925/B/2001. AB határozat
925/B/2001. AB határozat*
2003.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a szabálysértési eljárás során lefoglalt és elkobzott dolgok kezeléséről és értékesítéséről, valamint a pénzbírság és egyéb pénzösszeg letiltásáról és átutalásáról szóló 10/2000. (III. 24.) PM rendelet 9. § (5) bekezdése, valamint e rendelet melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó álláspontja szerint a szabálysértési eljárás során lefoglalt és elkobzott dolgok kezeléséről és értékesítéséről, valamint a pénzbírság és egyéb pénzösszeg letiltásáról és átutalásáról szóló 10/2000. (III. 24.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 9. § (5) bekezdése, valamint e rendelet mellékletében található letiltási rendelvény szabályozása alkotmányellenes, mivel az nem rendelkezik a pénzbírság vagy egyéb pénzösszeg megfizetésére kötelezett jogorvoslati jogáról, holott az R. kibocsátására felhatalmazást adó, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Szt.) nem zárta ki kifejezetten a jogorvoslati jogot. Álláspontja szerint ezért az R. támadott rendelkezései sértik az Alkotmánynak mind a jogorvoslati jogról szóló 57. § (5) bekezdését, mind a kormány tagjainak rendeletalkotási jogot biztosító 37. § (3) bekezdését. Véleménye szerint nagyfokú bizonytalanságot eredményez az R. alkalmazásával kapcsolatban az is, hogy a ,,közlés” fogalmát nem definiálja egységesen és egyértelműen az Szt.
II.
Az Alkotmánybíróság a döntését a következő jogszabályokra alapozta:
Az Alkotmány indítványozó által hivatkozott rendelkezései:
,,37. § (3) A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
,,57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
Az R. indítvánnyal érintett rendelkezései:
,,9. § (1) A szabálysértési hatóság a jövedelem letiltása esetén négy példányban ,,Letiltási rendelvény”-t állít ki. Ennek egy példányát a fizetésre kötelezett foglalkoztatójának vagy a jövedelmet folyósító szervnek (a továbbiakban: munkáltató) küldi meg tértivevénnyel, egy példányát a szabálysértési hatóság székhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének (pénzügyi szabálysértés esetén a vámhatóságnak) az előírt módon kézbesíti, egy példányát a szabálysértési iratokhoz csatolja. A ,,Letiltási rendelvény” negyedik példányát a fizetésre kötelezettnek küldi meg. Kártérítés behajtása érdekében történő letiltás esetén a letiltási rendelvényt 5 példányban kell kiállítani, és az ötödik példányt a károsultnak kell megküldeni.
(2) A munkáltató – a ,,Letiltási rendelvény” kézhezvétele után – a jövedelemből letiltott összeget köteles a kifizetés esedékességekor a szabálysértési hatóság által megjelölt számlára (adóbeszedési számla, pénzügyi szabálysértés esetén vámbevételi számla) befizetni vagy nyolc napon belül értesíteni a szabálysértési hatóságot arról, ha a letiltás foganatosításának valamilyen akadálya van (így különösen: a jövedelmet már letiltották, lefoglalták, a fizetésre kötelezett munkavégzésre irányuló jogviszonya időközben megszűnt), illetve, ha az aránytalanul hosszú időt venne igénybe. A munkáltató értesítési kötelezettsége a letiltás később felmerülő akadálya esetén is fennáll.
(3) Kártérítés érdekében történő letiltás esetén közvetlenül a károsult szervezet számlájára, illetve a károsult magánszemély részére kell átutalni a letiltott összeget.
(4) A letiltás foganatosításának elmulasztása esetén a munkáltató anyagi felelőssége, valamint a letiltott összeg esedékes részének azonnali beszedési megbízással történő érvényesítése érdekében az illetékes települési önkormányzat jegyzőjét kell megkeresni. Az eljárásra az Art. rendelkezései az irányadók.
(5) A letiltást e rendelet melléklete szerinti mintának megfelelő ,,Letiltási rendelvényen” kell elrendelni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
A jogorvoslathoz való jog tartalmára nézve az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában a következőket mondta ki: ,,[a]z Alkotmány a jogorvoslathoz való jogot az alkotmányos alapjogok között rögzíti. Az, hogy az 57. § (5) bekezdése szerint a jogorvoslati jogot mindenki ,,a törvényekben meghatározottak szerint” gyakorolhatja, utalás az eltérő szabályozási lehetőségekre az egyes eljárásokban, arra, hogy a jogorvoslatnak többféle formája lehet. (…) Vagyis a jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy (…) ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. Ugyanakkor az ilyen felülvizsgálatot nem biztosító jogorvoslat nem feltétlenül alkotmányellenes a nem érdemi, nem ügydöntő határozatok esetén.” [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.]
Az Szt. rendelkezései alapján a szabálysértési hatóság pénzbírságot kiszabó határozatával szemben többek között a szabálysértés elkövetője kifogást nyújthat be, s ha a szabálysértési hatóság határozatát nem módosítja, illetve nem vonja vissza, a szabálysértési hatóság az ügyet átteszi az illetékes bírósághoz. A pénzbírságot a közigazgatási végrehajtás általános szabályai szerint kell behajtani, ha azonban a pénzbírság vagy egyéb pénzösszeg megfizetésére kötelezett a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a pénzösszeget nem fizeti meg, a szabálysértési hatóság – letiltási rendelvény útján – közvetlen letiltást bocsát ki. Az R. szerint a letiltási rendelvényt a szabálysértési hatóság a munkáltatónak küldi meg, aki vagy befizeti a kifizetés esedékességekor a kötelezett jövedelméből letiltott összeget, vagy nyolc napon belül értesíti a szabálysértési hatóságot arról, ha a letiltás foganatosításának valamilyen akadálya van.
A szabálysértési hatóság határozata alapján kibocsátott letiltási rendelvény tehát nem érdemi határozat, hiszen a pénzbírság kiszabásáról a szabálysértési hatóság pénzbírságot elrendelő határozata rendelkezik, mellyel szemben a szabálysértés elkövetője kifogással élhet. Továbbá a letiltási rendelvény nem a szabálysértés elkövetőjével, hanem annak munkáltatójával szemben állapít meg kötelezettséget, ezen belül a letiltás akadályára vonatkozó értesítés kötelezettségét is, azonban a szabálysértés elkövetőjének munkáltatójára nézve nem állapít meg joghátrányt, hiszen a munkáltató az alkalmazottja jövedelméből köteles a letiltást érvényesíteni.
Ennek alapján az, hogy az R. nem teszi lehetővé a szabálysértés elkövetője számára a letiltási rendelvénnyel szembeni jogorvoslatot, nem sérti a jogorvoslathoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy miután az R. az Szt. felhatalmazása alapján, az Szt.-ben meghatározott keretek között rendezi a közvetlen letiltás részletes szabályait, nem ellentétes az Szt.-vel. A jövedelemből letiltható összeg, a letiltás és befolyt pénzösszeg elszámolása tekintetében az R. 10. §-a a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt rendeli alkalmazni, tehát az R. nem ellentétes ezzel a törvénnyel sem, s nem sérti Alkotmány 37. § (3) bekezdését sem.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2003. május 27.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás