PK BH 2002/10
PK BH 2002/10
2002.01.01.
Az ügyvéd kártérítési felelősséggel tartozik, ha az általa szerkesztett szerződés nem felel meg a megbízó ügyleti akaratának, és nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására. [Ptk. 340. § (1) bek., 375. § (2) bek.]
Az ügyvéd foglalkozású I. r. alperes által készített, 1994. november 30-i keltű kölcsönszerződésben a II. r. alperes a felperes által hat hónapra nyújtott 860 000 forint kölcsönösszeg visszafizetése biztosítékaként határozatlan idejű vételi jogot engedett az ingatlanára a felperesnek. A szerződést a felperes csak 1995. május 6-án nyújtotta be a földhivatalhoz, amikor a vételi joga már csak más személyt megillető vételi jogot követő rangsorban nyerhetett bejegyzést. A II. r. alperes a kölcsönt nem fizette vissza.
A felperes keresetében 860 000 forint és kamata egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. A II. r. alperessel szemben a követelését a kölcsönszerződésre alapította, míg az I. r. alperessel szemben kártérítés címén érvényesített igényt. Álláspontja szerint az I. r. alperes azáltal, hogy a vételi jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését elmulasztotta, a követelt összegű kárt okozta neki, mert a késedelmes bejegyzésre figyelemmel elveszítette azt a fedezetét, amiből a II. r. alperessel szembeni követelését kielégíthette volna. Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a II. r. alperes elismerte a keresetet.
Az elsőfokú bíróság 860 000 forint és kamata egyetemleges megfizetésére kötelezte az alpereseket. Az I. r. alperessel kapcsolatos ítéleti indokolás szerint a felperes kára okozati összefüggésben áll az I. r. alperes magatartásával. Az I. r. alperes ugyanis nem a megbízója érdekeinek megfelelően fogalmazta meg a vételi jogra vonatkozó szerződési kikötést, mivel a határozatlan időre kikötött vételi jog éppen a kölcsöntartozás lejártának időpontjában a Ptk. 375. §-ának (2) bekezdése értelmében megszűnt, így az a földhivatali bejegyzéstől függetlenül nem jelentett tényleges biztosítékot a felperes részére, hiszen a felperes eleve nem volt abban a helyzetben, hogy a vételi jogával élhessen. Nincs jelentősége tehát annak, hogy az I. r. alperes részére adott megbízás kiterjedt-e a vételi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyeztetésére.
Az I. r. alperes fellebbezése – és a felperesnek az ítéleti indokolást érintő csatlakozó fellebbezése – folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével akként változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit, hogy az I. r. alperes marasztalását 430 000 forintra és kamatára leszállította. A másodfokú bíróság az I. r. alperes ellen folyt Ügyvédi Kamarai fegyelmi eljárás per tárgyává tett iratai alapján megállapította, hogy a vételi jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyeztetésére nem terjedt ki az I. r. alperes megbízása, azt a szerződő felek vállalták magukra. Az I. r. alperes a vételi jog szakszerűtlen megfogalmazásával okozott kárt a felperesnek, mert ennek következtében ez a jogosultság nem tudta a fedezetet biztosító rendeltetését betölteni. A másodfokú bíróság azonban úgy találta, hogy a felperes maga is közrehatott a kárának a bekövetkezésében, hiszen a vételi jog késedelmes bejegyeztetésének következtében akkor sem tudta volna gyakorolni a vételi jogát, ha azt az I. r. alperes helyesen akként fogalmazza meg, hogy az hat hónapot meghaladó határozott időtartamra szól. Ezért a másodfokú bíróság a Ptk. 340. §-a (1) bekezdésének az alkalmazásával az I. r. alperest csupán a kár fele részének a megtérítésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdését és törvénysértően kötelezte az I. r. alperest csupán a kár fele részének a megtérítésére.
Az I. r. alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Azt mindkét fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az I. r. alperes szerződésszegéssel kárt okozott a felperesnek, mert a vételi jogra vonatkozó rendelkezés szakszerűtlen megfogalmazása következtében ez a biztosítéknak szánt jogintézmény joghatás kiváltására alkalmatlan volt. A felperes kára – a kölcsönösszeg II. r. alperestől való behajthatóságától függetlenül – abban nyilvánul meg, hogy a kölcsön lejártakor nem tudta gyakorolni a vételi jogát, és így a kölcsönkövetelése fejében nem szerezhetett tulajdonjogot az ingatlanon. Mivel a szakszerűtlen megfogalmazás folytán a vételi jog a kölcsöntartozás lejártának napján a Ptk. 375. §-ának (2) bekezdése értelmében megszűnt, így nem volt semmiféle jelentősége annak, hogy a vételi jog ingatlan- nyilvántartási bejegyeztetése megtörtént-e, és mikor (milyen rangsorban), illetve hogy ez kinek a feladatát képezte, hiszen – ahogy ezt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította – a felperes az időben történő bejegyzés esetén sem tudott volna élni a vételi joggal. Azt ugyanis helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a kölcsöntartozás teljes lejárta előtt – jogvesztés kikötésének a hiányában – a felperes csak úgy gyakorolhatta volna a vételi jogot, ha a vételárnak a már lejárt kölcsönrészletekkel nem fedezett részét kifizeti, ami nem felelt volna meg a felperes érdekének és ügyleti akaratának, mert így a vételi jog nem töltötte volna be a biztosítéki szerepét. Amikor pedig – a kölcsöntartozás lejárta folytán – a felperesnek reális lehetősége nyílt volna arra, hogy éljen a vételi joggal, akkorra az már megszűnt.
A másodfokú bíróság törvénysértően alkalmazta az ügyben a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdését, mert olyan magatartást értékelt a felperes részéről önhibaként, ami nem állt okozati összefüggésben a felperes kárával. Logikailag téves ugyanis a másodfokú bíróságnak az az okfejtése, hogy a vételi joga késedelmes bejegyeztetésével a felperes is közrehatott a kára bekövetkeztében, ez ugyanis csak akkor lenne igaz, ha a felperes egy szakszerűen megfogalmazott, joghatás kiváltására alkalmas vételi jog bejegyeztetésével késedelmeskedett volna. A perbeli esetben azonban nem erről volt szó, mert a vételi jog kikötés a bejegyeztetésétől függetlenül is alkalmatlan volt a rendeltetésének a betöltésére. Tévedett tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor a kár fele részének a megtérítése alól mentesítette az I. r. alperest.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv.VI.21.505/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás