BK BH 2001/97
BK BH 2001/97
2001.03.01.
I. Az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettével bűnhalmazatban a hamis vád bűntette is megvalósul, ha a terhelt az ellene foganatosított rendőri intézkedés vagy az elrendelt nyomozás során a más nevére szóló, talált vagy lopott személyi igazolványt használ fel, és a rendőri jelentésbe, illetve a gyanúsítottkénti kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvbe is e más személy adatai kerülnek [Btk. 12. § (1) bek., 233. § (1) bek. a) pont, 274. § (1) bek. c) pont].
II. A hamis vád bűntette szempontjából a „vádolás” nincs alakisághoz kötve, a bűncselekmény veszélyeztető jellegű és nem célzatos, így az eshetőleges szándékkal is megvalósítható, befejezettségéhez pedig elegendő, ha az elkövető felismeri, hogy a passzív alany ellen büntetőeljárás indulhat, végül annak sincs jelentősége, hogy utóbb a terhelt ellen indított büntetőeljárást megszüntették [Btk. 233. § (1) bek. a) pont].
III. Ugyanazon cselekmény miatt ugyanazon személy ellen, ugyanabban az eljárásban, többször is előadott hamis vád: természetes egység [Btk. 12. § (1) bek., 233. § (1) bek.].
A kerületi bíróság az 1995. április 12. napján kelt, illetve a másodfokú bíróság az 1996. február 6. napján meghozott ítéletével a terheltet közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bek. c) pont] és hamis vád bűntette miatt halmazati büntetésül – mint többszörös visszaesőt – 10 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1993. augusztus 5. napját megelőzően megtalálta N. P. P. személyi igazolványát.
1993. augusztus 5-én a hajnali órákban vagyon elleni bűncselekmény gyanúja miatt a terhelttel – és társaival szemben – rendőri intézkedésre került sor. A terhelt ekkor N. P. P.-ként nevezte meg magát, és a nevezettre vonatkozó – korábban megtanult – személyi adatokat adta elő. Ezeket a személyi adatokat rögzítették a rendőri jelentésben, a még aznap N. P. P. ellen jármű önkényes elvételének vétsége miatt elrendelt nyomozás során és a terhelttel szemben foganatosított gyanúsítottkénti kihallgatásról készített jegyzőkönyvben is, amelyet a terhelt „N. P. P.-ként” írt alá. Az őrizetbe vételét is ezen a néven rendelték el, amely határozat kihirdetését szintén „N. P.” aláírással vett tudomásul, házkutatásra azonban a terhelt élettársának a lakásán került sor.
A terhelt kiléte már az őrizet ideje alatt tisztázódott, és így foganatba vették rajta a korábban jogerősen kiszabott 10 hónapi szabadságvesztés büntetést.
Az illetékes rendőrkapitányság utóbb – 1994. február 21. napján – a vagyon elleni bűncselekmény miatti nyomozást bizonyítékok hiányában megszüntette.
A fenti jogerős határozatok ellen, anyagi jogszabálysértésre hivatkozással, a bűnösségének hamis vádban történt megállapítását sérelmezve a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indokolta ezt azzal, hogy noha a büntetőeljárásban valóban N. P. P. adatait használta fel, a gyanú tárgyául szolgáló bűncselekmény elkövetését azonban a kihallgatásakor tagadta, emiatt nevezettet hamisan nem vádolta; így a terhére rótt bűncselekményt sem követhette el, annál inkább sem, mert végül még a nyomozást is megszüntették.
A legfőbb ügyész a sérelmezett határozatoknak a hatályukban történő fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott hamis vád bűntettét az követi el, aki a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol.
A „vádolás” alakisághoz nincs kötve; a törvényi tényállás kimerítéséhez célzat nem szükséges; következésképpen a bűncselekmény eshetőleges szándékkal is elkövethető, de nem tényállási elem az sem, hogy a megvádolt személy ellen büntetőeljárás induljon. Ilyen értelemben a hamis vád ún. veszélyeztetési bűncselekmény, és az a törvényi tényállásban írt magatartás tanúsításával befejezetté válik.
Az irányadó történeti tényállás szerint, amikor a terheltet a rendőrjárőr „tetten érte”, egy konkrétan azonosítható és létező személy – N. P. P. – személyi adatait mondta be. A terhelt már a helyszínen tisztában volt azzal, hogy vagyon elleni bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják, és amikor a rendőrhatóság tagjai előtt magát más személynek adta ki, a gyanút erre az ártatlan személyre hárította át. Felismerte azt is, hogy e személy, az ún. passzív alany ellen büntetőeljárás indulhat, és ennek a lehetőségébe belenyugodva cselekedett.
A terhelt tehát a hamis vád bűntettét már a büntetőeljárás megindítása előtt elkövette, minthogy a törvényi tényállást egészében kimerítette. Ez okból pedig annak a ténynek, hogy a terhelt utóbb, a gyanúsítottkénti kihallgatásakor tagadta a vagyon elleni cselekmény elkövetését, azért nincs jelentősége, mert amikor magát ismét N. P. P.-ként nevezte meg, csak a már korábban befejezett hamis vádat ismételte meg.
Az ítélkezési gyakorlat nemcsak abban egységes, hogy az ilyen esetekben az intellektuális közokirat-hamisítást a hamis váddal halmazatban kell megállapítani (BH 1989/214., BH 1997/377.), hanem abban is, hogy ugyanazon cselekmény miatt ugyanazon személy ellen, ugyanabban az eljárásban többször is előadott hamis vád: természetes egység.
Hasonló okból nincs jelentősége annak sem, hogy később a terhelttel szemben a nyomozást megszüntették.
Miután a valótlanul megnevezett személy ellen hatósági intézkedésre ténylegesen nem került sor, mert házkutatást is a terhelt tartózkodási helyén, élettársának a lakásán tartottak, a hamis vád alapesetének a megállapítása szintén törvényes volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság – egyetértve a legfőbb ügyészi indítvánnyal – a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. IV. 1468/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás