GK BH 2002/152
GK BH 2002/152
2002.04.01.
A jogerősen elrendelt biztosítási intézkedés szempontjából a körülmények időközben történő esetleges változásának nincs jogi jelentősége [1994. évi LIII. tv. (Vht.) 201. § (1) bek.].
A jelen per alperese az elsőfokú bíróságnál benyújtott keresetében a jelen per felperesét váltótartozás címén 67 millió forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. Kérelmére az elsőfokú bíróság a 8. sorszámú végzésében biztosítási intézkedésként 3060 t malmibúza, 4190 t euro-búza és 405 t takarmánybúza zárlatát rendelte el. Egyidejűleg zárolta az m.-i E. Bank Rt.-nél elhelyezett, a pénzintézet birtokában lévő 6320 t búzára vonatkozó közraktári jegyeket és a felperes számlavezető bankjánál a C. Rt.-nél, valamint az m.-i E. Bank Rt.-nél a végzésben megjelölt számlaszámok alatt forgalmazott készpénzt 75 millió forint erejéig. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a jelen per felperesét ítéletében 67 millió forint váltótartozásban és járulékaiban marasztalta. A Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság fenti ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a váltóper újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A jelen per felperese a jelen per alperesével szemben a 89 099 569 Ft-ot kitevő kárigényét az elsőfokú bíróságnál fizetési meghagyással érvényesítette. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult perben keresetét 232 996 440 Ft-ra és járulékaira emelte fel. Az elsőfokú bíróság a felek közötti, újra lajstromozott váltóper iratait a jelen perhez egyesítette.
A felperes az elsőfokú bíróságnál 1999. október 22. napján tartott tárgyaláson kérte, hogy az elsőfokú bíróság oldja fel a két bankszámlája feletti zárlatot, tekintve hogy álláspontja szerint a zárolt termény önmagában is kellő fedezetet nyújt az alperes által követelt váltótartozásra. Előadta továbbá, hogy a bíróság a biztosítási intézkedést a felek közötti váltóperben rendelte el. A váltópernek a felperes által indított perrel való egyesítése folytán azonban ,,új helyzet állt elő''.
Az alperes a kérelem elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a termékmennyiség 50 millió forinttal terhelten került zárolásra, az alperesnek ez utóbbi állítását a felperes nem vitatta.
Az elsőfokú bíróság végzésében a felperesnek a biztosítási intézkedés részbeni megszüntetése iránti kérelmét elutasította. Megítélése szerint a biztosítási intézkedés elrendelésére okot adó feltételek továbbra is fennállnak, ezért nem merültek fel olyan új körülmények, amelyek a biztosítási intézkedés részleges megszüntetését indokolttá tennék. Másrészt rámutatott, hogy a Vht. 201. §-ának (1) bekezdése szerint biztosítási intézkedés megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha a jogosult követelése iránti eljárás az adós marasztalása nélkül ér véget. A kérelem elbírálásáig a felperessel szemben előterjesztett váltókereset tárgyában döntés nem született, ezért a Vht. 201. §-ának (1) bekezdése szerint a biztosítási intézkedés megszüntetésének nincs jogszabályi alapja.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését, és a felperes zárlat részleges megszüntetése iránti kérelmének teljesítését kérte. Előadta, hogy a végzés meghozatala időpontjában az elsőfokú bíróság a kereseti követelés tárgyában döntést nem hozott, ezért a végzés kihirdetésének időpontjában szóba sem kerülhetett az adós marasztalása vagy a kereset elutasítása, ezáltal a Vht. 201. §-ában foglaltak alkalmazása.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyására irányult. Előadta, hogy a biztosítási intézkedés elrendelését követően H. I. önálló bírósági végrehajtó a lefoglalt és zárolt 6320 t búzára vonatkozó közraktári jegyeket a felperesnek kiadatta, és a felperes a kiadott búzamennyiséget 1999. január 15-e és március 9-e között értékesítette, ezáltal csökkentek a követelés biztosítékai.
A fellebbezés nem alapos.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 201. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a biztosítási intézkedést megszünteti, ha a végrehajtást kérő követelése iránti eljárás az adós marasztalása nélkül ért véget. A fenti jogszabályhely helyes értelmezése szerint erre akkor kerül sor, ha a peres eljárás befejeződött akár azért, mert a felperes a követelését nem tartotta fenn, és a per megszüntetésre került, akár azért, mert az adóssal szemben a bíróság a keresetet elutasító ítéletet hozott. A körülmények időközben történő esetleges változásának a jogerősen elrendelt biztosítási intézkedés szempontjából nincs jogi jelentősége. Tekintve, hogy a kérelem elbírálásának időpontjában az elsőfokú bíróságnál az adós fizetési kötelezettségét illetően érdemi döntés nem született, a jogerősen elrendelt biztosítási intézkedés megszüntetésére az elsőfokú bíróságnak még részben sem volt törvényes lehetősége. Döntése megfelel a kialakult bírói gyakorlatnak (BH 1998. évi 183. sz. eseti döntés).
A fellebbezés kapcsán csupán rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a már jogerősen elrendelt biztosítási intézkedés megszüntetésére az adós által támasztott ,,ellenkereset'' alapján sem kerülhet sor. A perbeli esetben a felperes 89 099 569 Ft kártérítés megfizetése iránt pert indított az alperes ellen, az ekként megindított per azonban nem szolgáltatott alapot a biztosítási intézkedés részleges megszüntetésére. Az ez irányú keresetet egyébként az elsőfokú bíróság utóbb nem jogerős ítélettel elutasította, a váltókeresetnek viszont helyt adott.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf.I.31.352/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás