PK BH 2002/140
PK BH 2002/140
2002.04.01.
A vízkár fogalmának értelmezése biztosítási szerződésben [Ptk. 207. § (1) bek.].
A felperes a vízkárra is kiterjedő kiegészítő elemet tartalmazó épületbiztosítási szerződést kötött az alperessel a tulajdonában álló, R.-i, V. u.-i ingatlanára. A községben 1994. április 17. napján felhőszakadás volt, amelynek során jelentős mennyiségű csapadék hullott. Az ezt követő napokban a felperes ingatlanán álló melléképület főfala megrogyott. A felperes módosított keresetében a vagyonbiztosítási szerződés teljesítése címén 295 000 Ft biztosítási összegnek, valamint kamatainak a megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben.
A másodfokú bíróság a peres felek fellebbezései folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését részben megváltoztatva, az alperes marasztalását 202 500 Ft-ra, ebből 110 000 Ft után 1994. május 7-től 1996. április 30-ig, 92 500 Ft után pedig 1996. május 1. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatra leszállította. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján igazoltnak látta, hogy a felperes melléképületének megrogyása kizárólag az 1994. április 17. napján történt felhőszakadásra vezethető vissza. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a biztosítási esemény megvalósult, és beállt az alperes szolgáltatási kötelezettsége. Az igazságügyi szakértő véleménye alapján az épület helyreállítási költségét 1994. évi árszinten 110 000 Ft-ban, 1996. évi árszinten pedig 295 000 Ft-ban határozta meg. Úgy foglalt állást, hogy a két időpont között bekövetkezett áremelkedés következményeit a peres felek egyenlő arányban kötelesek viselni. Ezért az alperest a 110 000 Ft-nak, továbbá a különbözet fele részének a megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet tartalmilag annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt. Ebben nem vitatta az 1994. április 17-én bekövetkezett felhőszakadás tényét. Előadta azonban, hogy Biztosítási Szabályzatára figyelemmel az nem tekinthető biztosítási eseménynek, mert a csapadékvíz nem a biztosított helyiségbe bejutva, hanem csupán annak alapozását kívülről eláztatva okozott kárt. Hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság az alperes késedelmét kétszeresen értékelte, amikor az után kamatot és kártérítést is megítélt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.
Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag a biztosítási szerződés biztosítási eseményekre vonatkozó feltételének téves értelmezésében, valamint a késedelem jogkövetkezményeinek téves meghatározásában jelölte meg [Pp. 270. § (1) bekezdés]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. § (2) bekezdés].
Az alperes felülvizsgálati kérelmében védekezésének már csak azt a részét tartotta fenn, hogy a kiegészítő vízkár-biztosítási szabályzat szerint biztosítási esemény csak akkor valósult volna meg, ha a felhőszakadásból származó víz a biztosított helyiségbe bejutva okozott volna kárt. Mivel a csapadékvíz a melléképület falát és alapozását kívülről áztatta el, de annak helyiségeibe nem jutott be, álláspontja szerint biztosítási esemény nem valósult meg. Hangsúlyozta, hogy ezt az ügyleti feltételt mindkét korábban eljárt bíróság tévesen értelmezte, amikor a biztosítási esemény megvalósulását állapította meg.
A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
A törvény idézett rendelkezésére figyelemmel az alperes kiegészítő vízkárbiztosítási szabályzatának értelmezése során nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy a felek között egy épületbiztosítási szerződés jött létre, amely mind a 80 m2 alapterületű főépületre, mind a 40 m2 alapterületű melléképületre kiterjedt. Mind a felperes, mind pedig az alperes ügyletkötési szándéka épületnek a biztosítására irányult, amely köztudomásúan alapozással, falazattal és tetőszerkezettel rendelkezik, és ezek az épületszerkezetek határolják körül a benne elhelyezkedő helyiségeket.
Mindkét korábban eljárt bíróság helyesen járt el, amikor úgy foglalt állást, hogy az épületben található helyiségek nem ragadhatók ki a biztosított objektumból, és az azt körülvevő falazat és annak alapozása nem rekeszthető ki a biztosított vagyontárgyak fogalmának köréből. Ebből jogszabálysértés nélkül jutottak arra a következtetésre, hogy a kiegészítő vízkárbiztosítás a biztosított épület most említett elemeire is kiterjed.
Alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati kérelmében az alperes a késedelem jogkövetkezményeinek téves meghatározására is. Az alperes ugyanis 1994. május 7-én 110 000 Ft helyreállítási költséggel esett késedelembe, amely után a másodfokú bíróság az 1994. május 7-től 1996. április 30-ig terjedő időre kötelezte őt késedelmi kamat fizetésére. Ezt követően már csak az áremelkedés fele részével, azaz 92 500 Ft-tal volt késedelemben, így a továbbiakban már csak ez után marasztalta őt a késedelmi kamatban.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.VIII. 21.892/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás