesz „végleges” a bejegyzés, tekintettel arra, hogy a határozat bíróság előtt az arra rendelkezésre álló határidőn belül megtámadható. Azonban az Inytv. 17. § (1) bekezdés e) pontja alapján a bírósági jogorvoslati kérelem (a bejegyzésről, a feljegyzésről, a változásvezetésről szóló földhivatali határozat megváltoztatása iránti kereset) benyújtására vonatkozó kérelem ténye is feljegyzendő az ingatlan-nyilvántartásba [v.ö. Inytv.vhr. 27. §.]. A határozat nem jogerős volta tehát az esetek egy részében már a tulajdoni lap adatai alapján kiderül.
Mindezeknek megfelelően a nem jogerős határozaton alapuló bejegyzés kizárólag abban az időszakban jelenthet problémát, amikor a fellebbezési határidő még nyitva áll, azonban a földhivatalhoz nem érkezett (még) fellebbezés. Ebben az időszakban az ingatlan-nyilvántartás tükrözte jogi vagy tényhelyzet nem biztos, hogy megfelel a valóságnak, azaz a közhitelesség egyik eleme (a valósággal egyezőség) nem teljesül teljes mértékben.
1.3. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a fent leírt helyzet valóban sérti-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonságot.
1.3.1. 15/1995. (III. 13.) AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „az ingatlan-nyilvántartás adatai közérdekű adatok, az ingatlan-nyilvántartás közhitelű nyilvántartás. Az ingatlan-nyilvántartás – mint a nemzeti ingatlanvagyon leltára – egyebek között csak akkor tudja betölteni rendeltetését, ha az a közhitelesség és a nyilvánosság elve alapján működik. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége és nyilvánossága az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való jog – közelebbről az ingatlantulajdonhoz való jog – egyik garanciális biztosítéka. Mivel az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanra vonatkozó jogok és tények nyilvántartására, sőt gyakran a jogok létrehozására is szolgál, az ingatlanforgalom alapvető garanciája a nyilvántartás nyilvánossága. Egyedül ennek alapján biztosítható a vélelem, hogy ingatlanra vonatkozó jogok, tények és egyéb adatok a jogszerzők – és bárki – előtt ismertek, vagyis, hogy senki nem hivatkozhat jogszerűen arra, hogy valamely adatról, amely az ingatlan-nyilvántartásban szerepel, nem volt tudomása.” (ABH 1995, 88, 90.). 8/1998. (III. 20.) AB határozatában azonban az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy „az Alkotmány 13. § (1) bekezdéséből sem következik kényszerítően a nyilvántartás adatainak feltétlen hitelessége, mert a tulajdonhoz való jognak, mint alapjognak az alkotmányi biztosítása – ideértve az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogot is – nem feltétlenül és nem kizárólag az ingatlan-nyilvántartás hatályos rendszere útján valósítható meg. Az ingatlan-nyilvántartás (telekkönyv) alapvetően jogtechnikai konstrukció, intézmény, amely az ingatlantulajdonra és ingatlanforgalomra vonatkozó hatályos jog szerint az ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog, használati és más jogok nyilvántartására, valamint fontosabb tények és körülmények feltüntetésére szolgál, sőt az ingatlanra vonatkozó egyes jogok keletkezésének az alapja is, de magának e rendszernek a létezése közvetlenül az Alkotmányból nem vezethető le. Az Alkotmányból mindössze az következik, hogy a jogalkotónak olyan rendszert kell működtetnie, amelyből az ingatlanra vonatkozó különböző jogok és tények – az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított alapjog érvényesüléséhez – hozzáférhetővé, megismerhetővé válnak. (...)A továbbiakban az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a nyilvántartás közhitelessége az ingatlan-nyilvántartás fontos – nélkülözhetetlen – alapelve. Ez az alapelv nem jelenti azonban az ingatlan-nyilvántartás közérdekű adatainak kétségtelen és kivételt nem tűrő valódiságát, hitelét. (...) Az ingatlan-nyilvántartás adatainak a valósággal való megegyezése tehát csak az ellenkező bizonyításáig áll fenn, mert hisz ingatlanra vonatkozó jogok és tények az ingatlan-nyilvántartáson kívül is keletkezhetnek. Így a valósággal való egyezőség szempontja, amely a közhitelességnek csak egyik – korlátozottan érvényesülő – vonatkozása, a tulajdonhoz való alkotmányos alapjogból közvetlenül nem vezethető le.” (ABH 1998, 102, 103–104.)
Az Alkotmánybíróság korábbiakban kifejtett álláspontja szerint a földhivatali nyilvántartás közhitelessége a jogalkotó által választott, a tulajdonhoz való jog védelmére használt módszernek – az ingatlan-nyilvántartásnak – csupán egyik jellemzője, de nem az Alkotmányból közvetlenül levezethető előírás. Az ingatlan-nyilvántartás – és ennek részeként, ezen módszer működésének nélkülözhetetlen feltételeként a közhitelesség – a jogalkotó válasza arra az alkotmányos követelményre, hogy a tulajdonhoz való jog eljárási garanciáit megteremtse. Az eljárási garanciák biztosításának módszere és annak jellemzői nem az Alkotmányból következnek.
Önmagában tehát az, hogy az ingatlan-nyilvántartás rövid ideig egy nem jogerős – azaz még megtámadható – határozaton alapuló bejegyzést (vagy feljegyzést) tartalmaz, nem ütközik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe.
1.3.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta, hogy a jogrendszer tartalmaz-e olyan szabályokat, amelyek a nem jogerős ingatlan-nyilvántartási határozaton alapuló bejegyzésből vagy feljegyzésből eredő esetleges bizonytalanságot ellensúlyozzák.
A fent leírt helyzet leggyakrabban az ingatlan tulajdonjogának átruházásakor okozhat problémát. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) szerződéskötésre vonatkozó általános szabályai alapján a szerződő felek együttműködésre kötelesek. A Ptk.-nak az adásvételi szerződésekre vonatkozó különös szabályai szerint az eladó köteles tájékoztatni a vevőt az eladott dolog – adott esetben – ingatlan lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos követelményekről. A vevőnek együttműködési kötelessége keretén belül körültekintően kell eljárnia, az eladó által jelzett problémákat figyelembe kell vennie.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint továbbá az, hogy a kérelemre indult ingatlan-nyilvántartási eljárásokban ügyvéd vagy közjegyző közreműködése kötelező, valamint az, hogy csak ezen személyek által készített és ellenjegyzett okiratok alapján lehetséges a jogok vagy tények be-vagy feljegyzése, ellensúlyozza a fent leírt helyzetből fakadó esetleges bizonytalanságot.
Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban egyebek között azért, hogy a nyilvántartás és a valóság közötti átmeneti eltérések okozta problémákat megelőzzék, a ,,kérelemre induló olyan eljárásokban, amelyekben a jogváltozás bejegyzésének alapjául közjegyző által készített okirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat szolgál, a jogi képviselet kötelező. Jogi képviselőnek kell tekinteni az ügyvédet (ügyvédi irodát), jogtanácsost és a fél képviseletében eljáró közjegyzőt.” [Inytv. 26. § (2) bek.] A legfontosabb jogok, azaz a tulajdonjog, a haszonélvezeti jog, a használat joga, a telki szolgalmi jog, a vételi jog, a jelzálogjog (önálló zálogjog) keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó bejegyzésnek kizárólag közokirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat alapján van helye. [Inytv. 32. § (3). bek.] Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 27. § (1) bekezdése szerint az „okirat ellenjegyzésével az ügyvéd bizonyítja, hogy (...) az okirat a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel”. A Magyar Ügyvédi Kamara az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 5/2008. (X. 27.) MÜK Szabályzattal módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat 3. fejezetének 3. pontja rögzíti, hogy az ügyvéd köteles igénybe venni minden törvényes eszközt ügyfele érdekeinek érvényesítéséhez. A fent hivatkozott jogszabályhely és az ügyvédi hivatást űző személyekre nézve kötelező erejű etikai szabályzat rendelkezése alapján az ügyvéd köteles az ügyfele érdekei által érintett ingatlannal kapcsolatos minden iratot átnézni, ennek érdekében az ingatlan-nyilvántartás összes részét, ideértve az okirattárat, az ingatlan-nyilvántartási térképet és a törölt bejegyzések jegyzékét is alaposan átvizsgálni. Azt ugyanis, hogy az elkészített okirat a felek akaratának megfelelő tartalommal készüljön el, az ügyvéd csak akkor tudja biztosítani, ha az adott ingatlannal kapcsolatos minden információnak birtokában van, az ingatlan tulajdoni és egyéb helyzetéről, ingatlan-nyilvántartási státuszáról minden adatot – kétség esetén nemcsak a tulajdoni lapot – megismert. Ezzel az előírással összhangban hangsúlyozta a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma az ingatlan átruházási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti és az ingatlan-nyilvántartási perek összefüggéseiről szóló kollégiumi véleményében a következőket: „[a] kellő körültekintés körében az ingatlan-nyilvántartás tartalmának megismeréséhez elengedhetetlenül szükséges a tulajdoni lapnak, az ingatlan-nyilvánítási térképnek, szükség esetén (különösen, ha a tulajdoni lapon széljegy szerepel) az okirattárnak, továbbá (ha valamelyik bejegyzés aggályos) a törölt bejegyzések jegyzékének megtekintése is.” [2/2005. (VI. 15.) PK vélemény.]
Az okirattárban fellelhető iratok áttanulmányozása során az ügyvéd – vagy a jogtanácsos – mindenképpen megismerheti a bejegyzést (törlést, módosítást) elrendelő határozat tartalmát és dátumát, így megbizonyosodhat arról, hogy a határozat még nem jogerős, erről pedig köteles tájékoztatni ügyfelét.
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 120. § (1) bekezdésének e) pontja szintén az okiratot elkészítő közjegyző kötelességéve teszi azt, hogy „meggyőződjék arról, hogy a közjegyzői okiratban foglaltak megfelelnek a fél akaratának”, amely a közjegyző oldaláról is kötelező erejű parancs az ingatlan-nyilvántartás vonatkozó adatainak átvizsgálására.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság azt az indítványi elemet, amely az Inytv. 49. § (3), (5) bekezdéseit és az 52. § (1) bekezdésének gondolatjelek közötti szakaszát támadta a jogbiztonság sérelme miatt, elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta azt az indítványi elemet, mely szerint sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, mivel az Inytv.vhr. 101. §-a [az Inytv. külön nem támadott 55. § (2) bekezdésével együtt értelmezve] rendkívül tág körben határozza meg az ingatlan-nyilvántartási eljárásban hozott határozat ellen fellebbezésre jogosultak körét és a fellebbezésre nyitva álló határidőt. Az indítványozó álláspontja szerint ezzel a tág jogorvoslati lehetőséggel sérül a jogbiztonság. A fent leírtak szerint, bár az Inytv.vhr. 101. §-ából ugyan kikerült a sérelmezett szabály, azonban az Inytv.R. 9. § (4) bekezdésében azonos tartalommal továbbra is megtalálható a sérelmezett jogszabályszöveg, ezért az Alkotmánybíróság lefolytatta az érdemi eljárást.
A jelen határozat III. 1.1. pontjában röviden ismertetésre került a jogbiztonság fogalmának Alkotmánybíróság által kimunkált tartalma. Az Alkotmánybíróság megítélése alapján pontosan megállapítható az Inytv.R. támadott szakasza alapján, hogy kik és milyen határidőn belül jogosultak fellebbezésre, a normaszöveg egyértelmű, világos, az ezen szabály alapján eljáró intézmények működése szintén világos és kiszámítható. Az indítványozó által vázolt alkotmányossági probléma – a jogbiztonság sérelme – tehát nem áll fenn, az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.
Budapest, 2009. április 27.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás