GK BH 2002/151
GK BH 2002/151
2002.04.01.
Biztosítási intézkedés elrendelésénél irányadó szempontok [1994. évi LIII. tv. (Vht.) 185. §, 187. § (1) bek. b) pont, 190. § (1) és (2) bek., 191. §; Pp. 195. § (1) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a megyei rendőr-főkapitányság Bűnüldözési Osztálya nyomozást rendelt el ismeretlen tettes ellen különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének alapos gyanúja miatt, mert hamisított átutalási megbízás benyújtásával a H. Rt.-nek a felperes által vezetett meghatározott számú számlájáról 1994. március 31-én 47 200 000 Ft-ot átutaltatott a H.-i Kisállattenyésztő és Értékesítő Bt. egyszámlájára. A nyomozás során alapos gyanú merült fel arra, hogy a bűncselekményt M. P. alperes követte el. A nyomozóhatóság a nyomozást elévülés okából megszüntette. A felperes a keresetében kártérítés címén 47 200 000 Ft tőkének, ennek 1994. március 31-től a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamatának, valamint a perköltségeknek a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A büntetőeljárás során a nyomozóhatóság M. P. testvérénél lefoglalta a nevezett tulajdonát képezőnek tekintett 1498 db 100-as címletű amerikai dollárt. A felperes kérte, hogy az elsőfokú bíróság az 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 185. §-ának a) pontjára, illetőleg a 187. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapítottan a 149 800 USD-re tekintettel a pénzkövetelés biztosítását rendelje el.
Az elsőfokú bíróság végzésében a felperes kérelmének helyt adott, és a fenti pénzkövetelés biztosításaként, az 1994. április 15-én lefoglalt 1498 db 100-as címletű USD zárlatát rendelte el, a Vht. 185. §-a és a 187. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján.
A végzés ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és ,,a biztosítási intézkedés megszüntetését'' kérte. Előadta, hogy nem állnak fenn a biztosítási intézkedés elrendelésének a fenti jogszabályhelyben írt feltételei. A felperes nem tudta közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolni az alperessel szembeni követelésének létrejöttét, mennyiségét és lejártát, mert M. P. büntetőjogi felelősségét megállapító jogerős bírósági ítélet nem született, maga pedig nem tett elismerő nyilatkozatot a követelés vonatkozásában.
Hivatkozott továbbá arra, hogy a nyomozás során lefoglalt pénzösszeg nem M. P. alperes, hanem K. F. amerikai állampolgár tulajdona. A lefoglalt összeg nem származhat bűncselekmény elkövetéséből, mert a pénzösszeg egy héttel azelőtt került felvételre a Bayerische Vereinsbank AG. müncheni fiókjában.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyására irányult.
A fellebbezés a következők szerint alapos.
A Vht. 185. §-a értelmében, ha a követelés teljesítése érdekében a 13. § alapján végrehajtható okiratot még nem lehet kiállítani, a végrehajtást kérő azonban valószínűsítette, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyeztetve van, a végrehajtást kérő kérelmére a bíróság biztosítási intézkedésként elrendeli:
a) a pénzkövetelés biztosítását, illetőleg
b) a meghatározott dolog zárlatát.
A Vht. 187. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében biztosítási intézkedés rendelhető el a keresetlevél alapján az olyan követelés érdekében is, amely iránt belföldi bíróságnál keresetet indítottak, egyúttal a követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolták.
A perbeli esetben a felperes a pénzkövetelése biztosításának elrendelését kérte a keresetlevél alapján. Alappal hivatkozott az alperes arra, hogy nem álltak fenn a pénzkövetelés biztosítása elrendelésének a Vht. 187. §-a (1) bekezdése b) pontjában írt feltételei. Tény, hogy M. P. bűnösségét a büntetőbíróság a per tárgyát is képező cselekmény miatt nem állapította meg, és nevezett elismerő nyilatkozatot sem tett. Az ellene indult nyomozás során tanúkihallgatásokról jegyzőkönyvek készültek, amelyek a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerinti közokiratok, és a nyomozóhatóság írás- és egyéb szakértői véleményeket is beszerzett. Ezek az okiratok azonban a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerint nem az alperessel szembeni kártérítési követelés fennállását, annak összegét és lejártát, hanem csupán azt bizonyítják, hogy a tanúk az okiratokba foglalt vallomást megtették, illetőleg hogy az egyes szakértők milyen álláspontot foglaltak el. A károkozó cselekmények bizonyítékai tehát a tanúvallomások és a szakértői vélemények. Az ezeket tartalmazó okiratok ezért nem azonosak a Vht. 187. §-a (1) bekezdésének b) pontjában megkívánt, a követelés létrejöttét, összegszerűségét és lejártát bizonyító okiratokkal, így ezek alapján pénzkövetelés biztosítását nem lehet elrendelni.
Pénzkövetelés biztosításaként zárlat elrendelésének egyébként sincsen helye. Zárlat elrendelésére csak az esetben kerülhet sor, ha a végrehajtandó követelés tárgya egyedileg meghatározott dolog, a bíróság azonban pénzkövetelés biztosítására zárlatot nem rendelhet el. A Vht. 190. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a bíróság a biztosítási intézkedést végzéssel rendeli el, és azt megküldi a végrehajtást kérőnek, valamint a végrehajtónak. A Vht. 191. §-ának (1) bekezdése szerint a pénzkövetelés biztosítását elrendelő végzést a végrehajtó a helyszínen adja át az adósnak, egyúttal felhívja őt, hogy a biztosítandó összeget azonnal fizesse ki a végrehajtó kezéhez. Ha ennek az adós nem tett eleget, a végrehajtó az adós vagyontárgyait lefoglalja.
Ugyanilyen módon foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 2001/3. számában a 127. sorszám alatt közzétett eseti döntésében.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a kérelmet elutasította. (Legf. Bír. Gf.I.30.177/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás