BK BH 2002/1
BK BH 2002/1
2002.01.01.
A bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntette az üzletszerű kéjelgéshez kapcsolódó bűnsegédi magatartás mellett magában foglal olyan rábírás jellegű magatartást is, amely az ott foglalkoztatott prostituáltaknak a betérő vendégekkel anyagi ellenszolgáltatás fejében történő közösülésére, illetőleg fajtalankodására vonatkozik;
ezért a szóban forgó bűncselekménnyel a specialitás folytán alaki bűnhalmazatban a kerítés bűntette nem állapítható meg, minthogy ez ugyanannak a magatartásnak a kétszeres büntetőjogi értékelését eredményezné [Btk. 12. § (1) bek., 205. § (2) bek., 207. § (2) bek.].
A városi bíróság a 2000. június 13-án kelt ítéletével az I. r. vádlott bűnösségét bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében, 3 rendbeli folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett kerítés bűntettében, és 5 rendbeli folytatólagosan, fenyegetéssel elkövetett kerítés bűntettében állapította meg, és ezért – halmazati büntetésül – 6 évi börtönbüntetésre, 7 évre a közügyektől eltiltásra, továbbá 1 000 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A bíróság az I. r. vádlottat a további 2 rendbeli folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett kerítés bűntette és a folytatólagosan, erőszakkal elkövetett kerítés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A II. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében, valamint erőszakkal elkövetett kerítés bűntettének kísérletében állapította meg, és ezért mint visszaesőt – halmazati büntetésül – 3 évi börtönbüntetésre, 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a II. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
A VI. r. vádlott bűnösségét társtettesként 3 rendbeli aljas célból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében, valamint – a városi bíróság végzésében alkalmazott próbára bocsátás megszüntetése folytán – további magánlaksértés vétségében állapította meg, ezért a VI. r. vádlottat mint többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül – 2 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott nős családi állapotú, két kiskorú gyermeke van, iskolai végzettsége 8 általános iskola, szakképzettséggel nem rendelkezik, korábban vállalkozóként tüzelőanyag-kereskedőként dolgozott. Vagyona egy családi ház 50%-os tulajdoni hányada és két gépkocsi.
Büntetve volt 2000. január 7-én kiskorút foglalkoztató bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntette miatt 3 évi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül a közügyektől 4 évi eltiltásra, valamint 600 000 forint pénzmellékbüntetésre. Jelenleg ezt a büntetését tölti.
A II. r. vádlott nőtlen családi állapotú, kiskorú gyermeke nincs, iskolai végzettsége 8 általános iskola, szakképzettséggel nem rendelkezik, büntetve volt. A megyei bíróság az 1998. január 15-én jogerőre emelkedett ítéletével halált okozó testi sértés bűntette miatt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és mellékbüntetésül a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A II. r. vádlottal szemben a fenti szabadságvesztés büntetést 1999. május 3-án vették foganatba, a büntetését teljesen kitöltötte 1999. szeptember 4-én.
A VI. r. vádlott nőtlen családi állapotú, egy kiskorú gyermeke van, iskolai végzettsége 8 általános iskola, szakképzettséggel nem rendelkezik, jelenleg szabadságvesztés büntetését tölti, foglalkozása, jövedelme nincs. Büntetve kilenc esetben volt, legutóbb a városi bíróság az 1999. július 13-án jogerős határozatával lopás bűntette és más bűncselekmények miatt, mint többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül – 10 hónapi börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A VI. r. vádlott jelenleg ezt a szabadságvesztés büntetését tölti.
Az I. r. vádlott korábban tüzelőanyag-kereskedéssel, valamint fuvarozással foglalkozott. Az I. r. vádlott az 1997. évben megvásárolt egy ingatlant a fia javára. Figyelemmel arra, hogy az I. r. vádlott a foglalkozásából adódóan kedvezményes áron jutott építőanyaghoz, így erre az építési telekre 1997. év végére felépítette az M. elnevezésű szórakozóhelyet Ez az épület kb. 400 m2-es alapterületű, 6 szobából, konyha, éttermi, nappali helyiségekből, valamint bárból és mellékhelyiségekből áll.
Noha ez az ingatlan az I. r. vádlott fiának a tulajdona, az I. r. vádlott nem lakott, és nem is tartózkodott ebben az épületben, de azt az I. r. vádlott tartotta fenn.
Az M. bárt az I. r. vádlott üzemeltette, azonban – mivel vele szemben folyamatban volt büntetőeljárás üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntette miatt – az I. r. vádlott nem a saját neve alatt üzemeltette a szórakozóhelyet, hanem az ott táncosnői alkalmazásban levő, jelenleg ismeretlen helyen tartózkodó IV. r. vádlottat bízta meg ezzel.
A II. r. vádlott vendégként több alkalommal megfordult az M. bárban, így megismerte az I. r. vádlottat, akinek a felkérésére a bárban rendfenntartói feladatot is ellátott.
Az V. r. és a VI. r. vádlottak 1998. november 14-én az V. r. vádlott tulajdonában levő személygépkocsival elindultak azzal a céllal, hogy különböző helyekről az út szélén kint álló prostituáltakat elvisznek, és szórakozóhelyen eladnak. A VI. r. vádlott ezt követően az országúton prostituáltként dolgozó H. B.-t a gépkocsiba bekényszerítette, és azzal ezt követően az V. r. vádlott elindult. H. B.-t e vádlottak az M. bárba vitték, ahol őt az V. r. vádlott az I. r. vádlottnak mintegy 80 000 forint készpénzért ,,eladta''. A kapott pénzen ezt követően az V. r. és VI. r. vádlottak megosztoztak.
Az V. r., a VI. r. és a VII. r. vádlottak ekkor az úton prostituáltként dolgozó Ö. T.-t kényszerítették be a gépjárműbe olyképpen, hogy a VI. r. és a VII. r. vádlottak a gépkocsiból kiugrottak, Ö. T.-t a személygépkocsiba betuszkolták, majd pedig azzal az V. r. vádlott elindult. Ö. T.-t az I. r. vádlottnak az V. r. vádlott adta el mintegy 60 000 forint készpénzért. A kapott pénzen ezt követően e vádlottak megosztoztak.
Ugyanezek a vádlottak 1998. december 29-én az út mentén prostituáltként dolgozó D. N.-t a fent írt módon bekényszerítették az V. r. vádlott személygépkocsijába, majd ezt követően őt is az M. bárba vitték, ahol az V. r. vádlott az I. r. vádlott részére 60 000 forint vételárért eladta. A kapott pénzen ezt követően e vádlottak ismét megosztoztak.
Az M. bárban dolgozó nők közül így H. B., Ö. T. és D. N. voltak azok, akik e bárba akaratuk ellenére kerültek be olyképpen, hogy őket mintegy elrabolva szállították a bárba.
A többi lány az M. bárba úgy került, hogy az egyik újságban hirdetés szerepelt, mely szerint táncoslányokat keresnek a bárba, így a lányok nagyobb része erre a hirdetésre jelentkezett.
Ilyen hirdetés alapján került a bárba további nyolc leány, akiknek a munkáltatója ténylegesen az I. r. vádlott volt.
A bárban alkalmazott lányok munkája – szerződés szerint – táncoslányi munka volt, azaz a színpadon kellett táncolniuk a vendégek szórakoztatására, bugyiban és melltartóban.
A bárban dolgozó táncosnők már jelentkezésük idején tisztában voltak azzal, hogy feltehetően nem csupán táncolniuk, hanem a vendégekkel szexuális kapcsolatot is kell létesíteni, és ezt elfogadva jelentkeztek. Az I. r. vádlott ezt olyképpen magyarázta el a táncoslányoknak, hogy miután a színpadon a táncolást befejezték, oda kell menniük az egyes vendégekhez, és fel kell ajánlaniuk a szexuális szolgáltatást. Az I. r. vádlott az erre vonatkozó tarifát is megszabta, nevezetesen úgy, hogy fél órára mintegy 5-6000 forint, míg 1 órára 10 000 forint a szexuális szolgáltatás, melyben a közösülés és a fajtalankodás egyaránt benne szerepel.
Az M. bárban a kialakult rendszer a következő volt: amennyiben a vendég és a táncoslány között megállapodás született, úgy abban az esetben felment a vendéggel az emeletre, ahol átvette tőle a kialkudott összeget, majd pedig a táncoslány ezt követően a pénzt levitte a bárhelyiségbe, és a rendszerint ott tartózkodó II. r. vagy a VIII. r. vádlott részére átadta.
A közösülésért, illetve a fajtalanságért kapott pénzösszeget az I. r. vádlott kapta meg vagy a II. r. vagy a VIII. r. vádlottól olyképpen, hogy ő általában reggel vagy este a bárba bement, és ott elszámolt.
Ebből a pénzösszegből az ott dolgozó táncoslányok szinte semmit nem kaptak az élelmezésükön kívül, figyelemmel arra, hogy velük szemben szinte minden költséget duplán felszámoltak, és azoknál a lányoknál, akik adásvétel útján kerültek a bárba, ez az összeg is felszámolásra került.
A II. r. vádlott feladata volt a lányok ,,beidomítása'' is, melynek az volt a lényege, hogy ő rendszeresen tartott ,,eligazítást'' a táncoslányok részére, egyrészt hogy hogyan viselkedjenek, ha bejön egy vendég, másrészt arra vonatkozóan, hogy esetleges rendőrségi razzia esetén mit kell mondaniuk a rendőrségen.
Az I. r. vádlott szintén tartott hasonló jellegű eligazításokat, és egyben közölte azt is a táncoslányokkal, hogy amennyiben a későbbiekben esetleges lebukás esetén valaki őrá vallana, az az életével fog fizetni. A bárban dolgozó lányokban mind az I. r., mind a II. r. vádlottnak ezek a kijelentései félelmet keltettek.
Beszerzett információk alapján a megyei rendőr-főkapitányság 1999. február 5. napján, az esti órákban razziát tartott az M. bárban, mely alkalommal rendőri intézkedésekre, és egyes vádlottak letartóztatására került sor. Az ellenőrzés előtt az I. r. vádlott az M. bárból eltávozott, de őrizetbe vették a II. r., és a III. r. vádlottakat, továbbá beszállítottak a rendőrségre tanúkihallgatás céljából tizenegy leányt.
Az ezen a napon lefolytatott tanúkihallgatás során három leány el merte mondani, hogy a bárban ún. szobáztatás is folyik, azaz hogy a vendégekkel kapcsolatban üzletszerű kéjelgést is kell folytatniuk, míg a többiek az I. r. és a II. r. vádlott által betanított szöveget mondták, azaz hogy hirdetésre táncoslánynak jelentkeztek a bárba, és ott a táncoláson kívül semmilyen más tevékenységet nem kellett folytatniuk.
Miután Ö. T.-t a rendőrségről kiengedték, az I. r. vádlott már várta őt a rendőrség épületénél, ahonnan a társaival együtt visszavitték a bárba, és mivel tudomást szereztek arról, hogy Ö. T. a bárban folyó üzletszerű kéjelgésről vallomást tett, ezért őt bántalmazták.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. vádlott és a védője felmentés; a II. r. vádlott és a védője enyhítés; a VI. r. vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.
A megyei főügyész indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.
Az elsőfokú bíróság a tényállást hosszas, minden részletre, körülményre kiterjedő bizonyítás eredményeként állapította meg, amely a bizonyítékok gondos, alapos, indokolt mérlegelésén alapszik.
A bíróság az I. r., a II. r. és a VI. r. vádlottak védekezésével szemben kellőképpen megindokolta, hogy a vallomásukkal ellentétben milyen bizonyítékokat, miért fogadott el. Kitért arra is, hogy az ilyen jellegű ügyekben típusos: a nyomozás során a vádlottakra terhelő vallomást tevő prostituáltak a későbbiekben a vallomásukat megváltoztatják, félelmükben vagy fenyegetés hatására teljes egészében visszavonják. Itt elsősorban azokról a tanúkról van szó, akik a bordélyházból 1999. február 25-én megszöktek, majd még ezen a napon a rendőrkapitányságon vallomást tettek.
Az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét a másodfokú bíróság nem értékelhette eltérően, a tényállás megalapozottsága folytán ahhoz a Be. 239. §-ának (1) bekezdése szerint kötve volt. Ezért a vádlottak és védőik által a felmentés érdekében bejelentett fellebbezések alaptalanok.
E tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a fellebbezéssel érintett vádlottak büntetőjogi felelősségére, de tévedett, amikor az I. r. és a II. r. vádlottak nemi erkölcs elleni bűncselekményeinek halmazatát állapította meg, azok egysége helyett, de az ezzel kapcsolatos jogi álláspontját nem fejtette ki.
Az üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntette és a kerítés bűntette hasonló jellegű bűncselekmény, mindkettő jogi tárgya a nemi erkölcs, a nemi kapcsolatok társadalmi rendje. A kerítés bűntetténél a kerítő és a közösülésre vagy fajtalanságra megszerzett személy között közvetlen kapcsolat áll fenn, és a bűncselekmény akár a prostituált sérelmére is elkövethető.
A Btk. 205. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettének minősített esetét az követi el, aki bordélyházat tart fenn, vezet vagy annak működéséhez anyagi eszközöket szolgáltat. A rendelkezésre álló bizonyítékok, az irányadó tényállás alapján nem vitásan az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak a M. bárt bordélyházként üzemeltették. A bordély a törvény alkalmazásában olyan vállalkozást jelent, amelyben a vállalkozó által fizetett prostituáltak anyagi ellenszolgáltatásért bárki szexuális vágyainak a kielégítésére rendelkezésre állnak.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a bordélyház fenntartása két mozzanatot foglal magába, nevezetesen az üzletszerű kéjelgéshez való segítségnyújtás mellett a arra való rábírási magatartást is. A vádlottak cselekményei helyes jogi megítélésénél azt kellett vizsgálni, hogy vajon milyen rábírás jellegű mozzanata volt e terheltek magatartásának.
Egyértelmű adatok voltak arra, hogy a hirdetésre jelentkező táncosnőket kioktatták a feladatukra, nevezetesen arra, hogy a bárba betérő férfi vendégekkel anyagi ellenszolgáltatásért közösüljenek, illetve fajtalankodjanak, mert csak abban az esetben tudnak jövedelemhez jutni, ha a vendégekkel ilyen célból ,,szobára mennek''. Ilyen körülmények között a rábírási mozzanat ismérvei megállapíthatóak még akkor is, ha az újsághirdetések szövegezése ellenére az arra jelentkezők eleve sejthették a tőlük várt szolgáltatások jellegét.
Amennyiben a bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntette mellett a kerítés bűntette is megállapítható lenne (alaki halmazatban), akkor ez ugyanannak a magatartásnak a kétszeres értékelését jelentené. A kerítés bűntettének üzletszerű vagy fenyegetéssel elkövetett minősített eseténél az elkövetési magatartás elsődlegesen a passzív alanynak, a prostituáltnak mások részére való megszerzését jelenti, amelynél a nemi kapcsolat létesítésében a közvetítő jelleg dominál.
Ezzel szemben többletmagatartást jelent a Btk. 205. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott cselekmény, amikor a kezdeményezés – a hirdetés feladásával, az arra jelentkezők kioktatásával, a jövedelemszerzés és a prostitúció összekapcsolásával – a bár vezetőjétől vagy üzemeltetőjétől indul ki, tehát a rábírási mozzanat (a ,,kerítés'') mint a bordélyház fenntartásának egyik szükségszerű ismérve megvalósul.
Ellenkező esetben annyi rendbeli bűncselekményt kellene megállapítani, ahány prostituált dolgozott a bordélyházban.
A Btk. 207. §-ának (2) bekezdésében megállapított, a kerítés bűntettének minősített esete magasabb büntetési tétellel fenyegetett, mint a Btk. 205. §-ának (2) bekezdése szerinti bűncselekmény, de a specialitás elve alapján az adott esetben – a látszólagos alaki halmazatra figyelemmel – a Btk. 205. §-ának (2) bekezdése szerinti bűncselekmény valósult meg, tehát a cselekményt egységesen a bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettének kell minősíteni.
A másodfokú bíróságnak erre a jogi álláspontjára, a nemi erkölcs elleni bűncselekmény egységes minősülésére figyelemmel az I. r. vádlottnál a 3 rb. folytatólagosan, üzletszerűen és 5 rb. folytatólagosan, fenyegetéssel elkövetett kerítés bűntettében, míg a II. r. vádlottnál az erőszakkal elkövetett kerítés bűntettének kísérletében való bűnösség megállapítását mellőzte, és e két vádlott cselekményét egységesen bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettének minősítette.
Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a II. r. vádlott cselekményét bűnsegédként elkövetettnek minősítette. Az irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy ez a vádlott volt az, aki a prostituáltaktól a pénzt átvette, és a bárba csak ritkán bejáró I. r, vádlottnak elszámolt, továbbá a bordélyházban dolgozó lányokat ,,idomította''. Ebből egyértelműen következik, hogy a bordélyház fenntartásában nem részesként, hanem önálló tettesként vett részt, ezért a megyei bíróság e terhelt vonatkozásában a bűnsegédi minőség megállapítását mellőzte.
A VI. r. vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó személyi rész kiegészítése folytán megállapítható, hogy a városi bíróság végzésével magánlaksértés vétsége miatt alkalmazott próbára bocsátás megszüntetésére már sor került, ezért az intézkedés megszüntetésére, valamint a magánlaksértés vétségében a bűnösség megállapítására vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést mellőzni kellett.
A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, de a fellebbezéssel érintett vádlottak közül az I. r. és a II. r. terhelt cselekményének eltérő minősítése folytán a másodfokú bíróság kettejük vonatkozásában mellőzi a többszörös halmazatnak súlyosítóként történt értékelését. Ezzel szemben terhükre további súlyosító körülmény a cselekményüknek fenyegetéssel és erőszakkal történt elkövetése.
Az I. r. és a II. r. vádlott cselekményének enyhébb minősülése, továbbá a VI. r. vádlott esetében a magánlaksértés vétségében a bűnösség megállapításának mellőzése miatt a kiszabott főbüntetések lényeges enyhítést igényeltek. Ezért a másodfokú bíróság a fenti három vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát enyhítette: az I. r. vádlottat 3 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, míg a II. r. vádlottnál a börtönbüntetés tartamát 2 év 2 hónapra, a VI. r. vádlottnál pedig 1 év 8 hónapra enyhítette. (Baranya Megyei Bíróság 1.Bf.672/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás