84/B/2001. AB határozat
84/B/2001. AB határozat*
2008.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 1. § (1) bekezdése és 21. § h) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozók a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 1. §-a és 21. § h) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték. Álláspontjuk szerint „a Tpvt. 1. §-a ellentétes az Alkotmány 2. §-ában meghatározott demokratikus jogállamiság követelményével, mivel a törvény személyi és tárgyi hatályát hiányosan, ésszerűtlenül, kellő differenciálás nélkül, egészében véve így a jogbiztonságot sértve állapítja meg (...)”. Sérelmezik, hogy a törvény ezen szakaszából hiányzik a közfeladatot ellátó szervezetek végső soron talán piaci hatású, de akár ingyenes jellegű és veszteségesen finanszírozandó műveletének lehetősége. A Tpvt. 21. § h) pontja pedig érvelésük szerint egyrészt a jogállamiság követelményét sérti azzal, hogy „objektív megítélésű”, a tisztességtelen és a felróható magatartást jogilag nem verifikálja, és a kimentést lehetővé nem tevő objektív felelősséget keletkezteti. Másrészt ütközik az Alkotmánynak az önkormányzati jogokat rögzítő 44/A. és 44/C. §-ába is. Érvelésük szerint a Tpvt. 21. § h) pontjában foglalt rendelkezés „kellő garanciák nélkül próbálja modellezni a felfaló ár, illetve rabló ár tényállását, olyan esetekre is vonatkoztatva – sőt prognosztizálva –, amikor ez egy közjogi testületnél kizárt vagy megakadályozható”.
Az indítvány indokolásának konkrét alapját a Gazdasági Versenytanács Vj–57/2000/24. határozata (a továbbiakban: GVh.) képezi, amely gazdasági erőfölénnyel való visszaélésre, ezen belül a Tpvt. 21. § h) pontjában meghatározott tilalmazott magatartásra hivatkozással elmarasztalta egy városi önkormányzat polgármesteri hivatalát. Az elmarasztalás hátterében az állt, hogy az önkormányzat a helyi közügyekkel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének úgy kívánt eleget tenni, hogy 1990 óta helyi újságot adott ki, amelyhez 1998-től a lakosság ingyenesen juthatott hozzá. 1999-ben ugyanezen a földrajzi piacon megjelent egy hasonló profilú havi közéleti lap, amelynek a kiadója a GVh. megállapítása szerint versenytársává vált az önkormányzati újság kiadójának, és ez utóbbi az önkormányzat pénzügyi erejére támaszkodva tanúsította a Tpvt. 21. § h) pontját sértő magatartást, amelyet a GVh. elmarasztalt.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvánnyal támadott egyik jogszabályhely – a Tpvt. 1. §-a – számozását a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1998. évi LVII. törvény módosításáról szóló 2003. évi XXXI. törvény 1. §-a 2004. május 1-jei hatállyal – a normatartalom érintetlenül hagyása mellett – 1. § (1) bekezdésére változtatta. Az Alkotmánybíróság ezért a Tpvt. jelenleg hatályos 1. § (1) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát végezte el.
Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügy-miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„44/A. § (1) A helyi képviselő-testület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat,
c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül,
d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét,
e) törvény keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és működési rendjét,
f) önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat,
g) a helyi közösséget érintő közügyekben kezdeményezéssel fordulhat a döntésre jogosult szervhez,
h) szabadon társulhat más helyi képviselő-testülettel, érdekeinek képviseletére önkormányzati érdekszövetséget hozhat létre, feladatkörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek.
(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
„44/C. § A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ugyanilyen szavazataránnyal elfogadott törvényben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai.”
2. A Tpvt. indítvánnyal támadott rendelkezései:
„1. § (1) E törvény hatálya kiterjed a természetes és a jogi személynek, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak – ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is a VI. fejezetben szabályozott magatartások kivételével – (a továbbiakban az előzőek együtt: vállalkozás) a Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartására, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik. E törvény hatálya alá tartozik továbbá – a II–III. fejezetekben szabályozott magatartások kivételével – a vállalkozás külföldön tanúsított piaci magatartása is, ha annak hatása a Magyar Köztársaság területén érvényesülhet.”
„21. § Tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen:
(...)
h) a versenytársaknak az érintett piacról való kiszorítására vagy a piacra lépésük akadályozására alkalmas, nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapuló, túlzottan alacsony árakat alkalmazni;
(...)”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy megállapítható-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme amiatt, hogy a Tpvt. 1. § (1) bekezdése az indítványozók állítása szerint „[n]em elégíti ki a világos, egyértelmű, határozott, a korrekt és az inkorrekt magatartást elválasztó jogi normativitás követelményeit”.
Az Alkotmánybíróság már a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította: A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. (ABH 1992, 59, 65.)
A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon (ABH 1992, 135, 142.).
Az 1160/B/1992. AB határozatában az Alkotmánybíróság tovább pontosította a normatartalommal szemben fennálló alkotmányos követelményeket: „a jogszabályok rögzített nyelvi formában jelennek meg. A nyelvi megfogalmazás fogalmai, kifejezései mindig általánosak. Így adott esetben mindig kérdéses lehet, hogy a konkrét történeti tényállás a jogi normában szereplő fogalom körébe tartozik-e. (...) Ha egy jogszabály tényállása túl részletező, túl szűk, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazót és megakadályozza, megnehezíti, hogy a jogszabály az életviszonyok szabályozásában betöltse szerepét. Ha pedig egy jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető vagy leszűkíthető. Az ilyen szabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára. Ez csorbítja a jogbiztonságot.” (ABH 1993, 607, 608.).
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányellenessé csak az a szabály nyilvánítható, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható. [vö.: 36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 232.; 42/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 299, 301.].
Önmagában nem sérti a jogbiztonságot az, ha a jogszabály a jogalkalmazás során értelmezésre szorul és esetenként az értelmezés problémamegoldó, alkotó jellege kerül előtérbe. Társadalmi-gazdasági viszonyok változása új jogszabály alkotását teheti szükségessé, új jogszabálynál az értelmezési művelet más korábbi jogszabályértelmezésekre kevésbé támaszkodhat, rutinná válásához megfelelő idő kell [31/2003. (VI. 4.) AB határozat, ABH 2003, 352, 365.].
Jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tpvt. 1. § (1) bekezdése olyan módon határozza meg a törvény hatályát, hogy a tárgyi hatályt megalapozó piaci magatartás tanúsítója tartozik a törvény hatálya alá. A törvényi meghatározásból megállapíthatóan, más törvény eltérő rendelkezése hiányában, a törvény alanyi hatálya kiterjed mindenkire, illetve minden szervezetre, aki, vagy amely piaci magatartást tanúsít vagy tanúsíthat, amelyre ezt követően a Tpvt. a „vállalkozás” gyűjtőfogalmat használja. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a konkrét esetben nem sérti a jogbiztonságot az, hogy a törvény hatályát a jogalkotó inkább keretjellegűen, generálklauzulákkal, nem túl részletezően határozta meg [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH, 2006, 65, 83.] a hatályos versenyjogunkat jellemző ágazat- és szektorsemlegesség szellemében. Emellett ez a jogi rendelkezés fenntartja annak a lehetőségét, hogy külön törvény olyan magatartásra kötelezze vagy hatalmazza fel a vállalkozásokat, amelyek egyébként – ilyen külön törvényi rendelkezés hiányában – versenyjogi jogsértést valósítanának meg. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint nem alkotmányellenes tehát, hogy a törvény személyi hatályára annak tárgyi hatálya az irányadó, továbbá, hogy a megtámadott jogi rendelkezés – a megfelelően általános, absztrakt volta mellett – is alkalmas arra, hogy a Tpvt. többi jogi előírása a jogalkalmazásban érvényesüljön. Csak a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jogbiztonságot [vö.: 36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 227–228.].
Ez a széles értelmezésre lehetőséget adó szabályozás összhangban van az EK szerződés 81.–82. cikkeiben foglalt versenyjogi szabályozással. Az Európai Bíróság esetjoga meghatározta a „vállalkozás” és a „gazdasági tevékenység” fogalmát, az ezzel kapcsolatos gyakorlatát legutóbb röviden a C–49/07 sz. Motosykletistiki Omospondia Ellados NPID (MOTOE) és Elliniko Dimosio ügyben 2008. július 1-jén hozott ítélet foglalja össze:
„21. Ha a Szerződés nem is határozza meg a vállalkozás fogalmát, a Bíróság már többször megállapította, hogy vállalkozásnak minősül minden gazdasági tevékenységet folytató jogalany, függetlenül jogállásától és finanszírozási módjától (lásd a C–41/90. sz., Höfner és Elser ügyben 1991. április 23-án hozott ítélet [EBHT 1991., I–1979. o.] 21. pontját és a C–264/01., C–306/01., C–354/01. és C–355/01. sz., AOK Bundesverband és társai egyesített ügyekben 2004. március 16-án hozott ítélet [EBHT 2004., I–2493. o.] 46. pontját).
22. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy minden olyan tevékenység gazdasági tevékenységnek minősül, amely áruk vagy szolgáltatások adott piacon történő kínálatával jár (lásd különösen a C–35/96. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1998. június 18-án hozott ítélet [EBHT 1998., I–3851. o.] 36. pontját, és a C–180/98-C–184/98. sz., Pavlov és társai ügyben 2000. szeptember 12-én hozott ítélet [EBHT 2000., I–6451. o.] 75. pontját).”
Az Alkotmánybíróság ezért a Tpvt.-nek annak hatályát meghatározó 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az indítványozók szerint azzal, hogy a Tpvt. 21. § h) pontja objektív alapú megítélésre, jövőbeni magatartáson (,,akadályozásra alkalmas”) alapuló objektív felelősség megállapítására és ezen magatartás szankcionálására szolgáltathat alapot, ugyancsak a jogbiztonságot sértőnek, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközőnek minősül.
A Tpvt. kimondja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés általános tilalmát, és a 21. §-ában felsorolja – nem taxatív jelleggel – annak jellegzetes eseteit. Egyértelműen megállapítható a jogalkotó azon szándéka, hogy a felsorolt magatartási tényállások tilos volta a tényállást megvalósító piaci szereplő szándékának, felróhatóságának vizsgálata nélkül kerüljön megállapításra. A motivációtól függő – és a Tpvt. által tilosnak minősített – tisztességtelen versenycselekményeket a Tpvt. II. fejezete (3–7. §-a) tartalmazza. Az Alkotmánybíróság a Tpvt. 1. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálata során jelen határozatban kifejtett gyakorlatára hivatkozva megállapítja: az, hogy a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek a Tpvt. 21. § h) pontjában meghatározott tilos magatartási tényállás, nem ütközik a jogbiztonság követelményébe, így nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.
3. Az indítványban foglaltaknak megfelelően az Alkotmánybíróság elvégezte a Tpvt. 21. § h) pontjában foglalt rendelkezés és az Alkotmány 44/A. és 44/C. §-a közötti összefüggésnek a vizsgálatát. Megállapította, hogy a sérelmezett jogszabály és az Alkotmánynak az önkormányzati alapjogokat meghatározó 44/A. §-a, illetve az Alkotmánynak a helyi önkormányzati törvény elfogadásáról rendelkező 44/C. §-a között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nincs. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Tpvt. hatálya csak akkor terjed ki magatartásával piaci hatást kiváltó, közfeladatot ellátó szervcsoportra, ha törvény másképpen nem rendelkezik.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.] Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
Budapest, 2008. szeptember 16.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás