PK BH 2002/137
PK BH 2002/137
2002.04.01.
Szervezési megoldás újdonság jellege és a megvalósításával elért előny figyelembevételével az újítási díj összegének a megállapítása [78/1989. (VII. 10.) MT r. 2. §, 6. §; Pp. 177. § (1) bek.].
A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 630 000 forint újítási díjat, és ennek 1992. április 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes mint az alperes alkalmazottja 1988. június 6-án 2 515 naplószám alatt ,,Közúton szállított áruk mérlegelése'' címmel újítási javaslatot nyújtott be, amelyet az alperes – véleményezés után – 1989. május 30-án elutasított. Ettől függetlenül az alperes 1990. május 7-én üzembe helyezte a M. gyártmányú hídmérleget, amely aknás közúti mérleghídnak minősül, és ezzel a felperes újítási javaslatát megvalósította.
A jogerős ítélet álláspontja szerint a 78/1989. (VII. 10.) MT r. (R.) 2. §-a alapján a felperes javaslata újításnak minősült, amelynek hasznosítása után az alperes az R. 6. §-a szerint köteles újítási díjat fizetni. Ennek összegét mérlegeléssel, az 1991-ben keletkezett 6 300 000 forint hasznos eredményre is tekintettel, az 1990. január 1-jétől hatályos Iparjogvédelmi Szabályzat előírásai alapján 10%-os mértékben határozta meg.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének a teljes elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az R. 2., 3. és 6. §-át sérti, mert e jogszabályokkal ellentétesen, tévesen állapította meg azt, hogy a felperes javaslata szervezési megoldásnak, azaz újításnak minősült, tévesen állapította meg a hasznosítás tényét és azt, hogy fennállt a viszonylagos újdonság is. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 177. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon nem csak ténykérdésre mint szakkérdésre, hanem a javaslat véleményezésére is szakértőt rendelt ki, és a szakértő megállapításait elfogadta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
Tévesen hivatkozik arra az alperes, hogy a perben a szakértő egy újítási javaslat megítélése tekintetében vélemény adására nem jogosult. A Pp. 177. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. A bíróság tehát a különleges szakértelmet igénylő tény vagy körülmény megítéléséhez vehet igénybe szakértőt. A perbeli esetben az újítási javaslat megítélése szakmai hozzáértést feltételez, így nem sértett eljárási jogszabályt az elsőfokú bíróság, illetve a jogerős ítélet, amikor az újítási javaslat tartalmi megítélésénél is igénybe vette a szakértői bizonyítást.
Az R. 2. §-a szerint újítás a gazdálkodó szervezetnél új, számára előnnyel járó, műszaki, illetőleg szervezési megoldás. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes javaslata a fenti feltételeknek megfelel. Az újítás lényegi tartalma ugyanis egyrészt annak felismerése, hogy az ellenőrizetlenül (méretlenül) kibocsátott szállítmányok az alperes gazdálkodását veszélyeztető problémát jelentenek, amelyek anyagi veszteséget is okozhatnak. E feladat optimális megoldására javasolta a felperes a kiszállítandó áru szállítóeszközzel együtt történő mérését mint szervezési megoldást. Önmagában a méretlen állapotból eredő probléma elhárítása nyilvánvalóan adja a megoldást, mely szerint az árut meg kell mérni. A felperes azonban nem ilyen nyilvánvaló és alkotó teljesítményt nem igénylő intézkedésre, hanem szervezési megoldásra tett javaslatot, amikor az alperes számára a legcélravezetőbb közúti mérés megoldását indítványozta. (Javasolhatott volna egyéb megoldást is, pl. a berakodást megelőzően az áru megmérését stb.) Nyilvánvaló, hogy a felperes javaslata nem műszaki kérdés, és az is nyilvánvaló, hogy az alperes gazdasági tevékenységében szervezéssel megvalósítható változtatást ajánl. A probléma megoldásaként a felperes a megfelelően körülírt módon megvalósítható közúti mérést javasolta, és felvázolta, illetve indítványozta annak megoldási módozatait is. A felperes javaslatában – bár azt előnytelenebbnek tartotta a tengelynyomásos mérésnél – az a megoldás is szerepelt, amit utóbb az alperes az M. gyártmányú hídmérleg beszerzésével megvalósított. A felperes tehát az általános megoldáson túlmenően (az áru megmérése) annak konkrét módját és a mérés eszközlésének lehetséges formáit is meghatározta javaslatában. Mindezeket összességében értékelve, a jogerős ítélet – a szakértői véleménnyel egyezően – helyesen állapította meg, hogy a felperes javaslata szervezési megoldásnak, tehát újításnak minősült.
Nem helytálló az alperesnek az a védekezése, mely szerint a korábban hatályos szabályzatai kizárják a javaslat újításként történő értékelését. A felperes javaslata ugyanis nem merült ki abban, hogy a közúti mérés lebonyolítására alkalmas, a kereskedelmi forgalomban beszerezhető mérőeszközt vásároljon az alperes. A javaslat lényege az a felismerés, hogy a legcélravezetőbb módon az alperesnél jelentkező problémát a komplex közúti mérés alkalmazásával lehet kiküszöbölni a javaslatban részletezett elhelyezési és üzemeltetési feltételek megvalósítása mellett.
A fentiekből az is következik: téves az alperes álláspontja, mely szerint ha a felperes javaslata újításnak minősült volna is, azt nem valósította meg, mert nem a tengelynyomásos mérési megoldást választotta. Amint arra a jogerős ítélet helyesen rámutatott, az újítási javaslat nem a tengelynyomásos mérés alkalmazására, hanem magára az áru és szállítóeszköz együttes közúti mérésére vonatkozott.
Fennáll a megoldás újdonsága is, ugyanis nem kétséges, hogy az alperes korábban ezt a megoldást a saját gazdasági tevékenysége körében nem alkalmazta, és a javaslat benyújtását megelőzően nem is tervezte annak alkalmazását. Az a tény, hogy eseti jelleggel egyes szállítmányokat más helyen megmértek, nem jelenti azt, hogy az alperes a gazdasági tevékenysége során e megoldást már általános jelleggel hasznosította.
A fentiekből következik, hogy a R. 6. §-ának (1) bekezdése szerint a felperest az előnnyel és az annak eléréséhez nyújtott újítói hozzájárulással arányos újítási díj illette meg. Ennek összegét a jogerős ítélet a rendelkezésre álló adatok mérlegelésével helytállóan állapította meg, azt az alperes felülvizsgálati kérelmében összegszerűleg nem is kifogásolta.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.IV.21.213/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás