115/B/2002. AB határozat
115/B/2002. AB határozat*
2004.02.29.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 9. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 9. § (4) bekezdése alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében meghatározott, a tulajdoni formák egyenjogúságára és egyenlő védelmére vonatkozó alkotmányos alapelvet sérti a támadott szabályozás, mivel lehetővé teszi, hogy a közüzemi szolgáltatást ellátó önkormányzat mint tulajdonos a szerződésben alapuló szolgáltatási jogviszonyt a „szolgáltatást igénybe vevő többi tulajdonossal szemben” rendeletalkotási jogkörében szabályozza. Az indítványozó úgy vélte, hogy ily módon „[a] közüzemi szolgáltatási szerződéses jogviszonyban nem érvényesül a felek – a köztulajdon és a magántulajdon – egyenjogúsága, hiszen az egyik fél, a tulajdonosi önkormányzat olyan, a jogviszonyt egyoldalúan módosító és kötelező erejű jogosítvánnyal is rendelkezik, amely ... – a szerződéses viszony alapján – nem tehető vitássá”.
Az indítványozó arra hivatkozott, hogy „a közszolgáltatás köztulajdoni formában történő biztosítása alkotmányellenes helyzetet teremthet”, s ennek feloldása kizárólag „a jogalkotói és a tulajdonosi pozíció elválasztásával” lehetséges.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése megállapítja: „Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül”.
Az Ötv. 1. § (6) bekezdés b) pontjának első mondata alapján a helyi önkormányzat a törvény keretei között „önkormányzati tulajdonával önállóan rendelkezik, bevételeivel önállóan gazdálkodik, az önként vállalt és a kötelező önkormányzati feladatok ellátásáról egységes költségvetéséből gondoskodik”. Az Ötv. 8. § (1) bekezdésének megfelelően a helyi közszolgáltatások körében a települési önkormányzat feladata a vízrendezés, a csapadékvíz-elvezetés, a csatornázás, a köztisztaság és a településtisztaság biztosítása és a helyi energiaszolgáltatásban való közreműködés.
Az Ötv. 9. § indítványban támadott (4) bekezdése kimondja: „[a] képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet (a továbbiakban együtt: intézmény) alapíthat, kinevezi a vezetőket. 1993. december 31. napját követően vállalat már nem létesíthető, gazdasági vállalkozás céljára a képviselő-testület gazdasági társaságot alapíthat, vagy szövetkezet alapítását kezdeményezheti”.
Az Ötv. 16. § (1) bekezdése így rendelkezik: „[a] képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot”.
Az Ötv. 80. §-a a következőket írja elő: „[a] helyi önkormányzatot – e törvényben meghatározott eltérésekkel – megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetőleg terhelik. A tulajdonost megillető jogok gyakorlásáról a képviselő-testület rendelkezik”.
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott.
Az Alkotmány 9. §-a közvetlenül a gazdasági életre irányadó rendelkezést tartalmaz. A 9. §-nak az indítványozó által hivatkozott (1) bekezdése a piacgazdaság deklarálásához kapcsolja a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságát és egyenlő védelmét.
Az 59/1991. (XI. 19.) AB határozat elvi éllel mondta ki: az Alkotmány 9. §-ából következik, hogy „a piacgazdaság plurálisan tagolt tulajdoni szerkezetű gazdaság, amely a különböző tulajdonformák egyenrangúságának, valamint a vállalkozás és verseny szabadságának alkotmányosan elismert elve alapján működik. A piacgazdaság körülményei között a versenyszférában következetesen el kell határolni egymástól az állam közhatalmi és tulajdonosi minőségét, illetve az állami (államigazgatási) és a vállalkozói gazdálkodási szférát”. (ABH 1991, 293, 294–295.)
Az önkormányzatok alkotmányos jogállásából az következik, hogy a helyi önkormányzatok jogalkotó hatáskörrel rendelkező közhatalmi szervek; az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján a rendeletalkotás joga az önkormányzatot feladatkörében, a helyi közügyek, a helyi közszolgáltatások körében illeti meg. A 6/1999. (IV. 21.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) arra is rámutatott, hogy „[a]z önkormányzatok a hatályos magyar jog alapján olyan helyi közszolgáltatások tekintetében rendelkeznek törvényi felhatalmazással a szerződés tartalmi elemeinek, a szolgáltatás díjának megállapítására, amelynek megszervezése az önkormányzat feladata”. (ABH 1999, 90, 96.)
Az Alkotmánybíróság már több határozatában vizsgálta az önkormányzatok jogállásának jellegzetességeit és az önkormányzati alapjogok természetét. [Pl.: 1/1993. (I. 13.) AB határozat, ABH 1993, 27, 29.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 89.; 57/1994. (IX. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 331.; 77/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 390, 396.; 2/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH 1997, 27, 32.] E határozataiban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésében szabályozott alapjogok a helyi képviselő-testületek számára biztosított olyan hatáskörcsoportok, amelyek a helyi önkormányzás körében az önkormányzatok számára biztosított autonómia alkotmányos garanciáit képezik.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja – amint erre a 324/B/1991. AB határozat már rámutatott – igazgatási és szabályozási önállóságot jelent a képviselő-testület számára az önkormányzati ügyekben. (ABH 1992, 466, 469.)
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint a helyi képviselő-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat. Ez az alapjog – ahogy ezt az Alkotmánybíróság a 4/1993. (II. 12.) AB határozatában kifejtette – az önkormányzatok tulajdonosi jogállását, s így az autonómiáját biztosítja. (ABH 1993, 48, 72–73.)
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pontjának második mondata pedig úgy rendelkezik, hogy az önkormányzat a bevételeivel önállóan rendelkezik. A bevételi új forrásokkal való önálló rendelkezés – amint erre a 2/1997. (I. 22.) AB határozat is utalt – „döntési jogosultságok, gazdálkodási hatáskörök gyakorlásának összességét jelenti”. (ABH 1997, 27, 30.) Az 53/1995. (IX. 15.) AB határozatban kifejtett állásfoglalás szerint „a helyi önkormányzat – kötelezettségvállalást is magában foglaló – önálló gazdálkodási saját felelősségén alapuló vállalkozási jogosultsága alkotmányos önkormányzati alapjog”. (ABH 1995, 238, 241–242.)
Mindezekből kitűnik, hogy az Ötv. 9. § kifogásolt (4) bekezdése az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott, vázolt tartalmú önkormányzati alapjogokkal összhangban, illetve azok garanciáiként rendelkezik úgy, hogy a képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátása önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet alapíthat.
Az önkormányzatokra vonatkozó szabályozás sajátosságai – a közhatalmi pozíció, az önkormányzati ügynek minősülő közszolgáltatások ellátásának kötelezettsége és a tulajdonosi szerepkör összekapcsolódása – tehát az Alkotmány bemutatott rendelkezéseiből erednek. Erre utal az Abh. megállapítása is, miszerint „[a] helyi önkormányzatok a helyi közügyek körében egyszerre a helyi közszolgáltatások szervezői, illetőleg a helyi közhatalom gyakorlói”. (ABH 1999, 90, 95.)
A helyi önkormányzatoknak a hatályos Alkotmányban kialakított jogállása mellett nem sérti az Alkotmánynak a tulajdoni formák egyenjogúságát biztosító 9. § (1) bekezdését az Ötv. 9. § (4) bekezdésének az a szabályozása, amely lehetővé teszi, hogy az önkormányzat az általa ellátandó közfeladat megvalósítása céljából önkormányzati intézményt hozhat létre.
A vázoltakra tekintettel az Alkotmánybíróság az Ötv. 9. § (4) bekezdése alkotmányellenességét nem állapította meg, s az indítványt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.
Budapest, 2004. február 9.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás