KK BH 2001/92
KK BH 2001/92
2001.02.01.
A fegyelmi határozat megtámadásánál a határozat tudomásra jutása nem feltétlenül esik egybe a határozat kézbesítésével [1989. évi II. tv 10. § (1) bek.].
A felperes az alperesi vadásztársaság tagja volt, akit az alperes fegyelmi bizottsága 1997. április 21-én kizárás büntetésben részesített. A felperes fellebbezése folytán a másodfokú fegyelmi szervként eljáró alperesi vadásztársaság közgyűlése az 1997. június 7-én hozott határozatával az elsőfokú fegyelmi határozatot helybenhagyta. A felperes az 1997. június 7-i közgyűlésen részt vett, előtte a közgyűlésen kihirdették a fegyelmi határozatot.
A felperes az 1997. november 18-án benyújtott keresetében a fegyelmi határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy a terhére rótt cselekményt nem követte el. Hivatkozott arra is, hogy a közgyűlési határozatot részére nem kézbesítették, ennek bizonyítékául hivatkozott a megyei főügyészségnek az alperes elnökéhez intézett felszólítására.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában hivatkozott az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (Etv.) 10. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint a társadalmi szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát bármely tag – a tudomásra jutástól számított 30 napon belül – a bíróság előtt megtámadhatja. Összhangban van ezzel az alperesi vadásztársaság fegyelmi szabályzata 30. §-ának (1) bekezdése is, amely szerint a jogerős fegyelmi határozatot – amennyiben az törvénysértő – a vadásztársaság bármely tagja a tudomásra jutástól számított 30 napon belül a bíróság előtt megtámadhatja.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy mind az Etv., mind az alperes fegyelmi szabályzata a megtámadási határidő kezdetét a tudomásra jutáshoz kötötte. A felperes a másodfokú fegyelmi határozatról annak meghozatala napján tudomást szerzett, ehhez képest 1997. november 18-án elkésetten – a 30 napos határidőn túl – nyújtotta be keresetét. A bíróság ezért érdemben nem vizsgálta a támadott határozatokat. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy az elkésettségen az sem változtat, hogy a megyei főügyészség az Etv. 14. §-a alapján felszólalással élt az alperes elnökéhez, hogy kézbesítse a fegyelmi szabályzatot a felperesnek, és tartsa be a fegyelmi szabályzat 27. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben indítványozta az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását. Hivatkozott a fegyelmi szabályzat 20. §-ának (1) bekezdésére és 27. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint a határozatot írásba kell foglalni, és azt az érdekeltnek meg kell küldeni. A megyei főügyészség felszólalása is azt bizonyítja, hogy a felperes részére nem kézbesítették a határozatot, ezzel a megtámadás joga nem nyílt meg. Jogi álláspontjának alátámasztására hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság két eseti döntésére is (BH 1990. évi 400. jogeset, BH 1997. évi 419. jogeset).
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helyes az abból levont jogi következtetése is. Mind az Etv. 10. §-ának (1) bekezdése, mind az alperesi fegyelmi szabályzat 30. §-ának (1) bekezdése alapján a tudomásra jutástól számított 30 napon belül kell bíróság előtt megtámadni a törvénysértőnek vélt határozatot. Ez nem mond ellent annak, hogy a fegyelmi szabályzat más pontjai alapján a fegyelmi határozatot kézbesíteni kell az érdekelt részére.
A felperes által a fellebbezésben hivatkozott legfelsőbb bírósági eseti döntések nem támasztják alá a jogi érvelését. A Kpkf.I.25.088/1999. számú határozat (BH 1990/400) indokolása szerint tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a 30 napos határidőt az elsőfokú határozat kézbesítésétől kell számítani. E határozat egyebekben az igazolási határidő számításával foglalkozik, nem pedig a tudomásra jutás – kézbesítés – jogi hatásának elkülönítésével. A Legfelsőbb Bíróság Kpkf.III.28.358/1996. számú határozata (BH 1997/419) szövegét a fellebbezés csak részben, a szövegkörnyezetből kiemelve idézi, megváltoztatva így annak jogi jelentését. Az eredeti szöveg szerint: „a megtámadás határidejét az Etv. a tudomásra jutástól számított 30 napon belül határozza meg. A tudomásra jutás a határozat meghozatalának, illetve szövegének megismerését jelenti, és nem azonos azzal, hogy a társadalmi szervezet tagja mikor jut arra a meggyőződésre, hogy a határozat törvénysértő. Erre tekintettel a felperes esetében sem az számít tudomásra jutásnak, amikor ő bírói és ügyészi kioktatás után arra a jogi következtetésre jutott, hogy az törvénysértő. A tudomásra jutás objektív határidő, nem függ a felperes szubjektív megítélésétől.”
A perbeli esetben azonban a felperes az 1997. június 7-i közgyűlésen részt vett, előtte a közgyűlésen kihirdették a fegyelmi határozatot, ezért a 30 napos megtámadási határidőt is e naptól kell számítani.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf.IV.28.324/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás