KK BH 2001/95
KK BH 2001/95
2001.02.01.
A felettes szerv az elsőfokú közigazgatási határozatot és az azt megelőző eljárást csak az eljárási szabályoknak megfelelően benyújtott fellebbezés kapcsán vizsgálhatja meg [Áe. 16. § (3) bek., 39. §, 40. §, 45. § (1) bek., 62. § (1)–(2) bek., 66-67. §, 72. § (1) bek.; Pp. 71. §, 339. § (1) bek.].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a város jegyzője az 1996. február 8. napján kelt határozatában engedélyt adott a felpereseknek arra, hogy az alperesi beavatkozóval szomszédos ingatlanukon építsenek. E határozatot a beavatkozó részére 1996. február 12. napján kézbesítették, a műszaki tervek mellékelése nélkül. Az alperesi beavatkozó a határozat ellen jogorvoslatot nem nyújtott be. Az alperesi beavatkozó 1996 márciusában észlelte az építkezés megkezdését, és a jegyzőnek címzett, 1996. április 18-án keltezett beadványában sérelmezte a hátsó kert hiányát, ennek ingatlanára gyakorolt hatását. 1996. október 14-én ezt jegyzőkönyvbe mondva megismételte, és kérte a hatóság intézkedését. Az alperesi beavatkozó 1996. október 17-én kelt és az alperesnek címzett beadványában panasszal élt az építésügyi hatóság ellen, és intézkedések foganatosítását kérte. Az alperes felhívására az elsőfokú hatóság az építési engedélyt kézbesítette azon érintettek részére is, akikkel kapcsolatban ezt korábban elmulasztotta. E személyek jogorvoslattal nem éltek. Az alperes az 1997. február 10. napján hozott határozatában a korábbi határozatot megsemmisítette, egyidejűleg a felperesek családi ház bővítésére és gépkocsitároló építésére irányuló kérelmét elutasította. Az alperesi beavatkozó 1996. október 17-én kelt beadványát az építési engedélyt megadó határozattal szembeni fellebbezésnek tekintette, azt az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 66. §-ának (2) bekezdése alapján bírálta el. Utalt arra, hogy a határozat nem emelkedett jogerőre, mivel az nem tartalmazott arra való felhívást, hogy a műszaki tervek az elsőfokú hatóságnál megtekinthetőek, illetve a határozat nem felelt meg a 12/1986. (XII. 30.) ÉVM számú rendelet (a továbbiakban: R.) 18. §-a (1) bekezdése d) pontjának, azaz nem rögzítette az engedély megadásának esetleges feltételeit. Ezáltal gátolta, hogy az ügyben érintettek megfelelően tudjanak élni jogorvoslati jogosultságukkal. Határozatában rögzítette azt is, hogy az építkezés milyen anyagi jogszabályi rendelkezésekbe ütközik.
A felperesek keresetükben az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérték arra hivatkozva, hogy az alperes jogszabálysértő módon bírálta el fellebbezésként az alperesi beavatkozó beadványát. Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte, ugyanilyen nyilatkozatot tett az alperesi beavatkozó is.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata jogszerű döntést tartalmaz. Az építkezés sérti az OÉSZ szabályait, és erről az alperesi beavatkozó az elsőfokú határozatból nem szerezhetett tudomást. Ennélfogva az elsőfokú határozat nem emelkedett jogerőre, és a felperesek esetében nem lehet szó a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokról. Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, kérték annak megváltoztatását kereseti kérelmüknek megfelelően. Az alperes és az alperesi beavatkozó az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperesek az Áe. 61. §-ának (5) bekezdésére alappal nem hivatkozhatnak, mivel az alperes a határozatát az 1996. október 17. napján érkezett bejelentés fellebbezésként történt elbírálása során hozta meg. Az alperes ezt a beadványt nem jogszerűen bírálta el fellebbezésként, és jogsértő módon állapította meg azt is, hogy az elsőfokú határozat nem emelkedett jogerőre. A R. 18. §-a (1) bekezdésének d) pontjára való hivatkozás csak a határozat anyagi jogi megítélésű hiányossága lehet, de az ügyfelet megillető eljárási jogosultság igénybevételére kihatása nincs, az anyagi jogi jogszabálysértés pedig fellebbezési határidő törvényben meghatározott időpontjának mellőzésére nem adhat alapot. Az építési engedély iránti kérelmet elbíráló elsőfokú határozat nem kívánt az OÉSZ szabályaitól való eltérésre lehetőséget adni, annak ellenére, hogy a benyújtott tervdokumentáció anyagi jogi szempontból jogszabálysértőnek tűnik. Az ügy érdemére is kiható lényeges és bírói szakban nem orvosolható jogszabálysértésként értékelte a határidőn túl benyújtott fellebbezés elbírálását, és az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az alperesi beavatkozó fellebbezését határidőn túl benyújtott beadványként, az elkésett fellebbezésre vonatkozó szabályok szerint kell elbírálnia. Utalt egyben arra, hogy e per-ügy nem azonos ténybeli és jogi megítélésű az ugyanezen bíróság előtt folyamatban volt üggyel.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Azzal érvelt, hogy a másodfokú bíróság téves ténybeli és jogi következtetésekre jutott, döntése sérti az Áe. 62. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 16. §-ának (3) bekezdésében, 45. §-ának (1) bekezdésében, 47. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat és nem felel meg az eddig követett, az ítéletben rögzített jogi álláspontnak sem. Határozatában kifejtett érveit fenntartva hangsúlyozta, hogy az 1996. áprilisi alperesi beavatkozói beadványokat is lehetne fellebbezésnek minősíteni. Az alperesi beavatkozó is ugyanilyen tartalmú nyilatkozatot tett. A felperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében meghatározott keretek között.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Mindenekelőtt rögzíti a Legfelsőbb Bíróság, hogy a 4.Pf.20.291/1993/2. számú jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, ezért ebben az ügyben a Legfelsőbb Bíróságnak nem volt és jelenleg sincs módja jogi álláspontjának kifejtésére.
Egyetért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogi álláspontjával a tekintetben, hogy valamely közigazgatási határozat anyagi jogi jellegű jogszabálysértése, amely esetlegesen utóbb jut az ügyfél tudomására, az Áe. szerinti szabályozás értelmében nem ad jogi lehetőséget a jogorvoslati határidők törvényben meghatározott idejének mellőzésére, túllépésére, illetőleg újraélesztésére. Az Áe. 45. §-ának (1) bekezdése a határozat kézbesítés útján történő közlését írja elő, amely a perbeli esetben az alperes által sem vitatottan szabályszerűen megtörtént. Az alperesi beavatkozó a számára szabályszerűen kézbesített határozat ellen az Áe. 62. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti 15 napos határidő alatt fellebbezést nem nyújtott be. Az a tény pedig, hogy a többi ügyfél vonatkozásában a fellebbezési határidő még nem telt le, az előzőekben rögzített jogszabályi rendelkezésekből következően az alperesi beavatkozó fellebbezésének jogszerű elbírálási lehetőségét nem teremti meg. A felettes szerv az elsőfokú határozatot és az azt megelőző eljárást csak az eljárási szabályoknak megfelelően eljárva benyújtott fellebbezés kapcsán vizsgálhatja meg (Áe. 66. §, 67. §).
Az Áe. 16. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni. A tartalma szerint fellebbezésnek tekintendő beadványra is irányadóak azonban az Áe. 62. §-ában, 39. és 40. §-ában meghatározottak. A közigazgatási szerv határidő elmulasztása esetén az eljárását csak akkor folytathatja, ha az igazolási kérelemnek helyt ad [Áe. 40. § (5) bekezdés]. Igazolási kérelmet pedig csak az Áe. 40. §-ában szabályozottak szerinti határidőben és módon lehet előterjeszteni. E perbeli ügyben fellebbezési határidő elmulasztása miatti igazolási kérelmet elbíráló határozat nem született.
Az alperes határozata rendelkező részében és indokolásában is kifejezetten megjelölte, hogy az alperesi beavatkozó 1996. október 17-i beadványát bírálja el fellebbezésként, ezért a bíróságnak kizárólag e döntés jogi indokainak a felülvizsgálatára volt jogszabályi lehetősége. Az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság csak a felülvizsgálni kért határozatok jogszerűsége avagy jogszerűtlensége tárgyában határozhat. E körben pedig mindig a határozathozatalkor irányadó tényállásra és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel kell döntenie. Eljárása során méltányosságot nem gyakorolhat. Ismételten utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a határozat anyagi jogi megítélésű határozathozatalt követően felmerült jogszabálysértései a fellebbezési határidő újraélesztésére nem adnak jogi lehetőséget. Az ilyen jogszabálysértések kiküszöbölésére a Pp. 71. §-ában szabályozottak szerinti módon felügyeleti intézkedés keretében kerülhet sor, ha annak jogszabályi feltételei fennállnak.
A jogerős ítéletet hozó bíróság tehát a helyesen megállapított tényállásból helyes ténybeli és jogkövetkeztetéssel állapította meg azt, hogy az alperesi beavatkozó 1996. október 17-én érkezett beadványát az alperes fellebbezésként nem bírálhatta el. (Elkésett, igazolási kérelmet nem tartalmazott, illetve igazolási kérelem elbírálása tárgyában határozat nem született.) Ebből következően pedig az alperesnek nem állt rendelkezésére olyan fellebbezés, amely alapján az Áe. 62. §-a szerinti fellebbezési eljárást lefolytathatta volna, és az ügy anyagi jellegű jogszabálysértéseit kivizsgálhatta volna. Ezért az alperes döntése olyan lényeges eljárási szabályokat sért, amelyeknek az ügy érdemi elbírálására is kihatása volt, és bírói szakban már nem orvosolható. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében tehát helyesen és jogszerűen döntött az alperes határozatának hatályon kívül helyezéséről és jogszerűen állapította meg azt is, hogy az alperesi beavatkozó fellebbezési határidőn túl benyújtott beadványát csak az elkésett fellebbezésre vonatkozó szabályok szerint lehet elbírálni.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelelt, ezért a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.IV.28.137/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás