1/2002. (I. 11.) AB határozat
1/2002. (I. 11.) AB határozat1
2002.01.11.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény 5. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe – a diszkrimináció tilalmának elvébe – ütközőnek véli az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 5. § (1) bekezdését. Indoklása szerint a diszkrimináció abban nyilvánul meg, hogy az országgyűlési képviselők választásán csak a pártok állíthatnak jelölteket, mivel – a független képviselőjelölteket nem számítva – a többi társadalmi szervezetnek nincs jelöltállítási joga. Álláspontja szerint a Vjt. alkotmányos indok nélkül tesz különbséget az egyes társadalmi szervezetek között pusztán azon az alapon, hogy pártként vagy más típusú társadalmi szervezetként működnek-e. Így a pártok a többi társadalmi szervezethez képest pozitív diszkriminációban részesülnek. Álláspontja szerint a pártok ugyanolyan társadalmi szervezetek, mint bármely más, az egyesülési jog alapján létrehozott szervezetek.
Az indítványozó szerint az Alkotmány 63. § (1) bekezdésében szabályozott – az egyesülési jogról szóló – rendelkezésbe is ütközik a Vjt. 5. § (1) bekezdése: ,,…a vitatott szabályozás az Alkotmányban biztosított egyesülési jog tekintetében alkalmaz diszkriminációt''.
2. A Vjt.-vel ellentétes szabályozást tartalmaz a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Övjt.), amely valamennyi társadalmi szervezet részére biztosítja a jelöltállítási jogosultságot. Indoklása szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azáltal, hogy nem biztosította valamennyi jogszerűen létrehozott társadalmi szervezetnek a jelöltállítási jogot az országgyűlési választáson is.
II.
1. Az Alkotmány vizsgált rendelkezései:
,,3. § (2) A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.''
,,8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.''
,,63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni.''
,,70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.''
2. A Vjt. vizsgált rendelkezése:
,,5. § (1) Az egyéni választókerületben a választópolgárok és azok a társadalmi szervezetek, amelyek megfelelnek a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban: párt) – a (2) bekezdésben foglalt feltételekkel – jelölhetnek. Két vagy több párt közösen is ajánlhat és jelölhet.''
3. A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Ptv.) vizsgált rendelkezése:
,,1. § E törvény hatálya azokra a társadalmi szervezetekre terjed ki, amelyek nyilvántartott tagsággal rendelkeznek, és amelyek a nyilvántartásba vételüket végző bíróság előtt kinyilvánítják, hogy e törvény rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek ismerik el.''
4. Az Övjt. vizsgált rendelkezése:
,,54/A. § k) jelölő szervezet: a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény szerint bejegyzett párt, valamint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény szerint bejegyzett társadalmi szervezet és kisebbségi szervezet,''
5. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) vizsgált rendelkezése:
,,1. § Az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre vagy azok tevékenységében részt vegyen.''
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság a Vjt. 5. § (1) bekezdésének alkotmányellenességével kapcsolatos indítvány vizsgálatát elsőként abból a szempontból végezte el, hogy az nem minősül-e ,,ítélt dolognak''.
Az Alkotmánybíróság az 1243/B/1993. AB határozatával a Vjt. 5. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása iránti indítványt és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet elutasította (ABH 1994, 663.). Az Alkotmánybíróságnak ez a határozata a Vjt. 5. § (1) bekezdését a jelölés és az ajánlás összefüggésében vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság a 33/2000. (X. 20.) AB határozatával a Vjt. 5. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó kérelmet elutasította (ABH 2000, 221.). Az Alkotmánybíróságnak ez a határozata a független jelöltekkel kapcsolatos vizsgálatot végezte el.
Jelen indítvány a Vjt. 5. § (1) bekezdését a társadalmi szervezetek jelöltállítási joga oldaláról támadja.
Mindezek alapján az ,,ítélt dolog'' megállapítására nem került sor, és az Alkotmánybíróság a jelen indítványt érdemben vizsgálta.
2. Az Alkotmány 3. § (2) bekezdése rögzíti: ,,A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.'' Az Alkotmánybíróság az 53/1996. (XI. 22.) AB határozatában már megállapította: ,,…a pártokat a hatályos alkotmányi és törvényi szabályozás szerint – az egyesülési jog alapján létrejövő egyéb szervezetekhez viszonyítva – többletjogosítványok illetik meg, és sajátos kötelességek terhelik. A Ptv. preambulumában megjelölt és a pártok által is érvényesítendő politikai jogok körében kiemelkedő helyet foglal el az aktív és passzív választójog. E megállapítás megalapozottságát támasztják alá a hatályos választójogi törvények. A kapcsolódó jogosultságokat, feladatokat és az eljárási rendet az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény (…) tartalmazza (…)'' (ABH 1996, 165., 168.).
Az Alkotmánybíróság a 27/1998. (VI. 16.) AB határozatban már megállapította: ,,A pártoknak nem csupán általában van közvetítő szerepe az állam és a társadalom között [Alkotmány 3. § (2) bekezdés], hanem az Alkotmány kifejezetten olyan 'többpártrendszert' és 'parlamenti demokráciát' valósít meg (Alkotmány preambulum), amelyben a pártoknak az Országgyűlésben kifejezetten jelen kell lenniük, mert az Alkotmány a demokratikus intézményrendszer működéséhez nélkülözhetetlen feladatokat ír elő a pártok parlamenti képviselőcsoportjai, illetve vezetőik számára [19/B. § (2) bekezdés, 28. § (5) bekezdés, 32/A. § (4) bekezdés]. A pártok országgyűlési szerepe az Alkotmányból következik; ez az egyetlen olyan fogalmi ismérv, amely a 'pártot' más társadalmi szervezetektől megkülönbözteti. Csak az a politikai szervezet 'párt', amely képviselőjelöltek állításával bizonyítja ama törekvése komolyságát, hogy a 'népakaratot' az Országgyűlésben képviselői által 'nyilvánítsa ki'.'' (ABH 1998, 197., 201.)
A Ptv. hatálya az 1. §-ban megjelölt társadalmi szervezetek egy csoportjára – a pártokra – terjed ki. A Ptv. 3. § (3) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: ,,A bíróság az ügyészség indítványára – a párt társadalmi szervezetként való további működésének érintetlenül hagyásával – megállapítja a párt működésének megszűnését, ha a párt egymást követő két általános országgyűlési képviselői választáson nem állít jelöltet.'' A társadalmi szervezet és a párt közötti fogalmi elhatárolás egyik alapja a megszűnés különleges esete: az a párt, amely nem kíván, vagy nem tesz eleget az Alkotmány 3. § (2) bekezdésében meghatározottaknak, az a párt a Ptv. 3. § (3) bekezdésben levő rendelkezés alapján megszűnik. A Ptv. alapján a pártokat más társadalmi szervezeteknél nagyobb kötelezettség terheli a gazdálkodás nyilvánosságában [9. § (1)–(2) bekezdései], továbbá olyan bevételi tilalmak terhelik [Ptv. 4. § (3) bekezdés], amelyek más társadalmi szervezetek számára megengedettek.
A pártok működésének – más társadalmi szervezetekhez képest – olyan többletfeltételei vannak, amelyek az Alkotmány 3. § (2) bekezdéséből következnek: ,,A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában''. A nem pártként bejegyzett társadalmi szerveztekre nem vonatkozik az Alkotmány e rendelkezése. A nem pártként bejegyzett társadalmi szervezeteknek van ilyen lehetőségük, de ilyen alkotmányos kötelezettségük nincs. A Vjt. 5. § (1) bekezdése ezt az alkotmányos ,,többletet'' állapítja meg azáltal, hogy az országgyűlési választásokon csak azon társadalmi szervezetek jelölési jogát ismeri el, amelyek egyik alapfunkciójuknak az országgyűlési választáson való részvételt tekintik. A gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy a társadalmi szervezetek döntő többségét más alkotmányos célok megvalósítása érdekében hozzák létre az alapítók, nem azért, hogy az Alkotmány 3. § (2) bekezdésébe foglalt rendelkezésnek eleget tegyenek.
3. Az Alkotmánybíróság a 19/1994. (IV. 1.) AB határozatában megállapította: ,,(…) az országgyűlési képviselők jelöléséről az Alkotmány nem rendelkezik. Ebből az következik, hogy a jelölésre, illetve annak módjára vonatkozó szabályok megállapítása – az Alkotmány keretei között – a törvényhozó mérlegelési jogkörébe tartozik.'' (ABH 1994, 99., 101.)
Az Alkotmánynak nincs olyan rendelkezése, amely a társadalmi szervezetek számára a jelölés jogát alapjognak tekintené. A Vjt. 5. § (1) bekezdése korlátozza ugyan a társadalmi szervezetek jelöltállítási jogát az országgyűlési választásokon, azonban ezt a korlátozást az Alkotmány 3. § (2) bekezdése indokolttá teszi, így a korlátozás nem alkotmányellenes.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy nincs akadálya annak, hogy egy társadalmi szervezet, eleget téve a Vjt. 5. § (1) bekezdésében meghatározott követelménynek, az országgyűlési választáson jelölteket állítson.
4. Az indítványozó abból a szempontból is támadja a Vjt. 5. § (1) bekezdését, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megállapított diszkrimináció tilalmába ütközik-e.
Az Alkotmánybíróság a 408/H/1998. AB határozatában rámutatott arra, hogy ,,a diszkrimináció Alkotmányban meghatározott tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság kifejtette azt is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. Alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden – személyek közötti – jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket [9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 48., 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 77–78., 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282., 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 200., 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 138.].'' (ABH 2000, 760., 763.)
A jelöltállítási jog – sem az országgyűlési, sem az önkormányzati választáson – nem alkotmányos alapjog. Ezért a jelöltállítási jog tekintetében a pártok, illetve az egyéb társadalmi szervezetek közötti különbségtétel csak akkor minősül alkotmányellenesnek, ha a megkülönböztetés azonos csoportba tartozó jogalanyokra vonatkozik, továbbá, ha az eltérő szabályozás ésszerű indok nélküli, azaz önkényes. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Alkotmány 3. § (2) bekezdése, illetve a Ptv. rendelkezései alapján megállapította, hogy a pártok és az egyéb társadalmi szervezetek a jelöltállítás tekintetében nem képeznek azonos jogalanyi kört. Az eltérő jogalanyi körre vonatkozó eltérő rendelkezések megállapítása pedig nem minősül alkotmányellenes megkülönböztetésnek. Tehát a Vjt. 5. § (1) bekezdése – amely kizárja azon társadalmi szervezeteket az országgyűlési képviselő-választáson a jelölési jogból, amelyek nem felelnek meg a Ptv.-ben meghatározott feltételeknek – nem ütközik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megállapított diszkrimináció tilalmába.
Mindennek alapján az Alkotmánybíróság az indítványnak azt a részét, amely a Vjt. 5. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult, elutasította.
5. Az indítványozó álláspontja szerint a Vjt. 5. § (1) bekezdése indokolatlanul korlátozza az egyesülési jogot.
Az Alkotmány 63. § (1) bekezdése és az Etv. 1. §-a rendelkezik az egyesülési jog gyakorlásáról, valamint a társadalmi szervezetek létrehozásáról, illetve működéséről. Ezek szerint mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre, vagy azok tevékenységében részt vegyen. Az érintett személytől függ, hogy milyen szervezet, közösség megalakításában, illetőleg tevékenységében vesz részt: olyanban, amely az országgyűlési választáson is jelöltet állíthat, vagy olyanban, amely erre nem jogosult. Az egyesülési jog, mint alapvető szabadságjog a természetes személyek joga. Az érintett személy egyidejűleg tagja lehet társadalmi szervezetnek és pártnak is. Ezzel szemben a Vjt. 5. § (1) bekezdése, amely a jelöltállításra vonatkozik, nem korlátozza a természetes személyeket az egyesülési jog gyakorlásában. A Vjt. 5. § (1) bekezdésébe foglalt különbségtétel, illetőleg korlátozás nem a természetes személyekre, hanem a társadalmi szervezetekre vonatkozik.
Az Alkotmány 63. § (1) bekezdésében megállapított egyesülési jognak nem része a jelöltállítási jog. A jelöltállítás joga az Alkotmány 70. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott választójogon alapul, amelynek részletszabályait a Vjt., illetőleg az Övjt. tartalmazza. Erre az Alkotmánybíróság a 63/B/1995. AB határozatában már utalt: ,,A jelöltállítás rendjét a választási eljárásnak a választójogi törvényekben foglalt szabályai határozzák meg.'' (ABH 1996, 509., 514.)
Mivel a természetes személyek egyesülési jogát nem korlátozza a Vjt. 5. § (1) bekezdése, ebből következően az nem ütközik az Alkotmány 63. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványnak azt a részét is elutasította, amely az Alkotmány 63. § (1) bekezdésének sérelmét állította.
6. Az indítványozó szerint a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést követett el azáltal, hogy nem tette lehetővé társadalmi szervezetek jelöltállítási jogának érvényesülését az országgyűlési választáson. Álláspontja szerint a mulasztás azzal következett be, hogy az Övjt. 54/A. § k) pontja lehetővé teszi, hogy a helyi önkormányzati választáson valamennyi – a törvényes követelménynek megfelelő – társadalmi szervezet jelöltet állítson, ugyanezt a lehetőséget azonban a Vjt. az országgyűlési képviselők választásán nem biztosítja.
Az Országgyűlésnek és a helyi önkormányzatoknak eltérő rendeltetésük van. A helyi önkormányzatok az Alkotmány alapján, a magyar államszervezeten belül elkülönült, önálló szervezeti rendszert alkotnak. Hatáskörük és feladataik szempontjából alapvetően különböznek az Országgyűléstől. Az Alkotmánynak a választásokra vonatkozó fejezete azonos követelményeket fogalmaz meg az országgyűlési és a helyi önkormányzati választásokkal szemben: a választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos. Azonban maga az Alkotmány [70. § (1) és (2) bekezdés] is különbséget tesz az országgyűlési és a helyi önkormányzati választás, továbbá a megyei közgyűlés elnökének választása között.
Az Országgyűlésnek nincs olyan alkotmányos kötelezettsége, hogy az országgyűlési és az önkormányzati választásokon azonosan szabályozza a jelölés jogát. Az Országgyűlés megteheti, hogy eltérő módon állapítja meg a jelölés feltételeit az országgyűlési és az önkormányzati választáson. Tehát nem követett el az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést azzal, hogy eltérő módon rendelkezett a jelöltállítás jogáról a különböző választásokon. Ennek alapján az Alkotmánybíróság az indítványnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó részét elutasította.
7. Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben való közzétételét a közérdeklődésre tekintettel rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1004/B/2000.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás