BK BH 2001/8
BK BH 2001/8
2001.01.01.
Megvalósítja a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettét, aki a személygépkocsiját szeszes ital hatása alatt vezeti, és a csúszós úton keresztbe fordulva a kerékpárral haladó két személyt elsodorja, majd a helyszínről tényleges segítségnyújtás nélkül, menekülésszerűen eltávozik [Btk. 172. § (3) bek.].
A városi bíróság az 1997. február 18-án kelt ítéletével a terheltet segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette és súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntette miatt – halmazati büntetésül – 10 hónapi börtönbüntetésre és a közúti járművezetéstől 2 évi eltiltásra ítélte.
A megyei bíróság az 1997. május 9-én hozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A városi bíróság az 1996. április 9-én jogerőre emelkedett végzésével a terheltet maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 210 napi tétel – napi tételenként 90 forint – pénzbüntetésre ítélte.
A terhelt 1991 óta rendelkezik gépjármű-vezetői engedéllyel.
1997. február 10-én 22 óra körüli időben a terhelt a városban közlekedett a személygépkocsijával. Ittassága miatt a csúszós úttesten, mintegy 40 km/óra sebességgel haladva, keresztbe fordult, áttért a menetirány szerinti bal oldalra, és a szemből kerékpárral szabályosan közlekedő két személyt elütötte, akik a baleset során mindketten 8-12 hét alatt gyógyuló súlyos sérüléseket szenvedtek.
A terhelt vérében a cselekmény elkövetésének időpontjában 1,50-2 ezrelék alkoholkoncentráció volt, ami közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.
A terhelt a baleset bekövetkezése után, a földön fekvő, jajgató sérülteket látva, a mögötte haladó gépjárművet „segítségért” kiabálva leintette, mire azonban a teherautóból annak vezetője kiszállt, a terhelt a helyszínről tényleges segítségnyújtás nélkül, menekülésszerűen távozott, hátrahagyva az úttesten keresztbe fordult, megrongálódott állapotban levő saját személygépkocsiját is.
A jogerős ítélet ellen a terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amely a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében a bűnösség megállapítását kifogásolva arra hivatkozott, hogy a terhelt az egyik sérültnek segítséget nyújtott, továbbá segítséget kért egy járművezetőtől is, és csak ezután menekült el a helyszínről.
A felülvizsgálati indítvány a súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntettének jogi minősítését támadva a büntetés súlyosságát is sérelmezte. A felülvizsgálati indítvány szerint az eljárt bíróságok megalapozatlanul állapították meg a terhelt alkoholos befolyásoltságának a mértékét, megszegve a Be. 61. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat. A terhelt terhére csupán a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége és az ittas járművezetés szabálysértése állapítható meg.
A legfőbb ügyészség a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Nem sértettek anyagi jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében megállapították. A Btk. 172. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetési magatartása: a sérültnek vagy olyan személynek, akinek élete, testi épsége közvetlen veszélyben van, segítség nélkül hagyása; a hivatkozott törvényhely (3) bekezdése pedig különös segítségnyújtási kötelezettséget ír elő arra az esetre, ha az elkövető a veszélyhelyzetet maga idézte elő. Az irányadó tényállásból kitűnően a terhelt észlelte, hogy megcsúszott a gépkocsijával, és a kerékpárosokat elsodorta. Látta, hogy mindketten a földre estek, és az útpadkán maradtak. Hallotta a jajgatásukat, és ittassága ellenére is felismerte, hogy a sértettek testi épsége, egészsége veszélyben van. Ennek ellenére semmit nem tett az általa előidézett eredmény mielőbbi megszüntetésére, és elhagyta a helyszínt. Önmagában az a körülmény, hogy eltávozása előtt egy odaérkező tehergépkocsit megállított – meg sem várva, hogy annak vezetője kiszálljon –, nem értékelhető a törvényben előírt segítségnyújtási kötelesség teljesítéseként. A balesetet okozótól a segítségnyújtás abban az esetben is elvárható, ha a helyszínen maradásával megkönnyíti, hogy ellene büntetőeljárás induljon. Ezért a bűnösségének megállapítása a segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében törvényes.
Nem alapos a felülvizsgálati indítvány a terhelt véralkoholszintjét vitató részében sem. A terhelt alkoholos befolyásoltsága és annak mértéke ténykérdés, amelyet az eljárt bíróság a bizonyítékok értékelésével állapított meg; a tényállás és a bizonyítékok értékelése pedig a felülvizsgálati eljárásban nem támadható.
A hivatkozott eljárási szabály (Be. 261. §) sem tartozik azoknak a törvényben felsorolt eljárási szabályoknak a körébe, amelynek megsértése esetén felülvizsgálatra lehetőség van.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 1712/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás