BK BH 2001/9
BK BH 2001/9
2001.01.01.
A cserbenhagyás vétsége a tényleges sérüléssel nem járó, de annak potenciális lehetőségét felvető közlekedési balesettel érintett jármű vezetőjére nézve írja elő a megállási és meggyőződési kötelezettség teljesítését, amelynek elmulasztását büntetőjogi következménnyel fenyegeti (Btk. 190. §).
A városi bíróság az 1998. május 13-án kelt ítéletében a terhelt bűnösségét cserbenhagyás vétségében, továbbá 8 rb., társtettesként elkövetett lopás vétségében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 250 napi tétel pénzbüntetéssel sújtotta, az egynapi tétel összegét 80 forintban határozta meg.
A cserbenhagyás vétségével kapcsolatban megállapított tényállás lényege a következő.
1997. november 15-én az esti órákban a terhelt az édesapja tulajdonában levő gépkocsival a városban közlekedett. A közlekedési jelzőlámpa piros jelzése miatt a terhelt útiránya szerinti oldalon várakozó gépkocsisor állt. A terhelt a várakozást elunva a gépkocsijával áttért a menetirány szerinti bal oldalra, hogy a várakozó gépkocsisort megelőzve forduljon, ám ez – egy másik gépkocsi miatt – nem volt megvalósítható. Módosítva eredeti elhatározását, ekkor a terhelt továbbhaladt a gépkocsisor mellett a kereszteződés felé, amikor ugyanebben a sávban – menetiránya szerint a jobb oldalon – szembe találta magát egy gépkocsival. Ez utóbbi autó vezetője a kormányt elhúzta, az útpadkára húzódva és fékezve kerülte el az ütközést, ám a terhelt – a szabálytalan útváltoztatása miatt – az autójával közben érintőleges súrlódással ütközött a sértett által vezetett személygépkocsival. A baleset következtében személyi sérülés nem történt. A terhelt ezután a helyszínt megállás nélkül elhagyta.
Az ügyészi fellebbezés folytán eljáró megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1998. november 9. napján kelt jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatva a terheltet 2 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra mint mellékbüntetésre is ítélte, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az ügyben – mindkét bírói határozatot érintően – a terhelt – védője útján – terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben a sérelmezett ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, és a terheltnek a cserbenhagyás vétsége alóli felmentését indítványozta. Okfejtése szerint az ítéleti tényállásban körülírt ütközés jelentéktelen volt, azt a terhelt nem is észlelte, ettől függetlenül – a körülményekből megítélhetően – semmiféle reális veszélye nem állt fenn annak, hogy a kocsik súrlódása következtében bárki sérülést szenvedjen, márpedig a Btk. 190. §-ában meghatározott tényállás megvalósulására csak akkor kerülhet sor, ha a baleset hatókörében olyan személy tartózkodott, aki megsérülhetett, élete vagy testi épsége közvetlen veszélybe került.
A legfőbb ügyész a terhelt felülvizsgálati indítványára vonatkozó észrevételében utalt arra, hogy a terhelt a gépkocsik ütközését – a sérelmezett ítéletben kifejtettek szerint is – észlelte, és az sem kétséges, hogy az ütközéssel érintett gépkocsiban ülők, elsősorban annak vezetője, a baleset közvetlen hatókörében volt, a sérülése nem volt kizárható. Minderre figyelemmel a sérelmezett ítéletek hatályban tartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a kifogásolt ítéletek kapcsán megállapította, hogy a városi bíróság ítéletének közvetlenül a történeti tényállás körében tett megállapításai nem érintik azt a szakértő véleményén alapuló tényt, hogy a terhelt a balesetet az ütköző gépkocsi megingásából adódóan észlelte. Ezt a megállapítását a Legfelsőbb Bíróság – az ez irányú állandó bírói gyakorlatot követve – lényegileg a ténymegállapítások köréhez tartozóként értékelte. Ebből adódóan a tényállás – eljárásjogilag tilalmazott – támadásának tekintette azt a védői érvet, amely szerint a terhelt a balesetet nem észlelte [Be. 284. § (1) bek. a) és b) pontok, továbbá 284/A. § (2) bek.].
Mindettől függetlenül a felülvizsgálati indítvány jogi érvelésével sem értett egyet. Tény, hogy a balesettel érintett autóban helyet foglalók a baleset közvetlen hatókörébe kerültek, a gépkocsik ütközésével az abban ülők sérülésének a potenciális veszélye (tényleges sérülés nélkül is) bekövetkezett. A Btk. 190. §-ában definiált cserbenhagyás vétsége éppen az ilyen, ténylegesen sérüléssel nem járó, ám annak potenciális lehetőségét felvető balesetek kapcsán ró – büntetőjogi felelősséggel bíró – kötelezettséget az elkövetőre, nevezetesen meg kell állnia, és meg kell győződnie arról, hogy a baleset következtében nincs-e közvetlen veszélyeztetettsége miatt segítségre szoruló személy.
Természetes, hogy a csekély koccanással, jelentéktelen erőbehatás folytán bekövetkező ütközéssel járó esetekben, amikor mindenki számára kétségtelenül világos, hogy személysérülés nem történhetett, ez a vétség nem állapítható meg. [Ilyen esetre utal a felülvizsgálati indítványban hivatkozott jogeset (BH 1987. évi 262.)].
Az adott esetben azonban nem erről van szó. A terhelt – hogy a menetirányával szemben haladó gépjárművel való ütközést elkerülje – a gépkocsi kormányát váratlanul elrántotta, és ekként súrolta végig a sértett autóját. Az erőbehatás folytán a gépkocsi oldala végigsúrlódott, és mindkét érintett jármű megingott. Amikor tehát a terhelt a helyszínről megállás nélkül továbbhajtott, nem tudhatta, hogy a gépkocsijával teljes hosszában végigsúrolt autóban – akár az ütközés, akár a gépkocsivezető ijedtsége, ilyen állapotban tett elhárító mozdulata következtében – nem szenvedhetett-e valaki sérülést.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvánnyal támadott első- és másodfokú határozat – az indítvánnyal érintett részében – törvényes, ezért azokat hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 479/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás