PK BH 2002/142
PK BH 2002/142
2002.04.01.
I. A szándékoltan tilos szerződésben való közreműködésre irányuló ügyvédi képviseleti megbízás esetén a megbízó a jogügylet érvénytelenségének következményeként keletkezett kárát nem háríthatja át a megbízott ügyvédi irodára [Ptk. 350. § (4) bek., 474. § (1)–(2) bek., 478. § (1) bek.; 1983. évi 4. tvr. 1. § (4) bek.].
II. A jogszabályba ütköző szerződés semmisségét nem érinti, ha azt a felek megtévesztő eljárása eredményeként a közigazgatási hatóság jóváhagyja [1957. évi IV. tv. 71. § (1) bek.].
A peres felek megállapodtak abban, hogy a felperes 2 400 000 forint ellenében az I. r. és a II. r. alperesektől megszerzi a perbeli önkormányzati bérlakást, s a jogügylet intézése végett felkeresték dr. K. G.-t az ügyvédi iroda III. r. alperes tagját. Az ügyvéd tájékoztatta a feleket, valamint a felperes jelenlévő édesanyját, hogy a bérleti jog megszerzése csak lakáscsere keretében lehetséges. Ennek érdekében az ügyvéd 1993. június 12-i keltezéssel összesen 18 000 forint munkadíjért elkészítette azt az adásvételi szerződést, mely szerint a felperes 250 000 forint vételárért megvásárolja az I. r. és a II. r. alperesektől a P. ingatlant, amelyet a szerződő felek az 1993. július 19-én aláírt szerződéssel elcseréltek a perbeli önkormányzati bérlakásra. Szóbeli megállapodásuk értelmében a felperes a szerződéskötéskor 100 000 forintot, a csereügylet hatósági jóváhagyásakor 1 100 000 forintot, míg a lakás birtokba bocsátásakor további 1 200 000 forintot fizet az I. r. és a II. r. alpereseknek.
Az elsőfokú lakásügyi hatóság az 1993. szeptember 20-án meghozott és a szerződő felek előzetes nyilatkozatára tekintettel jogerősítési záradékkal is ellátott határozatával a lakáscseréhez hozzájárult, így az I. r. és a II. r. alperesek – a korábban átvett 100 000 forinton túl – az ügyvédi letétből felvettek további 1 100 000 forintot. A lakás kezelője pedig 1993. október 20-án a felperessel a bérleti szerződést megkötötte.
Az I. r. és a II. r. alperesek azonban a lakást nem bocsátották a felperes birtokába, sőt a II. r. alperes – házastársa kényszerítésére is hivatkozva – fellebbezést terjesztett elő a lakásügyi hatóság határozata ellen.
A közigazgatási hivatal IV. r. alperes az ügyben hozott másodfokú határozatával a lakáscsere-szerződéshez szükséges hatósági jóváhagyást – minthogy a felek szándéka nem lakáscserére, hanem lakásbérleti jogviszony jogellenes átruházására irányult – megtagadta.
A felperes módosított keresetében az általa jogalap nélkül teljesített 1 200 000 forint ellenérték és 18 000 forint ügyvédi munkadíj, továbbá 91 740 forint kollégiumi díj és a követelt összegek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését. A III. r. alperessel szembeni követelését a megbízás, a IV. r. alperessel szembeni igényét pedig a közigazgatási jogkörben okozott kártérítés szabályaira alapította. Az I. és II. r. alperesek a visszatérítési kötelezettségüket nem vitatták, de ennek teljesítését csak a perbeli lakás értékesítését követő időpontra vállalták; a III. r. és a IV. r. alperesek a velük szemben előterjesztett kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. és a II. r. alpereseket 1 200 000 forint és kamata, a III. r. alperest
18 000 forint és kamata megfizetésére a felperes részére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
Jogerős ítéletének indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a szerződő felek szándéka nem lakáscserére, hanem a lakásbérleti jogviszony jogellenes átruházására irányult. Ennélfogva a jogügylet semmis, és a szerződéskötést megelőző helyzetnek a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerinti visszaállítása körében az I. r. és a II. r. alperesek kötelesek az átvett ellenérték és annak kamata visszafizetésére. A III. r. alperesnek a Ptk. 350. §-ának (4) bekezdésre alapított kártérítési felelősségét azért nem tartotta megállapíthatónak, mert nem az ügyvédi iroda hozta tagját abba a helyzetbe, hogy az ügyfelének kárt okozzon; az ügyvédi tevékenységgel összefüggésben a felperest egyébként sem érte károsodás. Ugyanakkor a III. r. alperes megszegte az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. tvr. 1. §-ának (4) bekezdésében foglalt tilalmat azzal, hogy a jogszabály rendelkezéseinek kijátszására irányuló jogügylet megkötésében közreműködött. Ennél fogva a Ptk. 478. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében díjazásra nem tarthat igényt, s a már felvett ügyvédi munkadíjat annak késedelmi kamatával együtt köteles a felperesnek visszatéríteni.
A IV. r. alperes jogszerűen bírálta el a II. r. alperesnek az arra alapított fellebbezését, hogy a szerződésekkel kapcsolatos jognyilatkozatait – ide értve a fellebbezési jogról való előzetes lemondást is – a házastársa által alkalmazott kényszer hatására tette. Emellett az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 71. §-ának (1) bekezdése alapján a IV. r. alperes a jogszabálysértést hivatalból is orvosolhatta, tehát a súlyosan jogszabálysértő határozatot a II. r. alperes fellebbezése hiányában is megsemmisíthette volna. Eljárásának jogszerűsége tehát a kártérítési felelősséget kizárja. Végül nem találta a bíróság megalapozottnak a felperes kollégiumi díjával kapcsolatos kárigényét sem.
A jogerős ítélet ellen – annak részbeni hatályon kívül helyezése, a III. r. és a IV. r. alpereseknek az I. r. és a II. r. alperesekkel egyetemleges marasztalása és a fellebbezési illeték megfizetésére való kötelezésének mellőzése végett – a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Megismételte azt a jogi érvelését, miszerint a III. r. alperes a Ptk. 350. §-ának (4) bekezdése alapján az okozott kárért a Ptk. szabályai szerint felelősséggel tartozik, mivel jogszabályba ütköző jogügylet lebonyolítását anélkül vállalta, hogy erről a feleket tájékoztatta volna, s ha a megbízást visszautasítja, a károsodás sem következett volna be. A III. r. alperes kártérítési felelőssége emellett a Ptk. szavatosságra vonatkozó rendelkezései alapján is megállapítható. A IV. r. alperes pedig fellebbezési eljárás keretében jogerős határozatot bírált felül, amelyre az Áe. szabályai nem adnak lehetőséget, s ezzel a magatartásával károsodása bekövetkezésében közrehatott.
A III. r. alperes a jogerős határozat hatályában való fenntartását kérte, az I-II. r. és a IV. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A szerződésen kívüli kártérítési felelősségnek a Ptk. 350. §-ában szabályozott esetköre a megbízott (képviselő) által harmadik személynek okozott kárért való helytállási kötelezettségről rendelkezik. Mivel a törvény a szerződésszegésből eredő kártérítési felelősséget önállóan szabályozza, az e szakaszban foglaltak a szerződéses jogviszony keretein belül keletkezett kárigényekre nem alkalmazhatóak. Mindez értelemszerűen vonatkozik a Ptk. 350. §-ának (4) bekezdésére is, amely a megbízottnak és a megbízónak, a képviselőnek, illetőleg a képviseltnek harmadik személlyel szemben fennálló egyetemleges felelősségéből eredő visszkereseti jogról rendelkezik. Felülvizsgálati kérelmében tehát tévesen jelölte meg a felperes a III. r. alperessel szembeni követelése jogalapjául a szerződésen kívüli kárfelelősség szóban levő szabályát; jogorvoslati kérelmének tartalma azonban nem hagy kétséget az iránt, hogy a III. r. alperes marasztalására irányuló kérelmét az ügyvédi megbízási szerződés megszegésére alapította és alapítja.
A Ptk. 474. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügynek a megbízó utasítása szerinti – és érdekeinek megfelelő – ellátására. Ha azonban a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni; ha a megbízó az utasításhoz e figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik, az utasításból eredő károk őt terhelik.
A perbeli esetben a III. r. alperes a felek közös megbízottjaként utasításaiknak megfelelően készítette el a szerződést, és ekként látta el képviseletüket a közigazgatási eljárásban is. A jogügylet tilos voltára a figyelmet külön felhívnia nem kellett, mivel erről az ügyletkötő felek mindegyikének (tehát a felperesnek is) már akkor tudomása volt, amikor a megbízás tartalmát meghatározták. A jogszabály idézett rendelkezéséből következően a szándékoltan tilos szerződésben való közreműködésre irányuló képviseleti megbízás miatt a megbízó felperes sem a jogügylet érvénytelenségének következményeit, sem az ebből keletkezett kárát nem háríthatja át a megbízott III. r, alperesre. A per adatai szerint a III. r. alperes tagja megsértette ugyan a korábban hatályban volt és a jelen jogviszonyban még irányadó, az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. tvr. 1. §-a (4) bekezdésének tiltó szabályát, miszerint az ügyvéd nem működhet közre abban, hogy a jogszabályok rendelkezéseit kijátsszák, vagy a joggal bármilyen módon visszaéljenek, e magatartás értékelése azonban a felperes és a III. r. alperes jogviszonyán kívül esik.
Nem tévedtek az eljáró bíróságok, amikor a IV. r. alperes kártérítési felelősségét sem találták megállapíthatónak. A jogszabályba ütköző szerződés semmisségét nem érinti, ha azt a felek megtévesztő eljárása eredményeként a közigazgatási hatóság jóváhagyja. Az adott esetben egyébként sem volt jelentősége annak, hogy a IV. r. alperes a szerződés jóváhagyását fellebbezési eljárás keretében tagadta meg, mert ilyen tartalmú határozat meghozatalára – miként arra a másodfokú bíróság helyesen utalt – a felek jóhiszeműségének hiányában az Áe. 71. §-a alapján is lehetősége volt.
A költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése értelmében a felet ha költségmentességben részesült – ide nem tartozó kivételektől eltekintve –, nem lehet a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelezni. Az elsőfokú bíróság a felperes részére személyes költségmentességet engedélyezett, ennél fogva tévedett a másodfokú bíróság, amikor a fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül – a Pp. 11. §-ának (5) bekezdésében írtaknak megfelelően öt bíróból álló tanácsban eljárva – meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit részben hatályon kívül helyezte, a felperes fellebbezési illeték megfizetésére való kötelezését mellőzte, és megállapította, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli. Egyebekben pedig a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.X.22.979/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás