PK BH 2002/135
PK BH 2002/135
2002.04.01.
I. Hírnévrontás önkormányzati választási programbeszédben és szórólap terjesztése útján [Ptk. 75. § (1) bek., 78. § (1)–(2) bek.].
II. Nem vagyoni kártérítés megítélésére irányuló kereset jogalapjának megállapítása köztudomásúnak ismert tények alapján [Ptk. 84. § (1) bek., a), c) és e) pont, 339. § (1) bek., 355. § (4) bek.; Pp. 163. § (3) bek.].
A jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jó hírnevét – személyhez fűződő jogait –, amikor az 1999. őszén lebonyolított S.-i önkormányzati képviselői választások kampányidőszakában szórólapon azt állította, hogy: ,,az ellenzék se rest: a jó keresztény B. B. kisfiának benzinkutacskát ... lobbizgatott össze'', továbbá azzal, hogy az 1999. szeptember 15-én tartott programbeszédéről készített szórólapon megismételte azt a korábbi valótlan tényállítását, hogy a felperes ,,családi érdekből lobbizgatott''. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt az S.-i Televízió Kht. által kiadott S.-i Vasárnap elnevezésű újságban fizetett hirdetés formájában a bíróság által meghatározott nyilatkozatot tegye közzé. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 500 000 forintot és annak 1999. december 31. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet alapját képező tényállás értelmében az 1999 októberi helyhatósági választásokon önkormányzati képviselő-jelöltként mindkét fél részt vett. A felperes korábban két cikluson keresztül önkormányzati képviselőként tevékenykedett, és egyben a helyi katolikus közösség világi elnöke is volt. Az alperes korábban nem volt önkormányzati képviselő. Az alperes független jelöltként indult, és kampánya során szórólapot készített és terjesztett S. városában annak érdekében, hogy bemutatkozzon. Ezen túlmenően 1999. szeptember 15-én választási gyűlést tartott, ahol programbeszédét előadta, amelyet egyébként írásban sokszorosított, és terjesztett.
Az alperes bemutatkozó szórólapja – többek között – az alábbiakat tartalmazta: ,,Az ellenzék se rest: a jó keresztény B. B. kisfiának benzinkutacskát ... lobbizgatott össze.'' A sokszorosított programbeszéd pedig (a felperesre utalva) az alábbiakat tartalmazta: ,,Az én etikám szerint is elfogadható a lobbizás mindaddig, amíg a választókörzet vagy a városban élő állampolgári közösségek érdekében kifejtett képviselői munka keretében történik. Mihelyt az egyéni, családi vagy gazdasági tömörülések ügyeiben kezd a képviselő kilincselni, abban a pillanatban már törvénytelen korrupciót folytat.''
A jogerős ítélet a perben rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy S. város déli városrészén megnyitott új benzinkút üzemeltetésére a tulajdonos 1999. június hónapjában pályázatot írt ki. A többszintű pályáztatási rendszer a ,,lobbizgatást'', a korrupció lehetőségét kizárta. A pályáztatás eredményeként a benzinkút üzemeltetésének jogát a felperes gyermeke nyerte el. Azt a felperes nem tudta befolyásolni, illetve ezt az állítását az alperes az eljárás során nem bizonyította. A jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes az országos visszhangot is kiváltó szórólapján és a választási programbeszédében a felperes képviselőként végzett tevékenységére vonatkozóan valótlan tényeket állított, ezzel a felperes jó hírnevét megsértette. A felperes keresetével egyezően ezért a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének rendelkezései alapján a jogsértést megállapította, és az alperest elégtételadásra kötelezte olyan körben, amely körben a szórólap is terjesztésre került. Miután az alperes a valótlan tényállítással a felperest mint ,,jó keresztény"-t nem csak közéleti szereplésében, hanem családi kapcsolatait érintően is törvénysértő személyként állította be, a jogerős ítélet álláspontja szerint jelentős nem vagyoni hátrányt okozott a felperesnek, amellyel arányban álló nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján az alperest.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása érdekében az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a szórólap, illetve a programbeszéd nem tartalmazott valótlan tényállítást. Való tényt állított ugyanis akkor, amikor arra utalt, hogy a felperes gyermeke által irányított cég üzemelteti a perbeli benzinkutat. Ez a cégiratok alapján is megállapítható. Az a körülmény, hogy a felperes részéről ez ügyben nem történt lobbizás, a perben nem nyert bizonyítást, a bíróság ugyanis csak azt az egyetlen tanút hallgatta ki ezzel kapcsolatban, akit a felperes megnevezett. A megalapozott ítéleti döntés meghozatalához szükséges bizonyítást azonban nem folytatták le a perben eljárt bíróságok. A választási kampánybeszéde, illetve annak írásos változata pedig ezen túlmenően kizárólag véleménynyilvánítást tartalmazott, és az a felperes személyével kapcsolatban nem volt sértő. Ez a felperes személyiségvédelmét pedig nem alapozta meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján nem sért törvényt.
A Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A Ptk. 78. §-ának (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is. A (2) bekezdés szerint pedig a jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyére vonatkozó azt sértő, valótlan tényt állít, vagy híresztel, való tényt hamis színben tüntet fel. E rendelkezések alapján a hírnévrontás megállapítására az olyan valótlan és a személy hátrányos megítélését kiváltó közlés alkalmas, amely valamely tényt határozottan vagy burkoltan tartalmaz. A személyiségvédelmet pedig önmagában nem zárja ki az a körülmény, hogy a kifogásolt magatartás választási kampányidőszakban történt.
Az alperesnek a szórólapon közzétett azon kijelentése, hogy ,,a jó keresztény B. B. kisfiának benzinkutacskát ... lobbizgatott össze'', azt a következtetést engedi, hogy a felperes önkormányzati képviselői tisztségével visszaélve, törvénytelen módon kihasználva az így adódó kapcsolatokat, a saját, illetve családja anyagi érdekében tevékenykedett. E tényállítással szemben ugyanakkor a perben éppen a felperes igazolta, hogy képviselőként a szórólapon kifogásolt üzemanyagtöltő állomás létesítése ellen szavazott.
A jogerős ítélet S. Z. és H. S. tanúk vallomása alapján helyesen állapította meg, hogy a benzinkút üzemeltetésére kiírt pályázat elbírálása több lépcsőben történt, amely az adott esetben kizárta azt, hogy a pályázat eredményét bárki törvénytelenül befolyásolhassa. Ezért megalapozottan jutott a jogerős ítélet arra a következtetésre, hogy az alperes a szórólapján valótlan tényt állított, amikor a felperes tisztességtelen befolyására utalt. Az alperes az 1999. szeptember 15-i választási programbeszédében ezt az állítását annak ellenére megerősítette, hogy tudott a felperes tiltakozásáról, sőt annak állításával, hogy ez a magatartás ,,törvénytelen korrupció'', a felperest törvénybe ütköző magatartással is vádolta. Helyesen jutott ezért a jogerős ítélet arra a következtetésre, hogy a szórólap, illetve a programbeszéd írott változata a felperes személyét sértő, valótlan tényt tartalmazott. Ennek megcáfolására alkalmas bizonyítékot az alperes nem ajánlott fel.
A Ptk. 84. §-ának (1) bekezdése rendelkezései alapján ezért megalapozottan követelte a felperes a jogsértés megtörténtének megállapítását [a) pont], továbbá a megfelelő módon történő elégtételadást [c) pont], amely a jogsértéssel azonos körben nyújt jogvédelmet a felperes számára.
A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében a sérelmet szenvedett fél a polgári jogi felelősség szabályai szerint követelhet kártérítést. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében: aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése értelmében kártérítés címén a károkozó körülmény folytán azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperes által írt és terjesztett szórólap, illetve a programbeszéd és annak írásos változata ismételten nagyobb nyilvánosságot kapott, így a felperessel szemben a helyi közösségben kialakult a bizalmatlanság, kétkedés a becsületességében. Ezek a körülmények a felperes 1999. évi választási eredményét is befolyásolhatták. (A felperes ugyanis már nem nyert képviselőtestületi tagságot.) Megalapozottan jutott tehát a jogerős ítélet arra a következtetésre, hogy az alperes jogsértő magatartása a felperesnek nem vagyoni hátrányt okozott. Ez a Pp. 163. §- ának (3) bekezdése szerint köztudomású tényként is megállapítható volt. A nem vagyoni kártérítés összegét a jogerős ítélet mérlegeléssel állapította meg, amely a felülvizsgálati kérelem alapján nem sért jogszabályt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.IV.21.757/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás