BK BH 2002/134
BK BH 2002/134
2002.04.01.
I. A hamis vagy hamisított bizonyítéknak az alapügyben történt felhasználására hivatkozó perújítási kérelem esetén a perújítás elrendelhetőségének kérdésében csak akkor lehet határozni, ha előbb külön büntetőeljárást folytatnak le, és az annak során hozott jogerős ítélet állapítja meg a hamis vagy hamisított bizonyíték felhasználásában megvalósult bűncselekmény elkövetését;
a külön jogerős ítélet hiányában tehát perújítási ok nem áll fenn [Be. 276. § (1) bek. c) pont és (2) bek., 279. § (2) bek.].
II. A terhelt által az alapügyben tett vallomás megismétlése – amely lényegében a bizonyítási eszközök mérlegelését támadja – nem új bizonyíték, ezért erre perújítás nem alapozható [Be. 276. § (1) bek. a/l. pont, 279. § (2) bek.].
III. Az alapügyben felmerült és értékelt tárgyi bizonyíték a perújítás szempontjából nem tekinthető új bizonyítéknak [Be. 276. § (1) bek. a/l. pont, 279. § (2) bek.].
A megyei bíróság – a Legfelsőbb Bíróság ítéletével 1998. február 6-án jogerős – ítéletével előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettének kísérlete, továbbá lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt a terheltet halmazati büntetésül 10 évi fegyházbüntetésre és kiutasításra ítélte.
Az alapügyben megállapított tényállás lényege a következő.
A külföldi állampolgárságú terhelt két ismeretlen személy felkérésére vállalkozott a plébános megölésére. A plébánia helyszínét előzetesen együttesen megtekintették, és az ismeretlenek a helyszín körülményeiről a terheltet tájékoztatták. A terhelt 1996. január 4-én hajnalban behatolt a plébániára, és a villanyt felkapcsolta. Az addig alvó sértett az ágyon felült, a terhelt a csőre töltött pisztolyt 0,5-1 m távolságból a sértett homloka irányába szegezte. A sértett a riasztógombhoz elhajolt, a riasztást a terhelt bal kezével megakadályozni igyekezett, és egyúttal a jobb kezében tartott pisztolyt elsütötte. A lövedék a sértettet a bal fülkagylónál érte, sértette a jobb felkarját is, majd a riasztógombnál a falba csapódott. A sértett eszméletét vesztve eldőlt. A terhelt a helyszínt elhagyta. Az eszméletét visszanyert sértett telefonon értesítette a rendőrséget. A rendőrség a terheltet a plébánia közelében elfogta. A sértett 21 nap alatt maradandó fogyatékosság visszahagyásával gyógyuló sérüléseket szenvedett a fején és a jobb felkarján.
A terhelt magyar nyelven írt 15 oldalas beadványban perújítási kérelmet terjesztett elő. A perújítási kérelmét a terhelt – kizárólagosan az emberölési cselekmény tekintetében – arra alapozta, hogy szerinte az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékokat használtak fel. A terhelt e körben azt állította, hogy a lövedék szerinte ténylegesen első becsapódási helyén a falfelület meg lett változtatva (ezért volt csak egy becsapódási pont megállapítva), és a falból kivett lövedék nem a nála levő lőfegyverből származott, ezért nem lehetett megállapítani, hogy szerinte ő a sértettel való dulakodás során, véletlenszerűen sütötte el a pisztolyt, a lövedék a meg nem állapított más helyen, az ágy mögött csapódott a falba, kettévált, annak egyik része a sértettbe, másik része a megállapított helyen a falba fúródott. Ezen felül a terhelt egy rendőrségi magazinban közölt fényképet is csatolt, amelyen szerinte két becsapódási nyom látható.
A megyei főügyész indítványozta a perújítási kérelem elutasítását.
A terhelt perújítási kérelme nem alapos.
A Be. 276. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a bíróság jogerős ítéletével elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használtak fel. A (2) bekezdés azonban kimondja, hogy ilyen okból perújításnak csak akkor van helye, ha a) a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárja ki, és b) e bűncselekmény a bíróság határozatát befolyásolta. Ez azt jelenti, hogy előbb külön büntetőeljárást kell lefolytatni, majd ha jogerős ítélet megállapítja a hamis vagy hamisított bizonyíték produkálásában álló bűncselekményt, vagy az ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárja ki, akkor ennek a függvényében vizsgálható csak a perújítás esetleges elrendelendőségének a kérdése.
Tény, hogy a perújítás terhelt által hivatkozott oka nem valósult meg, minthogy külön büntetőeljárás nem folyt, valamint fel sem vethető, hogy annak lefolytatását, és a szükséges ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki. A terhelt perújítási kérelme már ebből a megközelítésből, tehát formai okból is elutasítandó.
A bíróság mégis vizsgálta, hogy a terhelt perújítási kérelme egyébként tartalmaz-e más olyan okot, ami perújításhoz vezethetne. Ebből a szempontból a Be. 276 §-a (1) bekezdésének a/1. pontja kerülhet csak szóba. A hivatkozott törvényhely szerint perújításnak van helye, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni, vagy a büntetőeljárást meg kell szüntetni.
A terhelt valójában az alapügyben a bíróság előtt tett végső változatú vallomását ismételte meg. Az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság e végső vallomás ismeretében, azt kellően mérlegelve és a rendelkezésre álló – hangsúlyosan aggálytalan – bizonyítási eszközökkel cáfolva állapította meg a történeti tényállás lényegét, és ítéletét megfelelően meg is indokolta. Az alapügyben hozott elsőfokú ítélet indokolása elegendő cáfolatát adta a terhelt végső változatú vallomásának, és ezzel az azt megismétlő perújítási kérelmének is. Az alapügyben a másodfokú bíróság a történeti tényállás lényegét megalapozottnak találta.
Ebből következően a terhelt valójában az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét támadta, ami már az alapügy másodfokú eljárásában sem vezethetett eredményre, következésképpen az perújítási okként sem foghat helyt.
A terhelt perújítási kérelmében hivatkozottak új bizonyítékot eleve nem képeznek, miután azok az alapügyben már felmerültek, és azokat az első fokon eljárt bíróság a mérlegelése körébe vonta. A terhelt perújítási kérelmében hivatkozottak még új bizonyíték minőségük esetén sem lennének alkalmasak az esetleges felmentés, lényegesen enyhébb büntetés kiszabása vagy a büntetőeljárás megszüntetése valószínűsítésére.
A falfelület megváltoztatása hiteltelen állítás, mert a bírósági bizonyítási kísérlet az ágy mögött a falfelületet borító tapétát sértetlennek, eredeti állapotúnak találta. A falból kivett lövedéknek nem a terhelt lőfegyveréből való származása ugyancsak téves állítás, mert azt a falból a fegyverszakértő vette ki, és megállapította, hogy azt a vádlott fegyveréből lőtték ki. A terhelt szerint két becsapódási nyomot mutató rendőrségi magazinban közölt fényképre hivatkozás ugyancsak téves, mert ha nem igaz az előbbi két állítás, akkor szükségszerűen ez sem lehet helytálló.
A terhelt perújítási kérelmében közvetlenül hivatkozott perújítási ok tehát formai okból nem áll fenn, egyebekben pedig állításai nem új bizonyítékok, de még ha új bizonyítékként tekintenénk, akkor is alkalmatlanok lennének a törvényben megkívántak valószínűsítésére.
A bíróság megjegyzi, hogy a terhelt az alapügybeli nyomozati és bírósági tolmácsolást is kifogásolta. Erre viszont az alapügyben nem hivatkozott, de vonatkozó állításának képtelensége már önmagában abból is következik, hogy a tolmácsolás közbejöttével rögzített alapügybeli végső változatú vallomása pontosan azt tartalmazza, amit a perújítási kérelmében megismételt.
A terhelt alaptalan perújítási kérelmét ezért a bíróság a Be. 278. §-a (3) bekezdésének megfelelően tartott tanácsülésen a Be. 279. §-a (2) bekezdésének első mondata szerint elutasította.
E végzés ellen az elítélt fellebbezést jelentett be.
A legfőbb ügyész az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a terhelt perújítási kérelmében felhozott indokokat, kifogásokat rendkívül gondosan megvizsgálta, emellett a perújítási eljárásra lehetőséget nyújtó valamennyi törvényi lehetőséget is számba vette. Határozatának indokolásában részletesen kifejtette, hogy az adott esetben törvényes feltételek hiányában nincs lehetőség a perújítási eljárás elrendelésére, és ezért az elítélt perújítási kérelmét el kellett utasítania.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzésének helytálló indokolásával egyetértett, ezért az elsőfokú határozatot helybenhagyta. (Legf. Bír. Bpf.IV.1570/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás